„Lombardia vaskoronája” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
link ("ez" ugyanaz volt, mint "az") |
a →Modern kori használat: typo |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
[[1026]]. [[március 1]]-jén Heribert, [[Milánó]] [[bíboros]]a, [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]]ot Milánóban koronázta meg vele Pávia helyett. |
[[1026]]. [[március 1]]-jén Heribert, [[Milánó]] [[bíboros]]a, [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]]ot Milánóban koronázta meg vele Pávia helyett. |
||
== |
==Modern kori használat== |
||
[[1805]]. [[május 26]]-án [[Napóleon]] ezzel a koronával koronázta magát Itália királyává Milánóban, hozzáillő pompa közepette. A pompás trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére a lombard királyok koronázásának szövegét kiálltva: ''"Dieu me la donne, gare à qui la touche "'' = ''"Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg"''. |
[[1805]]. [[május 26]]-án [[Napóleon]] ezzel a koronával koronázta magát Itália királyává Milánóban, hozzáillő pompa közepette. A pompás trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére a lombard királyok koronázásának szövegét kiálltva: ''"Dieu me la donne, gare à qui la touche "'' = ''"Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg"''. |
||
24. sor: | 24. sor: | ||
[[I. Ferdinánd]] császár ezzel koronáztatta magát a [[Lombard–Velencei Királyság]] királyává [[1838]]. [[szeptember 6]]-án. |
[[I. Ferdinánd]] császár ezzel koronáztatta magát a [[Lombard–Velencei Királyság]] királyává [[1838]]. [[szeptember 6]]-án. |
||
[[1859]]-ben, amikor Ausztria a [[Solferinoi csata|solferinói csatában]] súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát [[Bécs]]be vitték. A császári kincstárban (''Schatzkammer'') őrizték [[1866]]-ig, a [[porosz–osztrák–olasz háború]]. A háborút lezáró békeszerződés értelmében a Vaskoronát ekkor visszaadták az [[Olasz Királyság]]nak. |
[[1859]]-ben, amikor Ausztria a [[Solferinoi csata|solferinói csatában]] súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát [[Bécs]]be vitték. A császári kincstárban (''Schatzkammer'') őrizték [[1866]]-ig, a [[porosz–osztrák–olasz háború]]ig. A háborút lezáró békeszerződés értelmében a Vaskoronát ekkor visszaadták az [[Olasz Királyság]]nak. |
||
[[Kategória:Koronák]] |
[[Kategória:Koronák]] |
A lap 2008. augusztus 18., 13:00-kori változata
Lombardia vaskoronája (Corona Ferrea) Európa egyik legrégebbi antik ereklyéje és királyi jelképe. a Monzai Katedrálisban őrzik Milánótól, a modern Lombardia központjától nem messze.
Ókor
A Vaskorona nevét egy egy centiméter vastag vaspántról kapta a belsejében, ami állítólag az egyik szögből készült amellyel Jézus Krisztust felszögezték a keresztre. A hagyomány szerint a szöget először Nagy Konstantin római császár kapta anyjától, Helénától, a kereszt megtalálójától.
A szög a népvándorlás idején került a lombard királyok kezébe, amikor azok megszállták Észak-Itáliát. Sok legenda szerint Theodelinda lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a Lombard Királyság és a későbbi középkori Olasz Királyság egyik szimbólumává vált.
A korona külső része hat arany és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet.
Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a Monzai Katedrálisnak ajándékoztak, ahol szent ereklyeként őrzik. Ám a kis formát az is okozhatja, hogy bizonyos történelmi dokumentumok szerint később két aranylemezt eltávolítottak belőle.
Középkori használat
A IX.-től a 19. századig Itália királya a mindenkori német-római császár volt. Sokuk koronáztatta meg magát a Vaskoronával Páviában, a királyság formális jelképével. Híres császárok mint Nagy Károly, I. (Nagy) Ottó, IV. Henrik és I. (Barbarossa) Frigyes is megkoronáztatta magát vele.
1026. március 1-jén Heribert, Milánó bíborosa, II. Konrádot Milánóban koronázta meg vele Pávia helyett.
Modern kori használat
1805. május 26-án Napóleon ezzel a koronával koronázta magát Itália királyává Milánóban, hozzáillő pompa közepette. A pompás trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére a lombard királyok koronázásának szövegét kiálltva: "Dieu me la donne, gare à qui la touche " = "Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg".
Erre az alkalomra 1805. június 15-én Napóleon megalkotta a Vaskoronarendet. Napóleon bukása és Lombardiának Ausztriához való csatolása után I. Ferenc osztrák császár 1816. január 1-jén újraalapította a Rendet .
I. Ferdinánd császár ezzel koronáztatta magát a Lombard–Velencei Királyság királyává 1838. szeptember 6-án.
1859-ben, amikor Ausztria a solferinói csatában súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát Bécsbe vitték. A császári kincstárban (Schatzkammer) őrizték 1866-ig, a porosz–osztrák–olasz háborúig. A háborút lezáró békeszerződés értelmében a Vaskoronát ekkor visszaadták az Olasz Királyságnak.