„Vesta-szüzek” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. május 24., 20:28-kori változata

A Vesta-szüzek Vesta istennő papnői voltak az ókori Rómában. Létszámuk eleinte négy, később hat.

Mondabeli elődjük Rhea Silvia (Romulus és Remus anyja). A hagyomány szerint eredetileg a királyok válogatták ki őket, a királyság megszüntével pedig a pontifex maximus (főpap), mégpedig sorshúzás útján a 20 jelölt közül. Eredetileg csak patrícius leányok jöhettek számba, később plebejus eredetűek is, akik 6 évnél idősebbek, de 10 évnél fiatalabbak voltak. A jelöltséget el kellett fogadni, alóla csakis a legritkább esetekben mentettek fel valakit. A sorsolás után megtörtént az inauguráció, melynek színhelye az Atrium Vestae volt. A beiktatás napjától számítva a Vesta-szűznek 30 évig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanult, 10 évig őrizte a tüzet és 10 évig tanított. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak (exauguráció) és férjhez menjenek. A szüzek teendői voltak: a szent tűz fentartása, a Palladium (Pallasz Athéné szent képe) őrzése és az előírt áldozatok bemutatása. Mulasztásukért szigorúan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudt, korbácsütésekkel, ha a szüzesség fogadalmát megszegték, elevenen való eltemetéssel büntették őket. Ha kötelességeiket megfelelően teljesítették, páratlan tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb.) náluk helyeztek letétbe; a városban liktor haladt előttük; ha a vesztőhelyre tartó gonosztevővel találkoztak, jogukban állt, megkegyelmezzenek neki. Jelvényeik: hosszú, fehér ruha és homlokkötő (infula), mely alól hajuk (menyasszonyok módjára) hat fonatban omlott kétfelé.

Források

Pallas Nagylexikon

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{korr}}
 [[Kép:Vestal.JPG|thumb|200px]]
+A '''Vesta-szüzek''' [[Vesta]] istennő papnői voltak az ókori Rómában. Létszámuk eleinte négy, később hat.
-A '''Vesta szüzek''' [[Vesta]] istenasszony papnőinek elnevezése, akik eleinte négyen voltak, utóbb hatan. Mesés elődjük [[Rhea Silvia]] (l. Romulus és Remus anyja). A hagyomány szerint eredetileg a királyok válogatták ki őket, a királyság megszüntével a pontifex maximus, még pedig sorshúzás útján a 20 leányka közül, akik jelölve voltak.
-Eredetileg csak [[patricius]] leányok jöhettek számba, később [[plebejus]] eredetüek is, akik nem voltak idősbek 10 évesnél, sem pedig ifjabbak hat évesnél; szeplőtlen testüeknek kellett lenniük s olyan szülőktől származniuk, akik még mind a ketten éltek és [[Itália]] területén laktak. A jelöltséget el kellett fogadni, alóla csakis a legritkább esetekben mentettek fel valakit. A választás, illetőleg kisorsolás után megtörtént az inauguráció, melynek szinhelye az Atrium Vestae volt. A beiktatás napjától számítva a V.-nek teljes 30 esztendeig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanulva, 10 évig működve és 10 évig tanítva. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak (exauguráció) és férjhez menjenek. Teendők voltak: a szent tűznek fentartása, a Palladiumnak őrzése és a szabály szerint előirt áldozatoknak bemutatása. Mulasztásukért szigoruan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudott, korbácsütésekkel, ha a szüzesség fogadalmát megszegték, elevenen való eltemetéssel, holott csábítójukat halálra vesszőzték. De ha terhes kötelességeiket hiven teljesítették, páratlan tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb.) náluk helyeztek letétbe; ha a városban megfordultak, egy liktor haladt előttük díszőrségül; ha útjokban a vesztőhelyre haladó gonosztevővel találkoztak, jogukban állott, hogy az elítéltnek megkegyelmezzenek. Külső jelvények dolgában jellemezte őket hosszu fehér ruhájuk és homlokkötőjük (infula), mely alól hajuk (menyasszonyok módjára) hat fonásban omlott kétfelé. Az ókori képzőművészet sokat foglalkozott a V.-kel és az Atrium Vestaenek feltárása óta egészen hiteles szoborműveket ismerünk.
+Mondabeli elődjük [[Rhea Silvia]] ([[Romulus és Remus]] anyja). A hagyomány szerint eredetileg a királyok válogatták ki őket, a királyság megszüntével pedig a [[pontifex maximus]] (főpap), mégpedig sorshúzás útján a 20 jelölt közül. Eredetileg csak [[patrícius]] leányok jöhettek számba, később [[plebejus]] eredetűek is, akik 6 évnél idősebbek, de 10 évnél fiatalabbak voltak. A jelöltséget el kellett fogadni, alóla csakis a legritkább esetekben mentettek fel valakit. A sorsolás után megtörtént az inauguráció, melynek színhelye az [[Vesta-szüzek háza|Atrium Vestae]] volt. A beiktatás napjától számítva a Vesta-szűznek 30 évig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanult, 10 évig őrizte a tüzet és 10 évig tanított. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak (exauguráció) és férjhez menjenek. A szüzek teendői voltak: a szent tűz fentartása, a Palladium ([[Pallasz Athéné]] szent képe) őrzése és az előírt áldozatok bemutatása. Mulasztásukért szigorúan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudt, korbácsütésekkel, ha a szüzesség fogadalmát megszegték, elevenen való eltemetéssel büntették őket. Ha kötelességeiket megfelelően teljesítették, páratlan tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb.) náluk helyeztek letétbe; a városban liktor haladt előttük; ha a vesztőhelyre tartó gonosztevővel találkoztak, jogukban állt, megkegyelmezzenek neki. Jelvényeik: hosszú, fehér ruha és homlokkötő (infula), mely alól hajuk (menyasszonyok módjára) hat fonatban omlott kétfelé.
 ==Források==
+* Pallas Nagylexikon
-* V. ö. Jordan, Der Tempel der Vesta u. das Haus der Vestalinnen (Berlin 1886); Lazaire, Études sur les Vestales (Páris 1892).
 [[Kategória:Róma]]