Szolidaritás (szociológia)

A szolidaritás egyrészt az, hogy a meglévő csoport ösztönösen vagy tudatosan korlátoz bizonyos egyéni vagy csoportérdeket, mivel tekintetbe veszi a közérdeket és ezért kölcsönös kötelesség- és segítségvállalást hoz létre a csoporton belül vagy a csoportok között. Ez a túlélés elemi feltétele, mivel az emberek a társadalmakban egymásra vannak utalva. A szolidaritás ebben az esetben egy valós állapot, amely fennáll függetlenül attól, hogy helyeslik-e, elfogadják-e vagy sem, sőt, függetlenül még attól is, hogy egyáltalán tudnak róla vagy sem az egymással szolidaritáskapcsolatban állók. Másrészt jogi-erkölcsi követelmény is a szolidaritás, amelyet vagy teljesít, vagy elutasít az egyén vagy a csoport. Ilyen az egyének vagy csoportok önkéntes érdekcsoportba tömörülése, a bármelyik tagnál felmerülő gond megoldásának közös vállalása céljából.

Aki a másik embert szeretetre képes lénynek tekinti, annak számára magától értetődik a szolidaritás egyetemessége, vagyis, hogy azt mindenkivel kapcsolatban érvényesíteni kell. A keresztény kultúrában rokon fogalom a felebaráti szeretet. A francia forradalomban a „testvériség” jelszava bírt hasonló jelentéssel.

Gyakorlatban

• a család közös működtetése
• a közterhek közös viselése adó formájában
• az egyén támogatása kölcsönös betegbiztosítás segítségével
• kárenyhítés céljából közös vállalás biztosítás segítségével
• oktatási költségek közös vállalása a célcsoport számára
• közös segítségnyújtás a szociálisan rossz anyagi helyzetben lévőnek
• Európai Unió Alapjogi Chartája

Forrás

• Endreffy Zoltán, Az 1 százalék és a szolidaritás
• Farkas Beáta, A szolidaritás a társadalmi-gazdasági szerveződésben
• Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára