Stoffán György

Fájl:Kunszentmárton.jpg

Március 15-i országjáró előadása Kunszentmártonban...

Író, újságíró, egyháztörténet-kutató. Házas, hitvese nagyborosnyói és egerpataki Kónya-Fazakas Mária, Zágonban született és Székelyudvarhelyen végzett pedagógus. Gyermekei: György Nimród és János Apor.

Egyéni és szakmai életrajza

Született: Budapesten, 1958. január 16-án, budai, bajor és cipszer eredetű ötgyermekes nemesi család 3. gyermekeként. Édesapja (1926 -) dr. Stoffán György nyugalamzott közgazdazdász, édesanyja (1927-) Mikula Annamária, nyugalamzott könyvelő. Iskoláit a Marczibányi Istvánról nevezett Általános Iskolában kezdte, ahol kiváló tanárok oktatták, többek között Lengyel Mária, Benedek Elek unokája. Itt kapta első indíttatását a székely nép kultúráját és létét illető elkötelezettségéhez, amely újságírói és írói pályájának máig fontos eleme.

Fájl:Torteneléemora.jpg

Történelemóra, a Szent Margit Gimnáziumban

Középiskoláját a Szentendrei Ferences Gimnáziumban[1] kezdte, ahonnan kommunista-ellenes, nyíltan hangoztatott politikai nézetei miatt távolították el, kitiltva az ország összes egyházi iskolájából. (Ebben az időben a hírhedt békepap, Sebestyén Szaniszló az ország összes katolikus iskolájának főigazgatója. Tőle származik a következő "hitvallás": - "Lelkem az Istené, a testem a kommunistáké"!) A Ferihegyi úti gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait, később pedig a Váci Kereskedelmei és vendéáglátóipari Szakközép-és Szakmunkásképző iskola bizonyítványával fejezte be. Felsőfokú képzésben a Konrád Akadémián részesült. Kezdetben a vendéglátásban dolgozott, amely szakma (hivatás - családjában évszázadokra nyúlik vissza), de már ekkor is írt főként a katolikus sajtóban és a Vendéglátás című szaklapban. Cikkeiben leginkább az erdélyi magyarság és szászság mindennapjairól, kulturális életéről, konyhájáról közölt tényeket, gondolatokat, történeteket (1978). Mivel a kor politikai irányvonalával nem értett egyet, megjelenésre nem sok lehetősége volt, de igyekezett megtalálni azokat a lapokat, amelyeknél befogadták és merték leközölni írásait.Számos lap munkatársaként dolgozott. (Az Új Ember, a Reformátusok Lapja, a Dátum, a Tér-Kép, a Pesti Hírlap, és a Demokrata, amely lapok a rendszerváltás első objektív médiumai voltak.) Rendszeresen eljuttatta írásait az akkor még működő Szabad Európa Rádióhoz, ahol névvel olvasták be jegyzeteit. Jelenleg az Európai Idő című, Sepsiszentgyörgyön megjelenő periodika főmunkatársa, és két internetes oldal szerkesztője. Cikkeit több európai médiumban olvashatjuk.

Főbb művei

Könyveiben többnyire az erdélyi magyarságról, az egyháztörténetről, és a társadalompolitikáról értekezik. Két útikönyve a Kárpát-medence magyar városainak történetét mutatja be. Kiemelkedő műve a P. Zadravecz István ferences püspökről írt életrajza (Zadravecz-passió. Legjelentősebb kutatását, a Teleki Pál meggyilkolását(!) bizonyító "Én öltem meg Teleki Pált" címmel megjelent kötetében foglalta össze. Önálló lapot is indított [2] Nemzeti Napló néven 2006-ban.

Eddig megjelent könyvei

• Ceausescu él [3]
• Vádirat
• Védőbeszéd [4]
• "Kiirtanám az összes keresztényt"[5]
• Kárpát medence 1-2 (Julianus útikönyvek)
• Zadravecz-passió [6]
• Tollvonások a demokráciáért
• Prímások és pápák Trianontól napjainkig
• "Én öltem meg Teleki Pált" [7]
• Az utolsó Habsburg-kaland [8]

Általa vagy szerkesztésében kiadott könyvek

• Csonka Emil: A száműzött bíboros (Babits Kiadó, 1993. Szekszárd) [9]
• Kölley György: Értetek és miattatok (Budapest, Eötvös Kiadó, 1990.) [10]
• Csonka Emil: Zita története [11]
• Zsúnyi Illés: Nehéz idők (Budapest, Logamon 2002. Kiadó, 2007.)

Források, hivatkozások

• Google kereső "Stoffán György" [12]
• OSZK
• Ki kicsoda a hírközlésben?, szerk. Bodrits István, Viczián János, Szekszárd, 1994