„Vesta-szüzek” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a kozmetikai javítások |
a Bot: következő hozzáadása: no:Vestalinnene |
||
11. sor: | 11. sor: | ||
{{Link FA|de}} |
{{Link FA|de}} |
||
[[en:Vestal Virgin]] |
[[en:Vestal Virgin]] |
||
[[ar:فستال]] |
[[ar:فستال]] |
||
30. sor: | 31. sor: | ||
[[lt:Vestalė]] |
[[lt:Vestalė]] |
||
[[nl:Vestaalse maagden]] |
[[nl:Vestaalse maagden]] |
||
[[no:Vestalinnene]] |
|||
[[pl:Westalka]] |
[[pl:Westalka]] |
||
[[pt:Vestal]] |
[[pt:Vestal]] |
A lap 2008. október 24., 02:45-kori változata
A Vesta-szüzek (latinul virgines Vestalis) Vesta istennő papnői voltak az ókori Rómában. Létszámuk eleinte négy, később hat.
Mondabeli elődjük Rhea Silvia (Romulus és Remus anyja). A hagyomány szerint eredetileg a királyok válogatták ki őket, a királyság megszüntével pedig a pontifex maximus (főpap), mégpedig sorshúzás útján a 20 jelölt közül. Eredetileg csak patrícius leányok jöhettek számba, később plebejus származásúak is, akik 6 évnél idősebbek, de 10 évnél fiatalabbak voltak. A jelöltséget el kellett fogadni, alóla csakis a legritkább esetben mentettek fel valakit. A sorsolás után megtörtént az inauguráció, melynek színhelye az Atrium Vestae volt. A beiktatás napjától számítva a Vesta-szűznek 30 évig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanult, 10 évig őrizte a tüzet és 10 évig tanított. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak (exauguráció) és férjhez menjenek. A szüzek teendői voltak: a szent tűz fentartása, a Palladium (Pallasz Athéné szent képe) őrzése és az előírt áldozatok bemutatása. Mulasztásukért szigorúan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudt, korbácsütésekkel, ha a szüzességi fogadalmat megszegték, élve eltemetéssel büntették őket. Ha kötelességeiket megfelelően teljesítették, páratlan tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb.) náluk helyeztek letétbe; a városban liktor haladt előttük; ha a vesztőhelyre tartó gonosztevővel találkoztak, jogukban állt megkegyelmezni neki. Jelvényeik: hosszú, fehér ruha és homlokkötő (infula), mely alól hajuk (menyasszonyok módjára) hat fonatban omlott kétfelé.
Források
- Pallas Nagylexikon