„Pacha Ágoston” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a kozmetikai javítások |
a Bot: dátumlinkek javítása |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Pacha Ágoston''' ([[Móricföld]], [[Temes vármegye]], [[1870]]. [[november 26]] |
'''Pacha Ágoston''' ([[Móricföld]], [[Temes vármegye]], [[1870]]. [[november 26.]] ‑ [[Temesvár]], [[1954]]. [[november 4.]]) temesvári püspök. |
||
== Élete == |
== Élete == |
||
A gimnáziumot [[1881]]‑[[1889]] között [[Kecskemét]]en, [[Szeged]]en és [[Temesvár]]on, a teológiát medig [[Temesvár]]on végezte el. [[1893]]. [[augusztus 12 |
A gimnáziumot [[1881]]‑[[1889]] között [[Kecskemét]]en, [[Szeged]]en és [[Temesvár]]on, a teológiát medig [[Temesvár]]on végezte el. [[1893]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] szentelték [[pap]]pá [[Temesvár]]on. |
||
=== Tisztségei 1918-ig === |
=== Tisztségei 1918-ig === |
||
[[1892]]. [[december 1 |
[[1892]]. [[december 1.|december 1-jétől]] püspöki jegyző és [[Mezőkovácsháza|mezőkovácsházi]] [[káplán]], [[1894]]. [[október 1.|október 1-től]] püspöki szertartó. [[1896]] és [[1898]] között a [[magyarok|magyar]] munkások lelkipásztora [[Bukarest]]ben és [[Brăila|Brăilában]]. Püspöki titkár ([[1902]]), tiszteletbeli csanádi [[kanonok]] ([[1906]]), székesegyházi kanonok ([[1911]]), majd a püspöki irodaigazgató ([[1912]]. [[január 19]].), zsinati vizsgáztató ([[1913]]), ezt követően szepesi címzetes prépost ([[1915]]).<ref>Diós István, dr.: Magyar Katolikus Lexikon. 4. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 706. p.</ref> |
||
=== Temesi egyházmegye élén === |
=== Temesi egyházmegye élén === |
||
Az [[első világháború]] befejezését követően a [[csanádi egyházmegye]] területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és [[Temesvár]] központtal a [[Román Királyság]] kapta. Az [[csanádi egyházmegye|egyházmegye]] [[románia]]i részén [[1923]]. [[február 17 |
Az [[első világháború]] befejezését követően a [[csanádi egyházmegye]] területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és [[Temesvár]] központtal a [[Román Királyság]] kapta. Az [[csanádi egyházmegye|egyházmegye]] [[románia]]i részén [[1923]]. [[február 17.|február 17-én]], [[Temesvár]] központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel.<ref name="autogenerated2">[http://www.gerhardinum.ro/puspokseg.php?menu=3&lang=Ma&op=puspokseg A Temesvári Római-Katolikus Egyházmegye rövid története]</ref> [[1923]] márciusában, [[Glattfelder Gyula]] csanádi püspök kényszerű távozása után az egyházmegye [[románia]]i részének [[apostoli kormányzó]]ja. [[1927]]. [[május 15.|május 15-én]] M. Dolci pápai [[nuncius]] [[Temesvár]]on lebedói püspökké szentelte fel. A román konkordátum értelmében, az [[1930]]. [[június 5.|június 5-én]] megalapított temesvári püspökség első püspöke, melynek székét [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérma útjain a legtávolabbi falvakat is felkereste. Az [[1934]]-es berlini látogatásakor fogadta őt [[Adolf Hitler]] is. [[1939]] és [[1944]] között a román szenátus tagja. Az [[1944]] végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette; és az [[1948]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] kiadott rumén kultusztörvény már a temesvári püspökséget sem ismerte el önálló püspökségnek.<ref name="autogenerated1">Diós I., dr.: i.m. 706. p.</ref> Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét. |
||
=== A per === |
=== A per === |
||
A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.<ref name="autogenerated2" /> [[1950]]. [[július 19 |
A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.<ref name="autogenerated2" /> [[1950]]. [[július 19.|július 19-én]] letartóztatták, és az [[1951]]. [[szeptember 11]]‑[[szeptember 17.|17]]. között megrendezett kirakatper során, az akkor 81 éves püspököt 18 évi fegyházra, 50 ezer [[román lej|lei]] perköltségre és [[Heber János]] ([[1910]]–[[1988]]) egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer [[román lej|lei]] kártérítésre ítélték. |
||
=== Utolsó évei === |
=== Utolsó évei === |
||
A börtönben csaknem teljesen megvakult. [[1954]]. [[május 31 |
A börtönben csaknem teljesen megvakult. [[1954]]. [[május 31.|május 31-én]] bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozta az egyházmegyét. Sírja a [[temesvári székesegyház]]ban található.<ref name="autogenerated1" /> |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2008. augusztus 27., 15:47-kori változata
Pacha Ágoston (Móricföld, Temes vármegye, 1870. november 26. ‑ Temesvár, 1954. november 4.) temesvári püspök.
Élete
A gimnáziumot 1881‑1889 között Kecskeméten, Szegeden és Temesváron, a teológiát medig Temesváron végezte el. 1893. augusztus 12-én szentelték pappá Temesváron.
Tisztségei 1918-ig
1892. december 1-jétől püspöki jegyző és mezőkovácsházi káplán, 1894. október 1-től püspöki szertartó. 1896 és 1898 között a magyar munkások lelkipásztora Bukarestben és Brăilában. Püspöki titkár (1902), tiszteletbeli csanádi kanonok (1906), székesegyházi kanonok (1911), majd a püspöki irodaigazgató (1912. január 19.), zsinati vizsgáztató (1913), ezt követően szepesi címzetes prépost (1915).[1]
Temesi egyházmegye élén
Az első világháború befejezését követően a csanádi egyházmegye területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és Temesvár központtal a Román Királyság kapta. Az egyházmegye romániai részén 1923. február 17-én, Temesvár központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel.[2] 1923 márciusában, Glattfelder Gyula csanádi püspök kényszerű távozása után az egyházmegye romániai részének apostoli kormányzója. 1927. május 15-én M. Dolci pápai nuncius Temesváron lebedói püspökké szentelte fel. A román konkordátum értelmében, az 1930. június 5-én megalapított temesvári püspökség első püspöke, melynek székét szeptember 29-én foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérma útjain a legtávolabbi falvakat is felkereste. Az 1934-es berlini látogatásakor fogadta őt Adolf Hitler is. 1939 és 1944 között a román szenátus tagja. Az 1944 végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette; és az 1948. augusztus 4-én kiadott rumén kultusztörvény már a temesvári püspökséget sem ismerte el önálló püspökségnek.[3] Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét.
A per
A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.[2] 1950. július 19-én letartóztatták, és az 1951. szeptember 11‑17. között megrendezett kirakatper során, az akkor 81 éves püspököt 18 évi fegyházra, 50 ezer lei perköltségre és Heber János (1910–1988) egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer lei kártérítésre ítélték.
Utolsó évei
A börtönben csaknem teljesen megvakult. 1954. május 31-én bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozta az egyházmegyét. Sírja a temesvári székesegyházban található.[3]
Jegyzetek
- ↑ Diós István, dr.: Magyar Katolikus Lexikon. 4. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 706. p.
- ↑ a b A Temesvári Római-Katolikus Egyházmegye rövid története
- ↑ a b Diós I., dr.: i.m. 706. p.
|
Előző püspök |
temesvári püspök |
Következő püspök |