„Ligatúra” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
KGy (vitalap | szerkesztései) a →Unicode: Apróbb korrekciók |
KGy (vitalap | szerkesztései) Bevezető stílusának javítása, új kép, táblázatból az IPA ligatúrák eltávolítása, táblázat úsztatása bal oldalon. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|tipográfiai jelentésről|Ligatúra (egyértelműsítő)}} |
{{egyért2|tipográfiai jelentésről|Ligatúra (egyértelműsítő)}} |
||
[[Kép: |
[[Kép:PostillaForewordHun16thCentury.jpg|thumb|right|ß, ſt, fi, ſſ ligatúrák egy régi magyar szövegben]] |
||
A '''ligatúra''', magyarul ''ikerbetű'' nyomdászati szakkifejezés. |
A '''ligatúra''', magyarul ''ikerbetű'' nyomdászati szakkifejezés. |
||
Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[munka|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliá]]jában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze. |
Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[munka|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliá]]jában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze. |
||
A nyomdászatban két egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának |
A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több [[antikva|antikvá]]nál ligatúraként jelennek meg az ''ff'', ''fi'', ''fj'' és ''fl'' betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az ''fi'', ''fj'' kapcsolatokban az f az vagy j pontját. |
||
A francia és latin szedéshez gyakran ligatúrának öntik az ''ae'', ''oe'', ''AE'', ''OE'' betűket. Egyes [[betűtípus]]okban (például [[fraktur]]) kiemelkedően sok ligatúra fordul elő. |
|||
==Unicode== |
==Unicode== |
||
[[Kép:Ligatures.svg|thumb|Ligatúrák, melyek a Unicode-ban is megtalálhatók]] |
|||
A [[Unicode]] számos ligatúrát definiál, azonban ezek használata ellenjavallt. A szabványba felvett ligatúrák többsége is csak a Unicode előtt már meglévő karakterkódolásokkal való kompatibilitást szolgálja, és a Unicode jelenlegi álláspontja szerint további ligatúrák nem is fognak helyet kapni a szabványban<ref>[http://unicode.org/faq/ligature_digraph.html Unicode FAQ - Ligatures, Digraphs and Presentation Forms]</ref>. Az ezzel kapcsolatos viták rendre újra és újra fellángolnak<ref>[http://unicode.org/mail-arch/unicode-ml/y2002-m11/thread.html Unicode Mail Archive about ligatures]</ref>. |
A [[Unicode]] számos ligatúrát definiál, azonban ezek használata ellenjavallt. A szabványba felvett ligatúrák többsége is csak a Unicode előtt már meglévő karakterkódolásokkal való kompatibilitást szolgálja, és a Unicode jelenlegi álláspontja szerint további ligatúrák nem is fognak helyet kapni a szabványban<ref>[http://unicode.org/faq/ligature_digraph.html Unicode FAQ - Ligatures, Digraphs and Presentation Forms]</ref>. Az ezzel kapcsolatos viták rendre újra és újra fellángolnak<ref>[http://unicode.org/mail-arch/unicode-ml/y2002-m11/thread.html Unicode Mail Archive about ligatures]</ref>. |
||
<div class="thumb tleft"> |
|||
⚫ | |||
<div class="thumbinner"> |
|||
⚫ | :* A ligatúrák megjelenítése nem a kódtábla, hanem a betűtípus feladata. Míg egyes betűkapcsolatok egy bizonyos betűtípusban lecserélhetők egy külön szimbólumra, addig ezt egy másik betűtípusban már nem biztos, hogy meg lehet tenni. A <tt>''fix széles betűtípusokban''</tt> például tipikusan értelmetlen ligatúrákat használni. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | :* Egy szövegszerkesztő vagy szöveget megjelenítő alkalmazás (pl. webböngésző) a megjelenítendő szöveg nyelvétől függően eldöntheti, hogy a szövegben milyen betűkapcsolatokat vonjon össze ligatúrává (pl. latinban az „ae” összevonható, magyarban nem). A bizonytalan esetekre a Unicode biztosít két vezérlőkaraktert a ligatúrák kezelésére: A ZWJ (''Zero Width Joiner'', nulla szélességű összekapcsoló: U+200D) és a ZWNJ (''Zero Width Non-Joiner'', nulla szélességű össze nem kapcsoló: U+200C) karaktereket. Ezek nem láthatók – erre utal a nulla szélesség –, azonban két látható karakter közé téve őket szabályozhatjuk, hogy a jelölt helyen a betűk összevonva jelenjenek-e meg (ha ez a használt betűtípussal lehetséges) vagy ne. