„Galloitáliai nyelvek” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Syp (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''galloitáliai nyelvek''' – hagyományosan '''északolasz nyelvjárások''' – a történelmi [[Gallia]] mai [[Olaszország]] területére eső részein, vagyis Észak- és Északnyugat-Olaszország eredetileg [[kelták]] lakta vidékein ( |
A '''galloitáliai nyelvek''' – hagyományosan '''északolasz nyelvjárások''' – a történelmi [[Gallia]] mai [[Olaszország]] területére eső részein, vagyis Észak- és Északnyugat-Olaszország eredetileg [[kelták]] lakta vidékein ([[szubsztrátum]]) kialakult '''[[újlatin nyelvek]]''', illetve [[dialektus]]ok, amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Galloromán nyelvek|galloromán csoportjába]] tartoznak. A galloitáliai dialektusok és az [[olasz nyelv]], illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonal a [[La Spezia]]–[[Rimini]] városokat összekötő képzeletbeli egyenes lenne. |
||
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; ''[[A világ nyelvei]]'' című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „'''olasz'''” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a [[Francia nyelv|francia]], [[Okcitán nyelv|okcitán]], [[Katalán nyelv|katalán]] nyelvekkel, illetve a [[rétoromán dialektusok]]kal, mint az olasszal. |
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; ''[[A világ nyelvei]]'' című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „'''olasz'''” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a [[Francia nyelv|francia]], [[Okcitán nyelv|okcitán]], [[Katalán nyelv|katalán]] nyelvekkel, illetve a [[rétoromán dialektusok]]kal, mint az olasszal. |
A lap 2008. december 14., 11:37-kori változata
A galloitáliai nyelvek – hagyományosan északolasz nyelvjárások – a történelmi Gallia mai Olaszország területére eső részein, vagyis Észak- és Északnyugat-Olaszország eredetileg kelták lakta vidékein (szubsztrátum) kialakult újlatin nyelvek, illetve dialektusok, amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a nyugati újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartoznak. A galloitáliai dialektusok és az olasz nyelv, illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonal a La Spezia–Rimini városokat összekötő képzeletbeli egyenes lenne.
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; A világ nyelvei című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „olasz” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a francia, okcitán, katalán nyelvekkel, illetve a rétoromán dialektusokkal, mint az olasszal.
Főbb közös jellemzőik
- A latin cl-, gl-, pl-, bl-, fl- csoportok palatalizációja.
- A szóvégi magánhangzók – nyelvváltozattól függően, különösképpen az e, i, o – lekoptak.
- A szóközi latin [p, t, k] mássalhangzók a legtöbb nyelvváltozatban zöngésülnek.
- Számos dialektusban megtalálhatóak a franciára jellemző ö és ü hangok.
- A többes számot – olasz hatásra – magánhangzóval (-i, -e) vagy – a szóvégi mássalhangzó megváltoztatásával (palatalizálás, affrikativizálás) képzik. (A nyelvészek úgy tartják, hogy történetileg a nyugatabbra lévő újlatin nyelvekhez hasonlóan az -s volt a többes szám jele, azonban ez eltűnt az olasz nyelv befolyása miatt.)
- Nyelvtani jellemzőjük, hogy az alaktani redukció következtében – akárcsak a franciában – a kijelentő mondatokban kötelező a hangsúlytalan személyes névmás használata az igével (ún. klitikus névmás), kiterjedt továbbá a különböző körülírások, idiomatizmusok használata.
Csoportosításuk
- Nyugati újlatin nyelvek
- Galloromán nyelvek
- galloitáliai nyelvek
- piemonti
- ligur
- lombard
- nyugati lombard
- keleti lombard
- emilián–romanyol
- emilián
- romanyol
- velencei
- galloitáliai nyelvek
- Galloromán nyelvek
Források
- Ethnologue report for Gallo-Italian
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973