„BLU–107 Durandal” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor: 23. sor:
* [http://www.globalsecurity.org/military/systems/munitions/blu-107.htm BLU-107 információs oldal a GlobalSecurity.org-on]
* [http://www.globalsecurity.org/military/systems/munitions/blu-107.htm BLU-107 információs oldal a GlobalSecurity.org-on]
* [http://www.israeli-weapons.com/weapons/missile_systems/air_missiles/anti-runway/anti-runway.htm Anti-Runway Bomb] – Az Israeli-Weapons.com cikke
* [http://www.israeli-weapons.com/weapons/missile_systems/air_missiles/anti-runway/anti-runway.htm Anti-Runway Bomb] – Az Israeli-Weapons.com cikke

===Lábjegyzetek===
<references/>


[[Kategória:Repülőgép-fedélzeti fegyverek]]
[[Kategória:Repülőgép-fedélzeti fegyverek]]

A lap 2008. szeptember 10., 08:01-kori változata

BLU-107 Durandal kifutópálya-romboló bombákkal felszerelt F–111 Aardvark

A BLU-107 Durandal egy repülőgépről ledobható kifutópálya-romboló bomba, amelyet a francia Matra cég fejlesztett (ma MBDA France, az EADS egyik leányvállalata.) Nevét a középkori francia mondákban szereplő Durendal kardról kapta.

A Durandalt kis magasságról dobják le, zuhanását ejtőernyő lassítja, melynek köszönhetően a bomba lassan függőleges helyzetbe kerül. Ennek elérésekor a bombában beindul egy gyorsító rakétahajtómű, amely a megerősített orrészű Durandalt a kifutópálya felszíne alá fúrja. A bomba a felszín átszakítását követően robban fel. Az így keletkezett kráter hatalmas pusztítást okoz a kifutópálya felületén – a rombolás nagyobb, mintha egy hasonló robbanóerejű, hagyományos bombát dobtak volna le. A rakétameghajtásnak köszönhetően a Durandal akár 40 centiméter vastag betonba is be tud fúródni. A létrejött kráter 5 méter mély és 16 méter átmérőjű is lehet.

Egy Durandal 204 kg nehéz és 2,5 m hosszú. A robbanófejben 150 kg robbanóanyag található.

A hatnapos háborúban

A Durandal elődjét Franciaország és Izrael közösen fejlesztette ki az 1960-as években, kifejezetten kifutópálya-rombolási céllal. A fegyvert az izraeliek roppant nagy hatékonysággal vetették be a hatnapos háború, elsősorban a Fókusz hadművelet során.

A bombákat Mirage III vadászbombázók általi bevetésre tervezték, amelyek az 1960-as években az izraeli légierő gerincét alkották. A bombák fejlesztését már sokkal a hatnapos háború lehetőségének felmerülése előtt elrendelték. Az izraeli stratégák felismerték, hogy Izrael háborús túlélése csakis azon múlhat, hogy az ország megszerzi és fenntartja a Közel-Kelet feletti légi fölényét. Az egyiptomi légibázisok nagy részén, főleg a Sínai-félszigeten, csak egyetlenegy kifutópálya volt, és így egy jól megtervezett és végrehajtott csapással egy egész repülőtérre való ellenséges harci gépet lehetett semlegesíteni.


A sugárhajtású repülőgép a világ legveszedelmesebb fegyvere – a levegőben. A földön azonban haszontalan

– Mordecháj Hod, az izraeli légierő parancsnoka


Az egyiptomi légierőt az első támadási hullámokban több száz izraeli Durandal csapás érte, így földre kényszerítve az egyiptomi harci gépek javát. A mozgásképtelen és védtelen gépeket ezután a következő hullámok gépfegyverekkel és rakétákkal pusztították el. A taktika az izraeli légierő legmerészebb álmait is felülmúlta – a háború első óráját követően az egyiptomi légierő harcászati szempontból semlegesítve lett. A sikeres támadásban több száz gép semmisült meg.

Lásd még

Külső hivatkozások

Lábjegyzetek