„Citozin” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: el:Κυτοσίνη |
a Bot: következő hozzáadása: hi:साइटोसिन |
||
| 55. sor: | 55. sor: | ||
[[gl:Citosina]] |
[[gl:Citosina]] |
||
[[he:ציטוזין]] |
[[he:ציטוזין]] |
||
[[hi:साइटोसिन]] |
|||
[[id:Sitosin]] |
[[id:Sitosin]] |
||
[[it:Citosina]] |
[[it:Citosina]] |
||
A lap 2008. október 22., 14:59-kori változata
| Citozin | |
|---|---|
| Kémiai név | 4-Aminopyrimidin-2(1H)-one |
| Kémiai szerkezet | C4H5N3O |
| Moláris tömeg | 111,10 g/mol |
| Olvadáspont | 320–325 °C (decomp) |
| CAS-szám | 71-30-7 |
| Kötésekkel felírt kémiai szerkezet | NC1=NC(NC=C1)=O |
| |
A citozin a DNS-ben és RNS-ben található nukleobázisok egyike, mely pirimidinszármazék és guaninnal alkot bázispárt három hidrogénkötéssel. Heterociklikus aromás vegyület, mely két szubsztituenst tartalmaz, egy amin csoportot a 4-es, illetve egy keto csoportot a 2-es pozícióban. A citozin nukleozid a citidin.
A citozin először 1894-ben izolálták borjú csecsemőmirigyből (thymus). A szerkezetét 1903-ban írták le, és ugyanabban az évben már szintetizálták is.
A citozint használták az első kvantum számításokra. Amikor a kvantumszámítógép működési elméletei kezdtek kibontakozni 1998-ban Oxford-ban, az első David Deutsch által készített algoritmusokat a citozinra alapozták.
A citozin nukleotidja, a citozin-trifoszfát (CTP) enzimek kofaktora, és foszfátcsoportját az ADP-ből ATP-re történő cserére tudja felhasználni.
DNS-ben és RNS-ben a citozin guaninnal alkot bázispárt, azonban spontán deaminációval uracillá alakulhat át, amely pontmutációkhoz vezethet, a DNS javító enzimek nem lépnek működésbe.
A citozin metilálható 5'metilcitozinná a DNS metiltranszferáz enzim segítségével.