„Terc” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: es, et, fi, fr, hr, it |
a kozmetikai javítások |
||
| 18. sor: | 18. sor: | ||
* [[Felhangsor]] |
* [[Felhangsor]] |
||
* [[Akkord]] |
* [[Akkord]] |
||
{{Hangközök}} |
{{Hangközök}} |
||
A lap 2008. július 30., 03:24-kori változata
A terc (latin tertia = 'harmadik') a zenében a diatonikus hangsor harmadik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot a harmadiktól elválasztja. Létezik nagyterc és kisterc. A többi hangközhöz hasonlóan mindkettő lehet bővített és szűkített is.
A tiszta akusztikus nagy- és kisterc frekvenciája 5/4 illetve 6/5 arányban van az alaphanggal, nagysága 386 illetve 316 cent. A kiegyenlített hangolású nagy- és kisterc az oktáv 1/3-a illetve 1/4-e, azaz 400 és 300 cent.
A terc a szext fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.
A terc a kvinttel együtt a hármashangzatot alkotó egyik hagköz. Nagyterc esetén dúr, kisterc esetén moll hármashangzatról beszélünk.
A tercet a 16. század közepéig az európai zenében tökéletlen konszonanciának tekintették, a többszólamú szerkesztésben felhasználták, de a zenei szakaszok, frázisok végén mindig tökéletes konszonanciára, prímre, oktávra vagy kvintre oldották fel. Később a záróakkordokban kezdetben akkor is nagytercet (dúr akkord) alkalmaztak, ha a darab alaphangneme moll volt (pikardiai terc), magasabb konszonanciafoka miatt.
