Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev

Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev (Александр Александрович Фадеев, 1901. december 24. (a régi orosz naptár szerint december 11.) - 1956. május 13.) orosz-szovjet író.

Művei

Idézet KISS ENDRE: Szövegösszefüggés Kardos György arcképéhez c. munkájából: "Alekszej Fagyejev... eset[e] teljes abszurditásában és a kognitiv-mentális szabályok alapvető felrugásában mutatja fel azt, ami a szocialista realizmus igazi értelme volt (jelentsenek is bármit a szóösszetétel egyes elemei eredetileg). Fagyejev röviddel a II. világháború után meglátogatta azt a várost, ahol a német megszállókkal szembeszállva valóban spontán illegális ellenállási mozgalmat építettek fel ottani fiatalok. A szocialista realizmus szövegösszefüggésében ez azt jelentette, hogy az ideológia, a „helyes” valóságlátás ebben az esetben ténylegesen is beigazolódhatott. Ezt alátámasztotta, hogy a regény tele volt kiváló megfigyelésekkel és helyzetekkel, hiszen a szerző a felkelés és a megtorlás után nem sokkal a túlélő lakosság emlékeinek rendkívüli hitelességű anyagával dolgozhatott. Létezett-e tehát olyan regény, ami jobban megfelelt a szocialista realizmus meghirdetett eszményeinek, mint Fagyejev Az ifjú gárdája? A történet „realitásá”-ban nem lehetett kételkedni, a regény „episztemológiai” hozzáállása sem lehetett ennél jobb, a „politikai” irányról nem is beszélve. És mégis (illetve mégsem): Az ifjú gárda nem felelt meg a szocialista realizmus irodalmi kánonjának. Ennek okát önmagától szinte senki nem találhatta volna ki, ennek ellenére rendkívül adekvát példa a három alrendszert egyszerre mozgásban tartó kézivezérlésű „döntési” mozzanat emberfeletti hatalmára.

A kérdés szélsőségesen kiélezett: milyen alapon lehet tehát kétségbe vonni e regény „valóságának” realitás-státuszát? Fagyejev pontosan arról feledkezett meg, amiről a krasznodari fiatalok is megfeledkeztek. Spontán heroizmusukban nem kerestek kapcsolatot a párt illegalitásban ott maradt (vagy visszajött) képviselőjével. Úgy szervezték meg illegális mozgalmukat, hogy abból kihagyták a pártot. Lehet-e egy ilyen értelmezés „valóságos”? Az esztétikai minőséget meghatározó episztemológia politikai irányultsága ezen a példán maradéktalanul világossá válhat. A döntő mozzanat nem kizárólag e három rendszer (esztétikum, episztemológia, politikum) hallgatólagos egymásba csúsztatása, de ezen kívül a politikai dimenzió értelmezése is. Fagyejev regénye tökéletesen megfelelt a politikai érdeknek is (a kommunista rendszerért és a hódítás ellen jött létre a szervezkedés), de a politikai érdeken belül volt egy második számú politikai érdek (mint Orwellnél a párton belül a belső párt).

Fagyejev példája azt bizonyítja, hogy a szocialista realizmusban rejlő perfekt cenzúra voltaképpen azzal jelent egyet, hogy a három alrendszer kifejtetlen együttesét a politikai instrumentalizálás, a közvetlen és már kétszeresen kézi vezérlésű hatalmi érdek szabja meg."

Publikációi

• Az ifjú gárda
• Az irodalmi kritika feladatai
• Partizánok
• A proletár irodalom országútján
• A szovjet dramaturgia visszamaradottságának néhány oka
• Tizenkilencen
• Tizenkilencen vész idején
• Az utolsó udege
• Vereség
• Zúg a Tajga

Alexandr Fagyejev idézetek:

"Most valóság lesz minden édes remény,

Mely ott él a szív rejtekén.

Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,

S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll."

Hivatkozások

• Tyimofejev, L. I.: A szovjetorosz irodalom története. Budapest, Művelt Nép, 1951.
• Kardos Pál: Fagyejev
• Lányi Sarolta: Fagyejev
• Az utolsó udege
• Mit olvasott Sztálin?