„Pénzjegy” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Robot-assisted disambiguation: Velence - Changed link(s) to Velence (Olaszország)
+sablon
1. sor: 1. sor:
{{Numizmatika}}
A '''pénzjegy''' a [[Érme|pénzérme]] mellett a [[készpénz]] egyik megjelenési formája. Szokás '''papírpénz'''nek is nevezni, de ma már nem csak [[papír]]ból készülnek pénzjegyek. A pénzérméktől eredetileg leginkább abban tért el, hogy nem rendelkezett [[inherens]] értékkel (értékét nem az anyaga hordozta), így – típustól függően – ''ígéret'' vagy ''kényszer'' tette őket forgalomképessé. A ma forgalomban lévő érmék többsége sem rendelkezik saját értékkel, így ebből a szempontból közelebb állnak a pénzjegyekhez, mint az [[értékpénz]]ekhez.
A '''pénzjegy''' a [[Érme|pénzérme]] mellett a [[készpénz]] egyik megjelenési formája. Szokás '''papírpénz'''nek is nevezni, de ma már nem csak [[papír]]ból készülnek pénzjegyek. A pénzérméktől eredetileg leginkább abban tért el, hogy nem rendelkezett [[inherens]] értékkel (értékét nem az anyaga hordozta), így – típustól függően – ''ígéret'' vagy ''kényszer'' tette őket forgalomképessé. A ma forgalomban lévő érmék többsége sem rendelkezik saját értékkel, így ebből a szempontból közelebb állnak a pénzjegyekhez, mint az [[értékpénz]]ekhez.



A lap 2008. augusztus 16., 23:14-kori változata

A pénzjegy a pénzérme mellett a készpénz egyik megjelenési formája. Szokás papírpénznek is nevezni, de ma már nem csak papírból készülnek pénzjegyek. A pénzérméktől eredetileg leginkább abban tért el, hogy nem rendelkezett inherens értékkel (értékét nem az anyaga hordozta), így – típustól függően – ígéret vagy kényszer tette őket forgalomképessé. A ma forgalomban lévő érmék többsége sem rendelkezik saját értékkel, így ebből a szempontból közelebb állnak a pénzjegyekhez, mint az értékpénzekhez.

Kialakulása

A kínai modell

Az első papírpénzeket Kínában bocsátották ki a X. századtól császári rendeletre. A pénzjegyek forgalmát tehát rendeletileg kényszerítették ki, kötelező volt azokat fizetésnél elfogadni, illetve a fémpénzeket rájuk beváltani. A pénzjegyekkel szembeni fedezetet nem garantálták. A császár gyakran folyamodott a pénzjegykibocsátáshoz kiadásai fedezésére, így a kínai pénzjeggyel együtt megjelent az infláció is. A pénzjegyek valamelyest kényelmesebbé tették a kereskedelmet, de foralmuk a birodalom területére korlátozódott. Marco Polo hírét vitte Európába a találmánynak, de nem keltett fel érdeklődést. A kínai modellre ma legjobban a kormányzatok által kibocsátott államjegy hasonlít. Ilyenek voltak a magyar korona pénzjegyei vagy a több szocialista országban forgalomba hozott kis címletű pénzjegyek.

A velencei modell

Az európai pénzjegyek Velencében alakultak ki a kereskedelmi váltókból. A váltó ígéret későbbi fizetésre, vagyis a váltó birtokosa a váltót a névértéknek megfelelő értékpénzre tudta váltani. Elfogadása így nem kényszer, hanem bizalom hatására történik. A bizalmat a megfelelő fedezet alapozza meg, mely garantálja, hogy a váltó kibocsátója kellően likvid a követelés kielégítéséhez (vagyis a váltó értékének megfizetéséhez). A modell mai képviselői a jegybankok által kibocsátott bankjegyek. A bankjegyek elfogadottsága sokkal jobb, mint az államjegyeké, ezért a megfelelő fedezetű bankjegyek kedvelt fizetőeszközök a nemzetközi kereskedelemben.