„II. Jazdagird szászánida király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a [[kereszténység]]et. Uralkodása elején [[II. Jazdagirt]] létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges [[hinduk]] is harcoltak. Megtámadta a [[Keletrómai Birodalom|Keletrómai Birodalmat]], mely erődítményeket épített perzsa területen, [[Carrae]]hoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, [[II. Teodosius]], békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt [[kidarita]] támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a [[zoroaszter]] vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben [[Vartanantz]]nál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt. |
Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a [[kereszténység]]et. Uralkodása elején [[II. Jazdagirt]] létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges [[hinduk]] is harcoltak. Megtámadta a [[Keletrómai Birodalom|Keletrómai Birodalmat]], mely erődítményeket épített perzsa területen, [[Carrae]]hoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, [[II. Teodosius]], békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt [[kidarita]] támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a [[zoroaszter]] vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben [[Vartanantz]]nál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt. |
||
{{fordítás|es|Imperio Sasánida}} |
|||
Forrás: www.wikipedia.es/enciclopedia/Imperio_Sasánida |
|||
[[Kategória:Uralkodók]] |
[[Kategória:Uralkodók]] |
A lap 2008. december 1., 16:58-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
II. Jazdagirt (?-?) V. Bahrám fia, a Szasszanida Birodalom királya 438-457 között.
Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a kereszténységet. Uralkodása elején II. Jazdagirt létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges hinduk is harcoltak. Megtámadta a Keletrómai Birodalmat, mely erődítményeket épített perzsa területen, Carraehoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, II. Teodosius, békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt kidarita támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a zoroaszter vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben Vartanantznál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio Sasánida című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.