„Palatális hang” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nvilko (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor: 3. sor:
A palatális [[mássalhangzó]] olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a [[Palatalizáció|palatalizált]] vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti [[képzéshely|képzéshellyel]] egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a [[Magyar nyelv|magyarban]] ezek a következők:
A palatális [[mássalhangzó]] olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a [[Palatalizáció|palatalizált]] vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti [[képzéshely|képzéshellyel]] egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a [[Magyar nyelv|magyarban]] ezek a következők:
*zár-réshangok: ''gy, ty;''
*zár-réshangok: ''gy, ty;''
*réshangok: ''j'' (esetenként ''ly''-jel jelölve);
*réshangok: ''j'' (esetenként ''ly''-nal jelölve);
*orrhang: ''ny;''
*orrhang: ''ny;''
*pergőhang: ''r.''
*pergőhang: ''r.''
11. sor: 11. sor:
A palatális [[magánhangzó]] a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az ''e, i, ö, ü''-szerű hangok.
A palatális [[magánhangzó]] a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az ''e, i, ö, ü''-szerű hangok.


[[Kategória:Hangtan]]
[[Kategória:Fonetika]]

A lap 2008. április 2., 16:42-kori változata

Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.

A palatális mássalhangzó olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a palatalizált vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti képzéshellyel egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a magyarban ezek a következők:

  • zár-réshangok: gy, ty;
  • réshangok: j (esetenként ly-nal jelölve);
  • orrhang: ny;
  • pergőhang: r.

Az cs, dzs zár-rés hangok, illetve az s, zs réshangok inkább posztalveolárisoknak számítanak, de valahol a palatálisok közé sorolják őket.

A palatális magánhangzó a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az e, i, ö, ü-szerű hangok.