„Déli újlatin nyelvek” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor: | 2. sor: | ||
==Főbb közös jellemzőik== |
==Főbb közös jellemzőik== |
||
Átmenetet képeznek a dél-itáliai dialektusok ([[Szicíliai nyelv|szicíliai]], [[Nápolyi nyelv|nápolyi]]–[[Calabriai dialektusok|calabriai]] stb.) és a szűkebb értelemben vett [[nyugati újlatin nyelvek]] között; a szárd hangrendszer ezen kívül az [[iberoromán nyelvek]]kel mutat egyezéseket. |
Átmenetet képeznek az [[olasz nyelv]], illetve a dél-itáliai dialektusok ([[Szicíliai nyelv|szicíliai]], [[Nápolyi nyelv|nápolyi]]–[[Calabriai dialektusok|calabriai]] stb.) és a szűkebb értelemben vett [[nyugati újlatin nyelvek]] között; a szárd hangrendszer ezen kívül az [[iberoromán nyelvek]]kel mutat egyezéseket. |
||
*A hangsúlytalan [[Latin nyelv|latin]] ''e'' és ''o'' [[magánhangzó]]k ''i'' és ''u'' hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid ''i'' és ''u'' hangokat. |
*A hangsúlytalan [[Latin nyelv|latin]] ''e'' és ''o'' [[magánhangzó]]k ''i'' és ''u'' hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid ''i'' és ''u'' hangokat. |
||
*Jellemző a latin hosszú ''-ll-''ből kialakult ún. ''kakuminális'' (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) ''-dd-'' [[mássalhangzó]] – [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]: {{IPA|[ɖɖ]}}. |
*Jellemző a latin hosszú ''-ll-''ből kialakult ún. ''kakuminális'' (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) ''-dd-'' [[mássalhangzó]] – [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]: {{IPA|[ɖɖ]}}. |
A lap 2008. december 13., 19:18-kori változata
A déli újlatin nyelvek az →újlatin nyelvek önálló csoportja az Ethnologue besorolása szerint, amelybe a →szárd nyelvváltozatok, valamint a korzikai nyelvváltozat tartozik.[1] A hagyományos nyelvészeti–nyelvtörténeti felosztás szerint azonban a korzikai az →olasz nyelv elkülönült változata,[2] míg a szárd a nyelvtani–hangtani jellemzői alapján a nyugati újlatin nyelvekhez sorolható.[3]
Főbb közös jellemzőik
Átmenetet képeznek az olasz nyelv, illetve a dél-itáliai dialektusok (szicíliai, nápolyi–calabriai stb.) és a szűkebb értelemben vett nyugati újlatin nyelvek között; a szárd hangrendszer ezen kívül az iberoromán nyelvekkel mutat egyezéseket.
- A hangsúlytalan latin e és o magánhangzók i és u hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid i és u hangokat.
- Jellemző a latin hosszú -ll-ből kialakult ún. kakuminális (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) -dd- mássalhangzó – IPA: [ɖɖ].
Jegyzetek
- ↑ Lásd: Ethnologue
- ↑ Lásd: A világ nyelvei, pp. 766, 1088, 1469.
- ↑ Lásd: A világ nyelvei, p. 1469.
Lásd még