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | :* A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat<ref>[http://www.hughwhitehouse.com/WLIG.htm Macros for the F-ligatures]</ref>, vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode ''Private Use Area'' elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (pl. „ct”, „fj” „tt”, stb.)<ref>[http://www.users.globalnet.co.uk/~ngo/golden.htm The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures]</ref>. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavalt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére. |
||
⚫ | |||
! Betűkapcsolat !! Ligatúra !! Unicode |
! Betűkapcsolat !! Ligatúra !! Unicode |
||
|- |
|- |
||
33. sor: | 27. sor: | ||
|- |
|- |
||
| OE, oe || [[Œ]], œ || U+0152, U+0153 |
| OE, oe || [[Œ]], œ || U+0152, U+0153 |
||
|- |
|||
|Ng, ng ||[[Ŋ]], ŋ || 014A, U+014B |
|||
|- |
|||
|fŋ || ʩ || U+02A9 |
|||
|- |
|- |
||
|ue || ᵫ || U+1D6B |
|ue || ᵫ || U+1D6B |
||
56. sor: | 46. sor: | ||
| IJ, ij || IJ, ij || U+0132, U+0133 |
| IJ, ij || IJ, ij || U+0132, U+0133 |
||
|} |
|} |
||
<div class="thumbcaption">A Unicode ligatúrák listája</div> |
|||
</div> |
|||
</div> |
|||
⚫ | |||
⚫ | :* A ligatúrák megjelenítése nem a kódtábla, hanem a betűtípus feladata. Míg egyes betűkapcsolatok egy bizonyos betűtípusban lecserélhetők egy külön szimbólumra, addig ezt egy másik betűtípusban már nem biztos, hogy meg lehet tenni. A <tt>''fix széles betűtípusokban''</tt> például tipikusan értelmetlen ligatúrákat használni. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | :* Egy szövegszerkesztő vagy szöveget megjelenítő alkalmazás (pl. webböngésző) a megjelenítendő szöveg nyelvétől függően eldöntheti, hogy a szövegben milyen betűkapcsolatokat vonjon össze ligatúrává (pl. latinban az „ae” összevonható, magyarban nem). A bizonytalan esetekre a Unicode biztosít két vezérlőkaraktert a ligatúrák kezelésére: A ZWJ (''Zero Width Joiner'', nulla szélességű összekapcsoló: U+200D) és a ZWNJ (''Zero Width Non-Joiner'', nulla szélességű össze nem kapcsoló: U+200C) karaktereket. Ezek nem láthatók – erre utal a nulla szélesség –, azonban két látható karakter közé téve őket szabályozhatjuk, hogy a jelölt helyen a betűk összevonva jelenjenek-e meg (ha ez a használt betűtípussal lehetséges) vagy ne. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | :* A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat<ref>[http://www.hughwhitehouse.com/WLIG.htm Macros for the F-ligatures]</ref>, vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode ''Private Use Area'' elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (pl. „ct”, „fj” „tt”, stb.)<ref>[http://www.users.globalnet.co.uk/~ngo/golden.htm The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures]</ref>. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavalt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére. |
||
==Források== |
==Források== |
A lap 2008. október 28., 00:05-kori változata
A ligatúra, magyarul ikerbetű nyomdászati szakkifejezés.
Két vagy több betű egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az ősnyomtatványokban volt gyakori. A középkori írásgyakorlatban – körülbelül az 5-8. században, a karoling írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a kódexmásolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy munkát takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A 15-16. századi nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: Gutenberg 42 soros Bibliájában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.
