II. Alfonz aragóniai király

A Barcelonai ház első uralkodója, Petronila aragóniai királynő fia (* 1154?, †1196). Eredetileg apja IV. Rajmund Berengár, Barcelona grófja után Ramónnak hívták. Apja 1162. augusztus 6-án Itáliában halt meg. Anyja, akit a nemesek nem ismertek volna el önálló uralkodónak, két nappal később lemondott a trónról fia javára, aki trónra lépve az Alfonz nevet vette fel.

Uralkodása

A reneszánsz művészetek és kiváltképp a trubadúrköltészet nagy pártolójaként híresült el; maga is írt szerelmes verseket, amiért a Trubadúr Alfonz előnevet kapta. Más források Tiszta Alfonz néven emlékeznek meg róla. Az ő uralma alatt egyesült végleg Aragónia, Katalónia és a Barcelonai grófság. Hatalmát északon egyes dél-francia területekre is kiterjesztette, délen pedig Caspét és Cuencát foglalta el, ezzel gyakorlatilag is függetlenítve országát Kasztíliától. Ezután [[1179]g-ben megkötötte Kasztíliával a cazdai egyezményt, amiben mindkét ország kötelezte magát a reconquista folytatására.

Felesége Sancha kasztíliai hercegnő volt. Egyik lányuk, Konstanza 1198-ban Esztergomban feleségül ment Imre magyar királyhoz, és Aragóniai Konstancia néven magyar királyné lett. Másik lányuk, Leonóra volt VI. Raymond de Toulouse gróf utolsó felesége.

1196-ban halt meg.

Források

• Imre király (1196-1204)
• Magyar Nagylexikon I. Akadémiai Kiadó Budapest, 1993. p. 475.