Költségvetési politika

A költségvetési politika a gazdaságirányítás egyik eszköze, a pénzügyi politika része, a gazdaságpolitikai és ezen belül a pénzügypolitikai célok költségvetési eszközökkel való előmozdítására vonatkozó központi állami döntések összessége. A gazdaságban keletkezett jövedelmek újraelosztása révén befolyásolja a vállalkozások és a lakosság rendelkezésére álló jövedelem nagyságát és elosztását. Fő elemei: a közkiadások (kormányzati vásárlások és transzferek „” ) és az adóztatás, továbbá az államadósság kezelése (állami kölcsönök felvétele és törlesztése).

A költségvetési politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása. Ezek olyan feladatok, melyek nem oldhatók meg az egyének érdekeltségi szintjén.

Célja

A gazdaságpolitika célja a gazdaságra jellemző ingadozások keretek közé szorítása, vagyis a fellendülés és visszaesés által okozott csúcspontok kiegyenlítése. Ezen felül, a munkanélküliség szintjét kívánják a lehető legkisebb szintre visszaszorítani. Erre a legfőbb eszközök között említhetjük az adózást és a közkiadásokat. Válság esetén az állam pótlólagos keresletet támaszt és tölti be a kínálat és a kereslet közötti űrt. A pótlólagos vásárlóerőt be kell juttatni a gazdaságba, de vigyázni kell, hogy az árumennyiség ne növekedjen, hiszen így is felesleg van.

Eszközei

A beavatkozás eszközei:

• Recesszió esetén az adók csökkentését és újabb közkiadási programok beindítását célszerű megtenni. Ennek hatására többletkereslet jelenik meg. Ezen felül a monetáris politika eszközeivel pénzmennyiséget növelhetünk és kamatlábat csökkenthetünk.
• Gazdaság felpörgése esetén a magas inflációs rátával találkozunk, a költségvetési politika az adókulcsok emelésével és a közkiadások visszafogásával válaszolhat. A monetáris politika segítségével a pénzkínálat mennyiségét lehet csökkenteni a kamatlábak emelése mellett.

Az automatikus eszközök lényege, hogy az egyes problémák maguktól megoldódnak. Ilyen stabilizátorok a progresszív adózás, munkanélküli segély (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg). A diszkrecionális eszközök ezzel szemben eseti beavatkozásokat jelentenek, úgy, mint közmunka,állami foglalkoztatási programok, eseti kifizetések vagy adókulcsok változtatása. A rendelkezésre álló munkaerő hatékony kihasználásához utak építése, infrastrukturális beruházások megvalósítása a legoptimálisabb megoldás. Az adókulcsok változtatásával, az egyes jövedelmi sávokban az elvonás nagyságának módosulásával nem lehet azonnali eredményeket elérni.

Források

• Meyer Dietmar-Solt Katalin: Makroökonomia. Aula Kiadó 1999.
• Közgazdasági Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1977.
• Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó Budapest 2000.
• Vígvári András: Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek. Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 2002.