Szörnyek és fenevadak

Nagyláb

Észak-amerika egy titokzatos lény rejtözik az árnyékban. Mivel több, mint két méter magas, teste erőtől duzzadó és izmos, azt gondolnánk, nehezen tud elbújni az emberi tekintetek elől. Kiegyenesedve jár, akár az ember, de a testét borító rövid, sötét szőr azt jelzi, nem homo sapiens. Sem tetemet, sem csontokat, semmiféle maradványokat nem találtak, pedig immáron több mint két évszazada folyik a kutatás. Az egyetlen bizonyíték ami a rejtéyles lény létezésére utal, az a hatalmas lábnyoma. Ezért nevezték el Nagylábnak. Oly sok legendás amerikai szörnyhöz hasonlóan Nagyláb is központi helyer foglal el az őslakosok szájról szájra járó legendáiban. Sasquatchnak hívják: az erdő erős óriása. Igazából akkor támadt érdeklődés iránta, amikor európai telepesek is megtapasztaltak néhánykülönös jelenséget. 1811-ben egy fehér kereskedő, David Thopmson a Szikláshegység északi részében hatalmas, harmincötször húsz centis lábnyomokra bukkant. Az évek múlásával egyre több és több történet terjedt el az erdő szőrös óriásáról, és 1884. július negyedién Daily Colinst című napilap büszkén tájékozttata olvasóit: egy vonat személyzete lefogott egy különös, eleddig nem ismsert állatot. Ám a csapdában csalt zömök, szőrös főemlős minden valószínűsége szerint egy csimpáz lehetett. Az amerikai és kanadai hegyekben egyre több történet keringet Nagyláb megjelenéséről, még azt is lehetett hallani, hogy bandákba verődött különös lények támadtak emberekre. Senki sem gondolta, hogy egyetlen lényről van szó: za volt az általános vélekedés, hogy a különös és ismeretlen fajhoz számtalan egyed tartozik. Akkoriban a rejtélyes állat főleg a favágóknak, bányászoknak és a környéken élő, dolgozó embereknek volt érdekes. Minden megváltozott 1985-ban, amikor Jerry Crew, aki bulldózerkezelőként dolgozott a Kalifornia állambéli Humbolt megyében, gipszből kiöntötte a különös lábnyomot. A helyi újság munkatársa lefényképezte Crew-t, és a fénykép bejárta az egész Egyesült Állomokat. Lényegében ez a kép - egy férfi a kezében tartja egy ismeretlen és rejtélyes élőlény lábnyomának gipszöntvényét - indította útjára a modern Nagyláb legendát. Ha Crew felfedezése élesztette fel a mítoszt, nyugodtan állíthatjuk, hogy egy kilenc évvel késsöbbi eseménynek köszönhetően vált Nagyláb kitörölhetetlenné a amerikai köztudatból. 1976 oktoberében Robert Patterson és Bob Gimlin Észak-Kaliforniában, a Bluff patak mentén lovagoltak. Kifejezetten azzal a céllal mentek oda, hogy Nagyláb után kutassanak. Egyszer csak váratlanul megjelent előttük Nagyláb, és Pattersont ledobta a hátáról a ló. Miközben Gimlin puskát fogott az állatra, Patterson gyorsan felpattant, és elindult a Nagyláb felé, kezében már ott volt a működő kamera, amit azért vittek magukkal, filmfelvételt készítsenek a lényről, ha sikerül a nyomára bukanni. Az eredmény talán eddig a legrejtélyesebb bizonyíték. A filmkockákon egy hatalmas szőrös, káttlábú lény látható, amint lassú, esetlen a bozótos fele tart. A filmfelvételt alaposan áttanulmányozó szakértők arra a vélemyényre jutottak, hogy a filmszalagon egy nőstény Nyagyláb mozgását rögzítette, uyganis a lény mellkasán jól kivehető két emlőmirigy. Bár a bizonyíték elképeztő, sokan megkérdőjelezték a hitelességet. Vannak szakértők, akik azt állítják: ha valamivel nagyobb sebbeségel játszák le a filmet, akár úgy is tünhet hogy egy állati szőrbe bújt ember van a kockán. Ám a rövidke filmfelvétel sok szempontból meghökkentően új megvilágításába helyezte el a Nagyláb jelenséget. Például: biotechnológia szakértők azt állítják, hogy egy oylan élőlény, mint amilyennek a Nagyláb a beszámolók alapján tűnik, csak akkor tud kiegyenesedve járni, ha lapos, sík felületű talpa van. A filmszalagon szereplő léynnek lapos, sík felületű talpa van. Kezdetben a szakemberek szinte biztosra vették, hogy a film puszta hamisítvány, ám semmilyen árulkodó jelet sem sikerült találniuk, ami megerősithette volna feltevésüket. Egy orosz tudósokból álló csapat a film helyes sebességét próbálta meghatározni, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy a lénynek valóban lassú, nehézkes a mozgása. Ám ehhez mindenképpen hozzátartozik az is: maga Gimlin sem zárta ki annak a lehetőségét, hogy tudtán kívül részt vett ehy nagyszabású átverésben, amit a barátja eszelt ki. Hogy ez igaz-e vagy sem, sosem fogjuk megtudni, ugyanis Patteson 1972-ben elhunyt rákbetegségben. A hatalmas majomemberől szóló beszámolók az utóbbi időben új és meglehetősen bizarr elemekkel gazdagodtak. Néhány azt állították, hogy ufókat láttak azon a környéken, ahol a Nagyláb gyakori megjelenését regisztrálták. Az újabb leírások szerint Nagyláb vörösen csillogó szemekkel néz a világba, és egy tüzesen izzó gömböt cipel magával . Ez talán különösen fejleményeknek tűnhet, de az erdő szőrös óriásáról mindig is azt beszélték, hogy nem csak fizikai erővel bír, és elterjedt volt az a vélekedés, hogy h meghalnak, testük eltűnik az éteremben. És ez bizony nagy kár, mert Nagyláb létezéséről csak egyértelmű, fizikai bizonyítékok győzhetnénk meg a világot.

