Dobverő

A dobfelszerelés

1 Lábdob | 2 Álló tam | 3 Pergő 4 Felső tamok | 5 Lábcin | 6 Beütő és kísérő

Egyéb: Dobverő

A dobverő egy olyan tárgy, amelyet dobok és más ütős hangszerek megszólaltatására használnak. A dobverőknek létezik néhány különleges fajtája, ilyen a többek között üstdobok megszólaltatására használt ütő és a jellegzetes hangzást adó seprű.

Dobverő

Fájl:Dobverő.jpg

A dobfelszereléseknél használatos dobverőt általában fából készítik, különösképpen hikoriból, tölgy- vagy juharfából. Ezen kívül még PVC-vel borított alumíniumot (hogy a cintányért ne károsítsa), üveg- és szénszálat alkalmaznak. Leggyakrabban a dobverő körülbelül 1,5 cm vastag és 41 cm hosszú, de a dobosok rengeteg alak és méret közül választhatnak. Sokuknak egyedi formájú, nagyságú, súlyú, tömegközéppontú, sűrűségű és szálirányú dobverőjük van. Ezen tulajdonságok mindegyike befolyásolja a keltett hangot és a dobverő használatának érzését.

A dobverőket különféle célokra tervezik. A vékonyabbakat és azokat, melyeknek a súlypontjuk közelebb van a dobverő feje felé, a komolyzenében használjak, mivel a klasszikus zene sokkal jobb hangsúlyozást követel meg. A kültéri használatra tervezett dobverők (például a menetzenekarok által használtak) mindig vastagabbak és nehezebbek, ugyanis a nagy hangsúlyoknál erre szükség van. A dobfelszereléseknél alkalmazottak vékonyabbak és könnyebbek, hogy gyorsabb játékot és árnyaltabb hangsúlyozást tegyenek lehetővé.

A dobverő részei

A dobot a dobverő fejével szokták megütni, a cintányérokat inkább a nyakával (kivéve a kísérőt). Ez a fej rendkívül sok alakú lehet, például ovális (5A, 5B), hosszúkás (2B), hordó alakú (3A) és kerek (7A, 8A). Legtöbbször a fej ugyanabból a darab fából van, mint az egész dobverő, de elterjedt a nylonnal bevont is.

A fej után következik a dobverő nyaka, vagy szára, mellyel a betütőt szokták ütni. Ez alatt fogja a dobos magát a dobverőt, aminek a vége pedig néhány centiméterrel kilóg a kézből. Általában a dobverő nyaka szokott eltörni a kávás ütések és a cintányérok illetve a kávák forgácsoló hatása miatt.

Fogás

A dobverő megfogásának két nagy csoportja ismert. Az egyik a hagyományos, ekkor a bal kézben tartott dobverő merőleges a karra. Gyakran nevezik ezt a fogást Moeller-fogásnak Sanford A. Moeller után, bár ennek a lényege inkább a csuklómozgással elért gyorsabb ütésben rejlik. Sanford Moeller az amerikai polgárháború menetdobosainak módszerét tanulmányozta, ugyanis rossz dobbőröket és verőket használva sem fáradt el a kezük. Módszerét Jim Chapinnek adta át később.

A másik fajtába tartozik a francia, a német és az amerikai ütéstechnika. A legelsőnél a két zárt tenyér szembe néz egymással, főleg az ujj mozgat, a német fogás inkább csuklót helyezi előtérbe és szélesen tartja a verőt, így érve el erősebb ütést. Az amerikai fogás egyesíti a kettő jó tulajdonságait, mivel 45 fokos szöget zár be egymással a két kéz.

Seprű

Fájl:Seprű.jpg

A seprű vékony drótszálakból áll, melyet egy nyél fog össze. A szálak anyaga lehet fém és műanyag egyaránt, utóbbi napjainkban terjedt el tartóssága miatt. A nyél fából vagy alumíniumból készülhet, ritkán gumi borítással. Néhány seprűnél a drótszálak visszahúzhatóak, ami védi azokat használaton kívül. A szálak hossza, vastagsága változó lehet. A seprű által keltett különleges hangzást dobverővel nem lehet elérni, ezért nagyon kedvelt a pergőn és a cintányérokon használatuk. A jazz majdhogynem megköveteli a seprűk használatát.

Ütők

Az ütő (angolul mallet) egy vékony rúd a végén egy fejjel. A borítatlan ütőkkel például a xilofont és a keményebb anyagból készült hangszereket szólaltatják meg, míg a filccel vagy cérnával borított változat a kevésbé ellenálló ütős hangszereken és a cintányérokon használt. Külön csoportba soroljuk az üstdobosok által alkalmazott ütőket. Az ütő nyelét rattanból vagy nyírfából szokták készíteni.

Külső hivatkozások

Dobos Lexikon