„Déli újlatin nyelvek” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
2. sor: 2. sor:


==Főbb közös jellemzőik==
==Főbb közös jellemzőik==
Átmenetet képeznek a dél-itáliai dialektusok ([[Szicíliai nyelv|szicíliai]], [[Nápolyi nyelv|nápolyi]]–[[Calabriai dialektusok|calabriai]] stb.) és a szűkebb értelemben vett [[nyugati újlatin nyelvek]] között; a szárd hangrendszer ezen kívül az [[iberoromán nyelvek]]kel mutat egyezéseket.
Átmenetet képeznek az [[olasz nyelv]], illetve a dél-itáliai dialektusok ([[Szicíliai nyelv|szicíliai]], [[Nápolyi nyelv|nápolyi]]–[[Calabriai dialektusok|calabriai]] stb.) és a szűkebb értelemben vett [[nyugati újlatin nyelvek]] között; a szárd hangrendszer ezen kívül az [[iberoromán nyelvek]]kel mutat egyezéseket.
*A hangsúlytalan [[Latin nyelv|latin]] ''e'' és ''o'' [[magánhangzó]]k ''i'' és ''u'' hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid ''i'' és ''u'' hangokat.
*A hangsúlytalan [[Latin nyelv|latin]] ''e'' és ''o'' [[magánhangzó]]k ''i'' és ''u'' hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid ''i'' és ''u'' hangokat.
*Jellemző a latin hosszú ''-ll-''ből kialakult ún. ''kakuminális'' (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) ''-dd-'' [[mássalhangzó]] – [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]: {{IPA|[ɖɖ]}}.
*Jellemző a latin hosszú ''-ll-''ből kialakult ún. ''kakuminális'' (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) ''-dd-'' [[mássalhangzó]] – [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]: {{IPA|[ɖɖ]}}.

A lap 2008. december 13., 19:18-kori változata

A déli újlatin nyelvek az →újlatin nyelvek önálló csoportja az Ethnologue besorolása szerint, amelybe a →szárd nyelvváltozatok, valamint a korzikai nyelvváltozat tartozik.[1] A hagyományos nyelvészeti–nyelvtörténeti felosztás szerint azonban a korzikai az →olasz nyelv elkülönült változata,[2] míg a szárd a nyelvtani–hangtani jellemzői alapján a nyugati újlatin nyelvekhez sorolható.[3]

Főbb közös jellemzőik

Átmenetet képeznek az olasz nyelv, illetve a dél-itáliai dialektusok (szicíliai, nápolyicalabriai stb.) és a szűkebb értelemben vett nyugati újlatin nyelvek között; a szárd hangrendszer ezen kívül az iberoromán nyelvekkel mutat egyezéseket.

  • A hangsúlytalan latin e és o magánhangzók i és u hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid i és u hangokat.
  • Jellemző a latin hosszú -ll-ből kialakult ún. kakuminális (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) -dd- mássalhangzóIPA: [ɖɖ].

Jegyzetek

  1. Lásd: Ethnologue
  2. Lásd: A világ nyelvei, pp. 766, 1088, 1469.
  3. Lásd: A világ nyelvei, p. 1469.

Lásd még