Kloákások

Kloákások
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Tojásrakó emlősök (Prototheria) Rend: Kloákások (Monotremata) Bonaparte, 1838
Családok
Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchidae) Hangyászsünfélék (Tachyglossidae)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kloákások témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kloákások témájú médiaállományokat és Kloákások témájú kategóriát.

A kloákások (Monotremata) az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. Ebbe a csoportba tartoznak a tojásrakó emlősök alosztályának egyedüli ma élő képviselői, a hangyászsünök, valamint a kacsacsőrű emlős. A hangyászsünöknek összesen három, a kacsacsőrű emlősöknek pedig csupán egyetlen fajuk ismeretes. Bár ősi tulajdonságaik miatt sokan kezdetleges, fejletlen állatoknak tartják őket, valójában valamennyi ma élő képviselőjük szélsőségesen alkalmazkodott formának számít. Az erszényesektől (Methateria) és a méhlepényesektől (Eutheria) eltérően szikanyagban gazdag, lágy héjú tojással szaporodnak.

Rendszerezés

Két fő fejlődési irányukat a legtöbb korszerű rendszertan két családként különíti el:

• család: Hangyászsünfélék (Tachyglossidae) Gill, 1872
  • nem: Rövidcsőrű hangyászsünök (Tachyglossus) Illiger, 1811
    • Ausztráliai hangyászsün (Tachyglossus aculeatus) Shaw, 1792
  • nem: Hosszúcsőrű hangyászsünök (Zaglossus) Gill, 1877
    • Hosszúcsőrű hangyászsün (Zaglossus bruijni) Peters & Doria, 1876
    • Attenborough-hangyászsün (Zaglossus attenboroughi) Flanery & Groves, 1998
• család: Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchidae) Gray, 1825
  • nem: Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchus) Blumenbach, 1800
    • Kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) Shaw, 1799

Más, kevésbé használt rendszerek indokoltnak tartják a tojásrakó emlősöket két külön rendbe sorolni: egyikbe a hangyászsünöket, a másikba a kacsacsőrű emlősöket:

• Hangyászsünök rendje (Tachyglossa) Gill, 1872
• Kacsacsőrű emlősök rendje (Platypoda) Gill, 1872

Ennek a szemléletnek jelentősen ellentmond, hogy molekuláris genetikai bizonyítékok szerint a hangyászsünök lényegesen közelibb rokonai a ma élő kacsacsőrű emlősnek, mint az a kihalt fosszilis kacsacsőrűeknek (Obdurodon sp.), amelyek szinte úgy néztek ki, mint a mai kacsacsőrűek, csak éppen fogak voltak a csőrükben.

Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a hangyászsünök ősei is kacsacsőrűek voltak, de mintegy 50-55 millió éve felhagytak a vízi életmóddal, és a szárazföldre visszatérve hangyaevésre szakosodtak (csőrük csőszerű szájszervvé alakult).

Külső hivatkozások

• R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.