„Daimjó” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Sugo daimjók: sugodai wikilinkbe |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak. |
A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak. |
||
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett |
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett [[sugodai]]kat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre. |
||
== Daimjóik az Edo-korszakban == |
== Daimjóik az Edo-korszakban == |
A lap 2008. május 11., 10:55-kori változata
A daimjó (japánul 大名, magyar fordításban nagy név) a középkori Japánban vidéki feudális hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a sóguntól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és régens egykoron daimjó is volt.
Sugo daimjók
A sugo daimjók (守護大名) voltak az elsők, akik a daimjó címet viselték. A Muromacsi-korszak (1336–1573) tartományi kormányzóiból, a sugokból kerültek ki. Hűbérbirtokaikon nemcsak politikai és rendfenntartói, de gazdasági hatalmuk is volt. Ezeket a kiváltságaikat a Muromacsi-korszak első évtizedeiben szerezték meg.
A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy Kiotóban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett sugodaikat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
Daimjóik az Edo-korszakban
Az Edo-korszak kezdetét jelentő 1600-as szekigaharai csata után Tokugava Iejaszu a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) rizs termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan (親藩) daimjók rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai (譜代) daimjók a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama (外様) daimjók pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).