Szladits Károly

Szladits Károly (Dunaszerdahely, 1871. december 27. – Budapest, 1956. május 22.) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja

Élete

Budapesten végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a budapesti egyetemen (1895. október 12.). 1895 – 1916 között az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egyetemi magántanár (magyar magánjog), 1917 – 42 között budapesti egyetemi tanár (magyar magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a magyar polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő Grosschmid Béni követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos iskolát teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és – az alapvető elméleti részek kidolgozásával – egyik társszerzője volt. Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 – 28) kidolgozásában is. Szerkesztette a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a Jogtudományi Közlöny melléklete, 1914 – 33), továbbá a Békejog és Békegazdaság című folyóiratot (1920 – 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.

Akadémiai tagsága, díjai

• levelező tag (1932),
• rendes tag (1943)
• tagsága törölve (1948),
• tagsága helyreállítva
• Kossuth-díjas (1953).

Főbb művei

• A magyar magánjog vázlata (I – II., Bp., 1937)
• Magyar magánjog (szerk. I-V., Bp., 1938 – 1940)
• A magyar bírói gyakorlat. Magánjog (I – II., Villányi (Fürst) Lászlóval, Bp., 1935).

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája

Külső hivatkozások

• az ELTE ÁJK honlapja