A mongol halálféreg

A Góbi sivatag perzselő homokja alatt ólálkodik egy lény amitől a mongolok úgy félnek hogy még a nevét sem merik kimondani. Ha mégis nevén nevezik, azt mondják: Allghoi khorkhoi, ami annyit tesz, hogy bélféreg, ugyanis ez a kövér, vörös s halálos kígyószerű szörnyeteg fölöttébb hasonlatos a tehén belső szerveihez.A hatalmas féreg, aminek hossza jóval meghaladja az egy métert is, szemvillanyásnyi idő alatt képes gyilkolni. Hogy miként végez áldozataival, senki sem tudja. Vannak, akik úgy hioszik, hogy halálos méreganyagot bocsát ki magából, mások azt állítják hogy elektromos áramütést mér a zsákmányra. Bárhogy is öl, Nyugaton általában a mongol halálféreg néven emlegetik. A mongol nomások úgy hiszik, hogy hatalmas féreg valamiylen savas anyaggal pusztít, am isárgás-roszdás színűvé változtat mindent. A legendák szerint az állat úgy támad, hogy félig kiemelkedik a földből, felfújódik, míg szét nem robban, és a halálos méreg beborítja a szerencsétlen áldozatot. A méreg olyan veszedelmes, hogy az áldozat nyomban meghal. Mivel 1990-ig Mongólia a szovjet érdekszférába tartozott, s Nyugat keveset tudott a halálféregről. Az utóbbi években a kutatóknak lehetősége nyílt arra, hogy a féreg létezését igazoló bizonyítékokat keressenek. Ivan Mackerle, a Loch Ness-i szörny rejtélyét kutatók egyik vezetője, méylrehatóan tanulmányozta a vidéket, és sok mongol emberrel elbeszélgetett a féregről. Mivel rendkívül sokan számoltak be arról, hogy látták a férget, és számos különös haláleset történt, Mackerle végül arra végkövetkeztetésre jutott, hogy a halálféreg több puszta legendánál. A szakértök úgy vélekednek, hogy nem lehet igazi féreg, mert a Góbi sivatag túlzottan meleg vidék, semmilyen gyűrűs féreg nem élne meg ott. Az a vélemény is megfogakmazódott, hogy a titokzatos kreatúra esetleg egy szkink, de a szkinknek pikkelyes bőre és kis lába van, a szemtanúk, viszont egyértelműen azt állították, hogy a féregnek csupasz a teste, és nincs lába. A legvalószínűbb magyarázatnakaz tűnik, hogy valamiféle mérges kígyó okozta a haláleseteket. Bár a mongol embereknek méyl meggyőződése, hogy a veszedelmes lény nem más, mint a halálféreg, több évi kutatómunka szükséges ahhoz, hogy a világ tudományos közössége számára is meggyőző bizonyítékok álljanak rendelkezésre.