„Kohu” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. július 30., 14:38-kori változata

Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja, kivéve a magyaros átírásban meghonosodott neveket.

A gehu (革胡, ko-hu) a nyugati cselló és a huqin (hu-csin) kínai hagszerek egyfajta ötvözetét jelentő négyhúros vonós hangszer. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja (huqin, azaz vonós hangszer).

Egy kínai zenekarban a gehu ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a rezonátor adja, így hangja nagyban eltér a csellóétól.

A hangszert az 1950-es évek során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a gehu hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára.

Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 A '''gehu''' (革胡, ''ko-hu'') a nyugati [[cselló]] és a [[huqin]] ''(hu-csin)'' [[kínai hagszer]]ek egyfajta ötvözetét jelentő négy[[húr]]os [[vonós hangszer]]. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja (huqin, azaz vonós hangszer).
-Egy kínai zenekarban a ''gehu'' ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű hengeralakú fadoboz, a [[rezonátor]] adja, így hangja nagyban eltér a [[cselló]]étól.
+Egy kínai zenekarban a ''gehu'' ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a [[rezonátor]] adja, így hangja nagyban eltér a [[cselló]]étól.
 A hangszert az [[1950-es évek]] során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a ''gehu'' hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára.