„Nagy Géza (régész)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) kezdet plagium |
Taz (vitalap | szerkesztései) a →Külső hivatkozások: jav |
||
35. sor: | 35. sor: | ||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
*[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10975.htm Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990] |
*[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10975.htm Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990] |
||
*{{ |
*{{szinnyei}} [http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/n/n17238.htm] |
||
{{csonk}} |
{{csonk}} |
||
[[Kategória:Magyar régészek] |
[[Kategória:Magyar régészek]] |
A lap 2008. november 29., 17:08-kori változata
Nagy Géza (Gárdony, 1855 augusztus 4. – Budapest, 1915 február 3.) múzeumigazgató őr, régész, etnográfus, az MTA levelező tagja (1901).
Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsanna fia. Középiskoláit Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. Történelmi, régészeti, levéltári, irodalomtörténeti, földrajzi és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte.
Rómer Flóris felszólítására 1875 őszén a MNM régiségtárába lépett mint díjnok, ahol 1881 őszéig dolgozott. Közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt, amit betegsége miatt abba kellett hagynia.
1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre volt, majd visszatért Budapestre és újra az MNM régiségtárának munkatársa lett. 1902-ben igazgató őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte, melyről katalógust szerkesztett.
1892. december 4.-én feleségül vette Csetneki Jelenik Elek özvegyét, Zaphiry Helént, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványát. Az 1896. milleneumi kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertetését, a magyar vadászat történeti vázlatával együtt megírta a Matlekovics S. által szerkesztett Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor című munka V. kötetében. Az MTA 1901 május 10.-én választotta levelező tagjai sorába.
Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerkesztette az Archaeológiai Értesítőt. Ezenkívül szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely nemzeti múzeumi Értesítőt 1890-1891-ben. Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny.
Művei
- 1884 Az Álmos-monda. Mythologiai tanulmány. Sepsi-Szent-György, 1884. (Különny. a Székely Nemzetből: Emese álma c.).
- 1886 Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez. Sepsi-Szent-György, 1883-86. (Különny. a székely nemzeti múzeum Értesítőiből).
- 1895 A szkíták nemzetisége. Bpest, 1895. (Néprajzi Füzetek 3. Különnyomat az Ethnographiából 1894. «Egy pár szó a szkithákról» c.)
- Magyarország története a népvándorlás korában (A Szilágyi Sándor által szerk. Milleniumi Magyar történet I. k. 3. könyv. CCLIII-CCCLII. l.).
- 1900 A magyar viseletek története, Rajzolta és festette Nemes Mihály, szövegét írta… Bpest, 1900. 40 szines és 71 fekete táblával. (Ism. Arch. Értesítő 1900-1901).
- 1904 Budapest és vidéke az őskorban. Budapest.
- A székely nemzeti múzeum ismertetése
- Az emberiség statisztikája
- Az Aghaz nem és Koroniza ág
- A homárka név eredete
- Szláv nyomok Háromszéken
- Daczó Ferencz sírkőfelirata
Irodalom
- Akad. Ért. XXVI.
- M. Könyvészet 1895., 1897.
- Pallas Nagy Lexikona XII, 913; XVIII, 309.
- Vasárnapi Ujság 1895. 36. sz.
Külső hivatkozások
- Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. [1]