Kazettás lőszerek

A szórt lőszereket (fürtös, kazettás bombák és lövedékek) a második világháború tömeges támadásainak kivédésére kezdték kifejleszteni, alapvetően az ellenséges élőerő és harcjárművek gyülekezési, felvonulási körzetei ellen. A fegyver területcélpontok ellen alkalmazható, a fő bombatestbe helyezett kisebb altölteteknek a célpont feletti kioldása révén.

A legmodernebb változatok esetében az altöltetek önálló célkeresési képességgel is rendelkezhetnek. Az ilyen tulajdonsággal nem rendelkező szórt lőszerek fel nem robbanási aránya nagymértékben függ az időjárástól, az üzemeltetők gondosságától, valamint a célkörzet jellegzetességeitől (pl. bokrokon fennakadhatnak az altöltetek). Az akár egy futballpályányi, vagy annál nagyobb területet lefedő fegyverfajta lakott településen, vagy annak közelében történő bevetése jóval veszélyesebb a polgári lakosságra, mint a hagyományos lövedékek. A bevetési területet akár hosszú évekig az aknamezőkhöz hasonlóan kell kezelni, mivel a fel nem robbant altöltetek legnagyobb része érintésre robban. A balesetek tipikusan a mezőgazdasági művelés, házépítés, egyéb földmunkák, tűzifagyűjtés, illetve a fémhulladék-gyűjtés közben következnek be. Az altöltetek érdekes formája, feltűnő, színes festése miatt is igen magas az áldozatul esett gyermekek aránya.

Tömegesen vetették be ezeket a fegyvereket a vietnami háború során Laoszban (kb. 10 millió fel nem robbant altöltet), Kambodzsában és Vietnamban, majd kisebb mértékben a Közel-Keleten, a Falkland szigeteken, Irakban (a bevetett bombák ¼-e), a délszláv háborúban a 90-es években, és legutóbb Libanonban 2006-ban. Mintegy 60 ország tart rendszerben szórt lőszereket. Ezek legnagyobb része több évtizede készült, működési mechanizmusa pontatlan, megbízhatatlan.

A nemzetközi humanitárius jog elvei megkövetelik a hadviselő felektől, hogy megkülönböztessék a harcolókat és a nem-harcolókat, és megtiltja az olyan jellegű hadműveleteket, amelyek során ez a követelmény nem teljesíthető. A szakértők jelentős része szerint azonban a kazettás bombák és szórt lőszerek nem tartoznak ebbe a kategóriába (mint pl. a taposóaknák), használatuk megvalósítható oly módon, hogy azzal teljesüljön a katonai és a polgári célpontok közötti megkülönböztetés követelménye. A legtöbb nehézséget a lakott területeken és azok közvetlen közelében történő alkalmazás okozza, amely során mind a bevetés időpontjában, mind azt követően rendszeres a polgári áldozatok nagy száma.

Forrás

http://www.unidir.org/pdf/articles/pdf-art2530.pdf