„Palatalizáció” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: sr:Палатализација у новоштокавским дијалектима |
|||
11. sor: | 11. sor: | ||
*José Enrique Gargallo Gil, Maria Reina Bastardas: ''Manual de lingüística románica'', Ariel Lingüística, Barcelona, 2007. |
*José Enrique Gargallo Gil, Maria Reina Bastardas: ''Manual de lingüística románica'', Ariel Lingüística, Barcelona, 2007. |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Fonetika]] |
||
[[Kategória:Történeti nyelvészet]] |
[[Kategória:Történeti nyelvészet]] |
||
A lap 2008. április 2., 16:42-kori változata
A palatalizáció (a latin palatum „íny” szóból), másképp jésítés vagy lágyítás olyan mássalhangzó-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy j hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a szláv nyelvek sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a magyarban nem maradt fenn (a ly betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).
A palatalizáció a késői latinban is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó c és g-nek hangzó g betűket magas magánhangzók – e és i – előtt és hatására kj-nek és gj-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká (cs/dzs, c~dz~sz/zs stb.) alakultak. Az újlatin nyelvekben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az iberoromán nyelvekre.
Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin multus → spanyol mucho (multus > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).
A palatalizált mássalhangzó nem tévesztendő össze a palatális mássalhangzóval. Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzésével egyidejűleg a nyelv a szájpadlás felé felduzzad (mintha egyszerre egy j-t is ejtenénk), addig a másodiknál maga a képzés helye a palatum, vagyis a szájpadlás teteje. Egy példán keresztül szemléltetve: a veláris k hang a király szóban palatalizált (azaz képzési helye kissé előretolódik), míg a kakukk szóban nem történik palatalizáció; a tyúk szó ty-je viszont palatális mássalhangzó.
Forrás
- A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, p. 1663.
- José Enrique Gargallo Gil, Maria Reina Bastardas: Manual de lingüística románica, Ariel Lingüística, Barcelona, 2007.