„Szuperfolyékonyság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A szuperfolyékonyság egy [[halmazállapot]], a folyadékok zérus belső súrlódású, azaz a nulla viszkozitású állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A jelenség a [[hélium]]-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a [[kvantumhidrodinamika]] tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig [[1937]]-ben sikerült igazolnia [[Pjotr Leonyidovics Kapica|Pjotr Leonyidovics Kapicá]]nak, [[John F. Allen]]nek, és [[Don Misener]]nek. A jelenség a héliumnál az |
A szuperfolyékonyság egy [[halmazállapot]], a folyadékok zérus belső súrlódású, azaz a nulla viszkozitású állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A jelenség a [[hélium]]-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a [[kvantumhidrodinamika]] tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig [[1937]]-ben sikerült igazolnia [[Pjotr Leonyidovics Kapica|Pjotr Leonyidovics Kapicá]]nak, [[John F. Allen]]nek, és [[Don Misener]]nek. A jelenség a héliumnál az úgynevezett "Lambda-ponton" alakul ki, melyből kettő létezik a "alsó" lambda-pont 2.172 [[Kelvin|K]], 0.0497 [[Atmoszféra (mértékegység)|atm]]-nál, és egy "felső" 1.76 K, 29.8 atm-nál. |
||
[[Kategória:Áramlástan]] |
[[Kategória:Áramlástan]] |
||
A lap 2008. május 29., 15:38-kori változata
A szuperfolyékonyság egy halmazállapot, a folyadékok zérus belső súrlódású, azaz a nulla viszkozitású állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A jelenség a hélium-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a kvantumhidrodinamika tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig 1937-ben sikerült igazolnia Pjotr Leonyidovics Kapicának, John F. Allennek, és Don Misenernek. A jelenség a héliumnál az úgynevezett "Lambda-ponton" alakul ki, melyből kettő létezik a "alsó" lambda-pont 2.172 K, 0.0497 atm-nál, és egy "felső" 1.76 K, 29.8 atm-nál.