„Nagy Géza (régész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kezdet plagium
 
35. sor: 35. sor:
==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==
*[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10975.htm Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990]
*[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10975.htm Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990]
*{{szinnei}} [http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/n/n17238.htm]
*{{szinnyei}} [http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/n/n17238.htm]
{{csonk}}
{{csonk}}


[[Kategória:Magyar régészek]
[[Kategória:Magyar régészek]]

A lap 2008. november 29., 17:08-kori változata

Nagy Géza (Gárdony, 1855 augusztus 4.Budapest, 1915 február 3.) múzeumigazgató őr, régész, etnográfus, az MTA levelező tagja (1901).

Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsanna fia. Középiskoláit Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. Történelmi, régészeti, levéltári, irodalomtörténeti, földrajzi és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte.

Rómer Flóris felszólítására 1875 őszén a MNM régiségtárába lépett mint díjnok, ahol 1881 őszéig dolgozott. Közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt, amit betegsége miatt abba kellett hagynia.

1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre volt, majd visszatért Budapestre és újra az MNM régiségtárának munkatársa lett. 1902-ben igazgató őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte, melyről katalógust szerkesztett.

1892. december 4.-én feleségül vette Csetneki Jelenik Elek özvegyét, Zaphiry Helént, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványát. Az 1896. milleneumi kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertetését, a magyar vadászat történeti vázlatával együtt megírta a Matlekovics S. által szerkesztett Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor című munka V. kötetében. Az MTA 1901 május 10.-én választotta levelező tagjai sorába.

Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerkesztette az Archaeológiai Értesítőt. Ezenkívül szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely nemzeti múzeumi Értesítőt 1890-1891-ben. Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny.

Művei

  • 1884 Az Álmos-monda. Mythologiai tanulmány. Sepsi-Szent-György, 1884. (Különny. a Székely Nemzetből: Emese álma c.).
  • 1886 Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez. Sepsi-Szent-György, 1883-86. (Különny. a székely nemzeti múzeum Értesítőiből).
  • 1895 A szkíták nemzetisége. Bpest, 1895. (Néprajzi Füzetek 3. Különnyomat az Ethnographiából 1894. «Egy pár szó a szkithákról» c.)
  • Magyarország története a népvándorlás korában (A Szilágyi Sándor által szerk. Milleniumi Magyar történet I. k. 3. könyv. CCLIII-CCCLII. l.).
  • 1900 A magyar viseletek története, Rajzolta és festette Nemes Mihály, szövegét írta… Bpest, 1900. 40 szines és 71 fekete táblával. (Ism. Arch. Értesítő 1900-1901).
  • 1904 Budapest és vidéke az őskorban. Budapest.
  • A székely nemzeti múzeum ismertetése
  • Az emberiség statisztikája
  • Az Aghaz nem és Koroniza ág
  • A homárka név eredete
  • Szláv nyomok Háromszéken
  • Daczó Ferencz sírkőfelirata


Irodalom

  • Akad. Ért. XXVI.
  • M. Könyvészet 1895., 1897.
  • Pallas Nagy Lexikona XII, 913; XVIII, 309.
  • Vasárnapi Ujság 1895. 36. sz.

Külső hivatkozások