A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több antikvánál ligatúraként jelennek meg az ff, fi, fj és fl betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az fi, fj kapcsolatokban az f az vagy j pontját.
A francia és latin szedéshez gyakran ligatúrának öntik az ae, oe, AE, OE betűket. Egyes betűtípusokban (például fraktur) kiemelkedően sok ligatúra fordul elő.
Unicode
A Unicode számos ligatúrát definiál, azonban ezek használata ellenjavallt. A szabványba felvett ligatúrák többsége is csak a Unicode előtt már meglévő karakterkódolásokkal való kompatibilitást szolgálja, és a Unicode jelenlegi álláspontja szerint további ligatúrák nem is fognak helyet kapni a szabványban[1]. Az ezzel kapcsolatos viták rendre újra és újra fellángolnak[2].
- A Unicode érvei
-
- A ligatúrák megjelenítése nem a kódtábla, hanem a betűtípus feladata. Míg egyes betűkapcsolatok egy bizonyos betűtípusban lecserélhetők egy külön szimbólumra, addig ezt egy másik betűtípusban már nem biztos, hogy meg lehet tenni. A fix széles betűtípusokban például tipikusan értelmetlen ligatúrákat használni.
- A Unicode nem szimbólumok, hanem karakterek gyűjteménye, így betűkapcsolatoknak nincs benne helye.
- Ha a szövegben külön kóddal helyettesítünk egyes betűkapcsolatokat, nem lehet többé keresni az eredeti szövegre azokon a helyeken, amiket érint a csere.
- Egy szövegszerkesztő vagy szöveget megjelenítő alkalmazás (pl. webböngésző) a megjelenítendő szöveg nyelvétől függően eldöntheti, hogy a szövegben milyen betűkapcsolatokat vonjon össze ligatúrává (pl. latinban az „ae” összevonható, magyarban nem). A bizonytalan esetekre a Unicode biztosít két vezérlőkaraktert a ligatúrák kezelésére: A ZWJ (Zero Width Joiner, nulla szélességű összekapcsoló: U+200D) és a ZWNJ (Zero Width Non-Joiner, nulla szélességű össze nem kapcsoló: U+200C) karaktereket. Ezek nem láthatók – erre utal a nulla szélesség –, azonban két látható karakter közé téve őket szabályozhatjuk, hogy a jelölt helyen a betűk összevonva jelenjenek-e meg (ha ez a használt betűtípussal lehetséges) vagy ne.
- Ellenérvek
-
- A ligatúrák kezelése általában nem a szöveg írójának, hanem a tipográfusnak a feladata. Egy nyomtatott kiadvány esetén már nincs szükség szerkesztésre vagy keresésre a szövegben, ezért nem okoz zavart, ha a ligatúrák önálló szimbólumokként lettek kódolva.
- Keresni egy ligatúrákat külön szimbólumként (karakterkódként) tartalmazó szövegben nem nehéz feladat. Egyszerűbb, mint például szavakat ábécébe rendezni egy adott nyelv helyesírása szerint.
- A mai szövegszerkesztők, webböngészők, stb. többsége még mindig nem kezeli a ligatúrákat és figyelmen kívül hagyják a ZWJ-ZWNJ vezérlőkaraktereket. Sok rendszeren ma is olyan betűtípusok a legelterjedtebbek, ami nem támogatja ligatúrákat.
- A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat[3], vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode Private Use Area elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (pl. „ct”, „fj” „tt”, stb.)[4]. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavalt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére.
Források
- Magyar Nagylexikon, 12. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001
- Nyomdászati Encziklopédia, szerk.: Pusztai Ferencz, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1902
- Nyomdászati lexikon, szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László, Biró Miklós kiadása, Budapest, 1936
- A Pallas Nagy Lexikona
- Tevan Andor: A könyv évezredes útja (3. kiadás), Gondolat, Budapest, 1984
- Új Magyar Lexikon, 4. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962