„Gyalui vár” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Roamata (vitalap | szerkesztései)
+ro
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a portálsablon cseréje
1. sor: 1. sor:
{{Erdély-portál}}
==Fekvése==
==Fekvése==
A Gyalui vár [[Gyalu]] [[román nyelv|románul]] ''Gilău,'' [[német nyelv|németül]] ''Julmarkt'') községközpontban, [[Románia|Romániában]] [[Kolozs megye|Kolozs megyében]] található [[Kolozsvár]]tól 17 km-re, nyugati irányba.
A Gyalui vár [[Gyalu]] [[román nyelv|románul]] ''Gilău,'' [[német nyelv|németül]] ''Julmarkt'') községközpontban, [[Románia|Romániában]] [[Kolozs megye|Kolozs megyében]] található [[Kolozsvár]]tól 17 km-re, nyugati irányba.
33. sor: 32. sor:


{{Kalotaszegi várak}}
{{Kalotaszegi várak}}

{{portál|Erdély|-}}


[[ro:Castelul Wass-Banffy de la Gilău]]
[[ro:Castelul Wass-Banffy de la Gilău]]

A lap 2008. április 17., 02:49-kori változata

Fekvése

A Gyalui vár Gyalu románul Gilău, németül Julmarkt) községközpontban, Romániában Kolozs megyében található Kolozsvártól 17 km-re, nyugati irányba.

Története

Gyaluban a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum munkatársai ásatásokat végeztek, hogy Gelu román vajda várát megtalálják, ám nem jártak sikerrel, helyette római kor előtti település nyomaira bukkantak, csiszolt kőkorszak és a bronzkor idejében élt népesség településnyomait találták meg. A mai gyalui várkastély építését a XV. századra teszik, várnagyát 1439-ből származó dokumentum említi először. A várbirtok kezdetben a Váradi, majd az Erdélyi Püspökséghez tartozott. 1556-ban a vár a kamara tulajdonába került. A XVI. század vége felé a Kendi család birtokolja. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem itt végeztette ki Kendi Ferenc és Bornemissza János törökpárti főurakat 1599-ben Vitéz Mihály vajda – több más településsel együtt - Gyalut is elpusztította. 1605-ben Bocskai István vette be a várat. 1660-ban II. Rákóczi György Szászfenes, Gyalu és Kapus között ütközött meg a törökökkel, miután bele is halt sérüléseibe. Báthory Zsigmond, az Erdélyi Püspökség visszaállítását követően Gyalu várát Naprágyi Demeter püspöknek adományozza. Naprágyi 1601-es száműzetését követően Kamuti Farkas szerezte meg a várat Báthory Gábortól. Gróf Losonczi Bánffy Dénes dobokai főispán lett az új tulajdonos. 1702-ben Gróf Bánffy György erdélyi kormányzó itt tartotta lánya fényes esküvőjét. A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok sokáig ostromolták és csak a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választását követően sikerült bevenni. Az idők folyamán megrongálódott kastély második emeletét 1836-ban lebontották, 1861-ben pedig tűzvész pusztította el a tetejét. A tűzvész után a várárkokat betemették és parkot alakítottak ki az épület körül. Az 1850 után többször is gazdát cserélt várbirtokot a Bánffyak visszaszerezték és 1911-ben jelentős átalakításokat végeztek az épületen. A mai kastély négyszög alakú, melyhez három kör és egy sokszög alaprajzú torony tartozik. 1948-ig a Barcsay család birtokolt a várat. Barcsay Tamás Bánffy Katinkát vette el feleségül, így került a kastély a Barcsayak birtokába. A második világháború után az eredeti berendezése teljesen elpusztult. 1951-ben a kastély kertben található gazdatiszti lakásba közigazgatási hivatalt telepítettek, míg a várkastély épületében gyermektábor, gyermeküdülő majd 1960-tól fogyatékos gyerekek iskolája kapott helyet, egészen 2002-ig, azóta üresen áll. A kastély rendbetétele nagyon sokba kerülne, de ennek ellenére a helyreállítása és kulturális célú hasznosítása évek óta foglalkoztatja a helyi magyar közösséget. A szocialista rendszer alatt elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény alapján Barcsay Tamás Kanadában élő, magyar származású történelem professzor 2002-ben visszaigényelte a kastélyt. Tervei szerint a felújított hatvanszobás kastély egyik felében olyan eredeti korabeli hangulatú szállodát rendez majd be, amely Erdélyben ritkaságnak számítana. A gyalui várkastély visszaszolgáltatásának ügyét azonban a mai napig halogatják a román hatóságok.

Külső hivatkozások

http://www.kalotaszeg.mlap.hu


Forrás

  • Fogarasi László-Váradi István: Kalotaszeg és környke (EKE Kolozsvári Osztály, 2004)
  • Borbély Tamás, Újvári T. Ildikó: Szabadság napilap (Kolozsvár, 2004.03.18)
  • Ördög I. Béla: Szabadság napilap (Kolozsvár, 2007.07.27.)