Jack Benny

Harry Truman és Jack Benny

Jack Benny (1894. február 14. – 1974. december 26.), a színpad, a vászon, az éter és a képernyő sztárja.

Korai karrierrje

Az Illinois állambeli Waukeganben született, Benjamin Kubelsky néven. Tizenéves korában indult el a szórakoztatóipari pályafutása, amikor a helyi színházban hegedülni kezdett. Az első világháborúban tengerészként harcolt, és a tengerészektől kapta a „Jack” becenevet. Egyszer a tengerészeknél megkérték, hogy adjon elő egy műsort, ekkortól kezdett el a hegedülés mellett vicceket mesélni, ekkortól számítható komédiásnak. A háború után visszatért a színházba, ahol a kis Vaudeville-ektől eljutott a Broadway-ig mint ceremóniamester, konferanszié. Valmikor a húszas évek elején a legifjabb Marx-testvér, Zeppo bemutatja a későbbi feleségének, Sadye Marks-nak. Jack később a műsorában a feleségével együtt is fellépett, akit ekkor már Mary Livingstone-nak hívtak. A nagy áttörés akkor történt meg, amikor Jack-et felfedezte Irving Thalberg, a producer, és az 1929-es „Hollywood Revue”-ben szerepelt a ceremóniamester szerepében. 1932-ben Jack szerepelt a rádióban mint vendég, de akkora sikere volt, hogy a Canada Dry saját műsort ígért neki.

Rádiós évei

Jack első rádiós mondata: „This is Jack Benny talking. There will now be a slight pause while everyone says, «Who cares?»”, vagyis: „Itt Jack Benny beszél. Most lesz egy rövid szünet, amíg megkérdezik «Kit érdekel?»”. Jack rádióműsora 1932-től 1953-ig hetente adásban volt. Támogatói voltak: Canada dry, Chevrolet, General Tire, Jell-o, Grape Nuts, és a legismertebb, a Lucky Strike. Jack legismertebb filmje az 1942-es „Lenni, vagy nem lenni” című film, amit Ernst Lubitsch rendezett, a női főszereplő pedig Carole Lombard volt, utolsó szerepében. Jack amerika szerte népszerű volt a humoros, ötletes, és szellemes rádióműsora révén. Ez a műsor tulajdonképpen minden sit-com ősatyja. A műsorban szerepelt még Mary Livingstone, mint titkárnő, Phil Harris mint a műsor zenekarának a vezetője, Rochester (Eddie Anderson) a néger inas, Don Wilson a bemondó, és egy ifjú, szeleburdi tenor: kezdetben Kenny Baker, később Dennis Day. Rochester szerepeltetése különleges volt az akkori rádiózásban, mert a négereket fehérek játszották kifestve, és inkább gúnyolták őket, mint az Amos 'n Andy show-ban. Rochester gyorsan belopta magát a közönség szívébe, köszönhetően a humorának, és a különleges hangjának.

Külső hivatkozások

• Jack Benny a PORT.hu-n (magyarul)