„I. Pierre d’Alençon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a [[Image: --> [[Kép: |
a + középkorportál-sablon |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
Birtokai közül Alençon visszaszállt a koronára. Özvegye [[1292]]-ben halt meg, és nem nősült újra. Jeanne élete végén Chartres-ot eladta [[IV. Fülöp francia király|IV. (Szép) Fülöpnek]], míg Blois-t és Guise-t unokafivére, [[II. Hugues de Blois-Châtillon]] örökölte. |
Birtokai közül Alençon visszaszállt a koronára. Özvegye [[1292]]-ben halt meg, és nem nősült újra. Jeanne élete végén Chartres-ot eladta [[IV. Fülöp francia király|IV. (Szép) Fülöpnek]], míg Blois-t és Guise-t unokafivére, [[II. Hugues de Blois-Châtillon]] örökölte. |
||
{{portál|középkor}} |
|||
[[Kategória:Francia történelmi személyek|Alençon]] |
[[Kategória:Francia történelmi személyek|Alençon]] |
||
A lap 2008. július 8., 15:15-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
I. Pierre d'Alençon (valahol a Szentföldön, 1251 – Salerno, 1284. április 6.) Alençon, Blois és Chartres grófja, Guise hűbérura, IX. (Szent) Lajos francia király és Provence-i Margit fia volt.
A VII. keresztes hadjárat során született, de már azután, hogy a fogságból kiváltott lovagsereg és koronás atyja elhagyta Egyiptomot, hogy a Jeruzsálemi Királyság helyzetét rendezze. 1254-es hazatérésüktől kezdve Párizsban élt, amíg 1269-ben apanázsul megkapta Alençon grófságát. 1270-ben részt vett a tuniszi VIII. keresztes hadjáraton, ahol mind atyja, mind fivére, Jean Tristan de Valois odaveszett vérhasban.
Hazatérése után Pierre 1272-ben feleségül vette Jeanne de Blois-Châtillont, Blois, Chartres és Guise birtokosát. Két fiuk született, de mindketten fiatalon haltak meg:
- Louis (1276 – 1277)
- Philippe (1278 – 1279)
Pierre az 1282-es szicíliai vecsernye után Itáliába ment, hogy segítse nagybátyját, a szigetről elűzött Anjou Károlyt az aragónok és más ellenfelei ellen. Az Appennini-félszigeten, Salerno városában érte a halál.
Birtokai közül Alençon visszaszállt a koronára. Özvegye 1292-ben halt meg, és nem nősült újra. Jeanne élete végén Chartres-ot eladta IV. (Szép) Fülöpnek, míg Blois-t és Guise-t unokafivére, II. Hugues de Blois-Châtillon örökölte.
