„Fűzfafélék” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ar:صفصافيات |
a Bot: következő hozzáadása: simple:Salicaceae |
||
126. sor: | 126. sor: | ||
[[ru:Ивовые]] |
[[ru:Ивовые]] |
||
[[scn:Salicaceae]] |
[[scn:Salicaceae]] |
||
[[simple:Salicaceae]] |
|||
[[sv:Videväxter]] |
[[sv:Videväxter]] |
||
[[tr:Söğütgiller]] |
[[tr:Söğütgiller]] |
A lap 2008. december 4., 13:45-kori változata
A fűzfafélék (Salicaceae) a legújabb rendszerezések szerint a Malpighiales rendbe tartozó növénycsalád. A korábbi rendszerek a fűzvirágúak (Salicales) rendjébe osztották, annak egyetlen családjaként. A fűzeken és nyárakon kívül főleg trópusi génuszok tartoznak ide.
Elterjedésük, élőhelyük
Az északi flórabirodalom mérsékelt övi és szubarktikus tájainak növényei. Általában nedves, nyirkos termőhelyeken – láp- és ligeterdőkben, mocsarakban nőnek. Gyakran pionír növények.
Jellemzők
Szórt levélállású, kétlaki, lombhullató fák vagy cserjék. Leveleik egyszerűek, tagolatlanok. Pálhaleveleik korán lehullanak. Lombfakadás előtt nyíló barkavirágzataikban a virágok leegyszerűsödtek, csupaszok. A hímivarú virágban 2—30 porzószál nő. A felső állású, egyrekeszű magház egy termőlevélből fejlődik. A termés sokmagvú tok; a magvakat szőrüstök burkolja.
Felhasználásuk
Jellegzetes kémiai anyagaik a fenol-heterozidok (mint például a szalicin és a populin). Ezek egyrészt védik őket a növényevő és a fitopatogén szervezetektől, másrészt a rájuk specializálódott fogyasztóknak figyelmét felkeltő jelzőanyagok. A népi gyógyászatban főzetüket régóta használják gyulladások és láz csillapítására.
Rendszertani felosztásuk
A Salicaceae család a Cronquist-rendszerben még saját rendbe, a Salicales-be tartozott, mindössze három nemzetséggel (Salix, Populus és Chosenia), az APG-rendszer azonban a Malpighiales rendbe sorolja, jóval több génusszal (a Chosenia most a Salix alnemzetsége).
A családot 56 nemzetségre bontják (ezek közül Magyarországon a névadó fűz és a nyár jelentős):
- Abatia,
- Aphaerema,
- Azara,
- Banara,
- Bartholomaea,
- Bembicia,
- Bennettiodendron,
- Bivinia,
- Byrsanthus,
- Calantica,
- Carrierea,
- Casearia,
- Dissomeria,
- Dovyalis,
- Euceraea,
- Flacourtia,
- Gerrardina,
- Hasseltia,
- Hasseltiopsis,
- Hecatostemon,
- Hemiscolopia,
- Homalium,
- Idesia,
- Itoa,
- Laetia,
- Lasiochlamys,
- Ludia,
- Lunania,
- Macrohasseltia,
- Mocquerysia,
- Neopringlea,
- Neoptychocarpus,
- Olmediella,
- Oncoba,
- Ophiobotrys,
- Osmelia,
- Phyllobotryon,
- Phylloclinium,
- Pineda,
- Pleuranthodendron,
- Poliothyrsis,
- nyárfa (Populus),
- Priamosia,
- Prockia,
- Pseudoscolopia,
- Pseudosmelia,
- Ryania,
- fűzfa (Salix),
- Samyda,
- Scolopia,
- Scyphostegia,
- Tetrathylacium,
- Tisonia,
- Trimeria,
- Xylosma,
- Zuelania.
Külső hivatkozások
Források
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
- Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár