„Londoni egyezmény (1915)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ca:Tractat de Londres (1915) |
a Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például |
||
| 35. sor: | 35. sor: | ||
==A titkosság következményei== |
==A titkosság következményei== |
||
[[Olaszország]] és a fent említett [[antant]] hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így |
[[Olaszország]] és a fent említett [[antant]] hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes [[Dalmácia]] Szerbiának juttatása, [[Zára]], [[Gorizia]] egy leendő délszláv államba integrálása. |
||
==A londoni szerződés utóélete== |
==A londoni szerződés utóélete== |
||
A lap 2008. november 28., 19:32-kori változata
A londoni egyezmény (olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt Olaszország és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország között, amit Londonban írtak alá 1915. április 26-án.
Tartalma
A megegyezés alapján Olaszország kilép a hármasszövetségből és csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az I. világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és Németországnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igényeket:
- Trieszt
- Trento, Dél-Tirol
- Gorizia, és a szlovének által lakott területek egy része
- Isztriai-félsziget, Fiume nélkül
- Zára
- A Dódekanészosz-szigetek
- Protektorátus Albánia fölött
- Vlora
- Dalmácia egyes területei
- Sazan-sziget
- Törökország felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország
A Szerb Királyságnak ígérték:
- Spalato
- A Pelješac-félsziget
- Krk szigetet
- Dalmácia déli partvidékét
Montenegrónak ígérték:
- Dubrovnikot
- Sengjin kikötőt Albániában
Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:
- Bosznia-Hercegovina
- Bácska
- Szlavónia
- Meghatározatlan területek Albániában
Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.
A titkosság következményei
Olaszország és a fent említett antant hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Gorizia egy leendő délszláv államba integrálása.
A londoni szerződés utóélete
A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az oroszországi októberi forradalomig, amikor az Izvesztyija orosz lap közölte a Londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a Londoni szeződést, mivel Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához.
.png){kind=small}
