„Államosítás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szabo Tamas (vitalap | szerkesztései)
Szabo Tamas (vitalap | szerkesztései)
13. sor: 13. sor:
Heimer Jenő államositó igazgató, 1970-ig az államositott irodagép vállalatok vezérigazgatója visszaemlékezik 1983-ban<ref>Cserhalmi Imre; Strassenreiter Erzsébet: Történelmi kulcsátvétel (Interjú államosító igazgatókkal) Kossuth Könyvkiadó 1983 ISBN: 963-09-2160-x</ref>: "Úgy hajtottuk végre, hogy másnap kora reggel percre azonos időpontban léptek be a kijelölt vállalatokhoz, nehogy azok egymást értesithessék." "a szakma elsö számú ellenségének tartottak, úgy gondolták, hogy én találtam ki az államositást, sőt
Heimer Jenő államositó igazgató, 1970-ig az államositott irodagép vállalatok vezérigazgatója visszaemlékezik 1983-ban<ref>Cserhalmi Imre; Strassenreiter Erzsébet: Történelmi kulcsátvétel (Interjú államosító igazgatókkal) Kossuth Könyvkiadó 1983 ISBN: 963-09-2160-x</ref>: "Úgy hajtottuk végre, hogy másnap kora reggel percre azonos időpontban léptek be a kijelölt vállalatokhoz, nehogy azok egymást értesithessék." "a szakma elsö számú ellenségének tartottak, úgy gondolták, hogy én találtam ki az államositást, sőt
az intézkedésemre telepitettek ki néhány irodagépes kollégát. A kitelepitéseket ma is igazságtalnnak
az intézkedésemre telepitettek ki néhány irodagépes kollégát. A kitelepitéseket ma is igazságtalnnak
tartom." "... még vakon biztam Rákosiban. Csak akkor döbbentem rá a valóságra, amikor a letartóztatottak között jó barátom, aki szegény a börtönben megzavarodott és meghalt."
tartom." "... még vakon biztam [[Rákosi Mátyás|Rákosiban]]. Csak akkor döbbentem rá a valóságra, amikor a letartóztatottak között jó barátom, aki szegény a börtönben megzavarodott és meghalt."


=== 1960-as évekig a magánföldtulajdon gyakran erőszakos államosítása ===
=== 1960-as évekig a magánföldtulajdon gyakran erőszakos államosítása ===

A lap 2008. március 13., 09:27-kori változata

Az államosítás (nemzetközi szóval nacionalizálás vagy kollektivizálás) a magántulajdonban álló javak, illetve a felettük gyakorolt vagyoni értékű jogok állami tulajdonba vétele. A privatizációval ellentétes irányú gazdasági jogi folyamat.

Az állami tulajdon

Az állam tulajdonosi joga elsősorban a közszolgáltatásokkal összefüggő vagyontárgyakra, iparágakra terjed ki. Az ezen a körön túlterjedő, esetleg teljességre törő államosítást a társadalmi egyenlőséget hirdető ideológiák legitimálják, mint például a társadalmi tulajdon vagy az államkapitalizmus marxista eszmeköre. Diktatórikus politikai rendszerekben általában megelőzi az állami tulajdonba vételnek alapot szolgáltató jogi rendezés és a magántulajdon kárpótlás nélkül kerül állami kezelésbe, míg demokráciákban a kárpótlással járó államosítás csak a már lefektetett jogszabályi úton történhet. A túlzott államosítással együtt járó igazságtalanságokat kívánta megelőzni a kártalanítás kötelezővé tételével az ENSZ 1974-es chartája Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről (Charter of Economic Rights and Duties of States) címmel.

A világ nagy részében állami tulajdont képeznek a vasutak, az energiaipar és a közszolgálati média. A történelem során szélsőségesen nagyarányú államosítás zajlott le a volt kommunista blokk országaiban.

Államosítás Magyarországon

Magyarországon elsőként a postai szolgáltatást államosították az 1720-as években, majd megjelenésétől kezdve, az 1870-es évektől a telefonhálózatot. A 20. századot megelőző legjelentősebb államosítási folyamat az 1860-as évektől kezdődően a vasúthálózat állami kivásárlása volt a korábbi birtokosoktól, az osztrák államvasutaktól és más magánvállalkozásoktól.

1945 után indult meg a közszolgáltatási körön kívül eső magántárgyak nagyarányú, kárpótlás nélküli kollektivizálása. 1946. január 1-jével állami tulajdonba kerültek a bányák, az év végén pedig a négy legjelentősebb nehézipari vállalat (Rimamurányi Vasmű, Weiss Manfréd Művek, Ganz Vállalatok, Magyar Vagon- és Gépgyár) került sorra. 1948-ig külön törvények rendelkeztek a villamosművek, távvezetékek, bankok, egyházi iskolák, bérházak, a száz munkásnál többet foglalkoztató ipari vállalatok államosítására. 1949-ben minden tíz dolgozónál többnek munkát adó cég és a külföldi tulajdonú vállalatok is állami tulajdonba kerültek.

Az államositások légköre 1949-ben

Heimer Jenő államositó igazgató, 1970-ig az államositott irodagép vállalatok vezérigazgatója visszaemlékezik 1983-ban[1]: "Úgy hajtottuk végre, hogy másnap kora reggel percre azonos időpontban léptek be a kijelölt vállalatokhoz, nehogy azok egymást értesithessék." "a szakma elsö számú ellenségének tartottak, úgy gondolták, hogy én találtam ki az államositást, sőt az intézkedésemre telepitettek ki néhány irodagépes kollégát. A kitelepitéseket ma is igazságtalnnak tartom." "... még vakon biztam Rákosiban. Csak akkor döbbentem rá a valóságra, amikor a letartóztatottak között jó barátom, aki szegény a börtönben megzavarodott és meghalt."

1960-as évekig a magánföldtulajdon gyakran erőszakos államosítása

Az 1960-as évek első éveiig elhúzódott a magánföldtulajdon gyakran erőszakos államosítása, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kialakítása.

A rendszerváltozást követő években a közszolgáltatási körön kívül eső vagyontárgyak nagy része ismét magántulajdonba került, s az 1990 utáni kormányzatok az államosítás korábbi kárvallottjait igyekeztek kárpótolni. 1992-ben a tartósan állami tulajdonban maradt vagyon kezelésére megalakították az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot.

Irodalom

  • Botos János: Az államosítás és a szakszervezetek. Budapest: Népszava. 1988. ISBN 963 322 716 X
  • Államosítás. In Magyar nagylexikon. I. Budapest: Akadémiai. 1993. 537–538.
  • Az államosítás. Pécs: G&G. 2000. ISBN 963 00 7397 8
  • Cserhalmi Imre; Strassenreiter Erzsébet: Történelmi kulcsátvétel (Interjú államosító igazgatókkal) Kossuth Könyvkiadó 1983 ISBN: 963-09-2160-x

Belső hivatkozások

jegyzetek

  1. Cserhalmi Imre; Strassenreiter Erzsébet: Történelmi kulcsátvétel (Interjú államosító igazgatókkal) Kossuth Könyvkiadó 1983 ISBN: 963-09-2160-x

Külső hivatkozások