„Folyamatos írás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a képlinkek javítása, magyarítása
XZeroBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például (3)
4. sor: 4. sor:
Az egybeírás hagyományának olykor egyszerűen a helytakarékosság volt az oka, mint például a rendszerint kőbe vésett ókori [[latin nyelv|latin]] feliratok esetében, melyek szövegeit rendszerint folyamatosan, szóköz nélkül jegyezték le (az eljárás neve ''scriptio continua)''.
Az egybeírás hagyományának olykor egyszerűen a helytakarékosság volt az oka, mint például a rendszerint kőbe vésett ókori [[latin nyelv|latin]] feliratok esetében, melyek szövegeit rendszerint folyamatosan, szóköz nélkül jegyezték le (az eljárás neve ''scriptio continua)''.


A legtöbb mai nyelvben azonban az egybeírásnak nyelvi funkciója van: számos esetben [[szóösszetétel]]ek létrejöttét, ezáltal az összekapcsolt szavak fogalmi önállósulását jelzi, máskor a kiejtést tükrözi (mint az [[olasz nyelv|olasz]] névmásoknál vagy a [[cseh nyelv|cseh]] vagy [[szlovák nyelv|szlovák]] tagadószónál). A szavak fogalmi önállósulása is összhangban lehet a kiejtéssel, például az összetételeket már jellemzően önálló szóként hangsúlyozzuk (pl. ''szövegszerkesztő'': csak az első szóra esik hangsúly), alkotóelemeiktől függetlenül. A kevésbé meghonosodott, ill. alkalmi összetételek tagjai azonban megőrizhetik önálló kiejtésüket, noha ezeket is egybeírjuk (pl. ''jádekösöntyű'', vö. ''faasztal'').
A legtöbb mai nyelvben azonban az egybeírásnak nyelvi funkciója van: számos esetben [[szóösszetétel]]ek létrejöttét, ezáltal az összekapcsolt szavak fogalmi önállósulását jelzi, máskor a kiejtést tükrözi (mint az [[olasz nyelv|olasz]] névmásoknál vagy a [[cseh nyelv|cseh]] vagy [[szlovák nyelv|szlovák]] tagadószónál). A szavak fogalmi önállósulása is összhangban lehet a kiejtéssel, például az összetételeket már jellemzően önálló szóként hangsúlyozzuk (például ''szövegszerkesztő'': csak az első szóra esik hangsúly), alkotóelemeiktől függetlenül. A kevésbé meghonosodott, ill. alkalmi összetételek tagjai azonban megőrizhetik önálló kiejtésüket, noha ezeket is egybeírjuk (például ''jádekösöntyű'', vö. ''faasztal'').


A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (pl. ''csütörtököt mond'': nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.
A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (például ''csütörtököt mond'': nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.


Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az [[angol nyelv|angolban]] rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), [[német nyelv|németül]] viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.
Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az [[angol nyelv|angolban]] rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), [[német nyelv|németül]] viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.

A lap 2008. november 28., 16:48-kori változata

A folyamatos írás a szavak szóköz vagy más tagolójel nélküli írása, amelynek az egyes nyelvek helyesírásában fontos szerepe, önálló jelentése lehet.

Folyamatosan, szóköz nélkül írt szöveg Titusz császár diadalívén, Rómában

Az egybeírás hagyományának olykor egyszerűen a helytakarékosság volt az oka, mint például a rendszerint kőbe vésett ókori latin feliratok esetében, melyek szövegeit rendszerint folyamatosan, szóköz nélkül jegyezték le (az eljárás neve scriptio continua).

A legtöbb mai nyelvben azonban az egybeírásnak nyelvi funkciója van: számos esetben szóösszetételek létrejöttét, ezáltal az összekapcsolt szavak fogalmi önállósulását jelzi, máskor a kiejtést tükrözi (mint az olasz névmásoknál vagy a cseh vagy szlovák tagadószónál). A szavak fogalmi önállósulása is összhangban lehet a kiejtéssel, például az összetételeket már jellemzően önálló szóként hangsúlyozzuk (például szövegszerkesztő: csak az első szóra esik hangsúly), alkotóelemeiktől függetlenül. A kevésbé meghonosodott, ill. alkalmi összetételek tagjai azonban megőrizhetik önálló kiejtésüket, noha ezeket is egybeírjuk (például jádekösöntyű, vö. faasztal).

A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (például csütörtököt mond: nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.

Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az angolban rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), németül viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.