„Költségvetési politika” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
SieBot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: következő hozzáadása: ar:سياسة مالية, id:Kebijakan fiskal
24. sor: 24. sor:


[[en:Fiscal policy]]
[[en:Fiscal policy]]
[[ar:سياسة مالية]]
[[bn:রাজস্বনীতি]]
[[bn:রাজস্বনীতি]]
[[da:Finanspolitik]]
[[da:Finanspolitik]]
32. sor: 33. sor:
[[fr:Politique fiscale]]
[[fr:Politique fiscale]]
[[he:מדיניות פיסקלית]]
[[he:מדיניות פיסקלית]]
[[id:Kebijakan fiskal]]
[[it:Politica fiscale]]
[[it:Politica fiscale]]
[[ja:財政政策]]
[[ja:財政政策]]

A lap 2008. február 4., 18:29-kori változata

A költségvetési politika a gazdaságirányítás egyik eszköze, a pénzügyi politika része, a gazdaságpolitikai és ezen belül a pénzügypolitikai célok költségvetési eszközökkel való előmozdítására vonatkozó központi állami döntések összessége. A gazdaságban keletkezett jövedelmek újraelosztása révén befolyásolja a vállalkozások és a lakosság rendelkezésére álló jövedelem nagyságát és elosztását. Fő elemei: a közkiadások (kormányzati vásárlások és transzferek „[1]” ) és az adóztatás, továbbá az államadósság kezelése (állami kölcsönök felvétele és törlesztése).

A költségvetési politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása. Ezek olyan feladatok, melyek nem oldhatók meg az egyének érdekeltségi szintjén.

Célja

A gazdaságpolitika célja a gazdaságra jellemző ingadozások keretek közé szorítása, vagyis a fellendülés és visszaesés által okozott csúcspontok kiegyenlítése. Ezen felül, a munkanélküliség szintjét kívánják a lehető legkisebb szintre visszaszorítani. Erre a legfőbb eszközök között említhetjük az adózást és a közkiadásokat. Válság esetén az állam pótlólagos keresletet támaszt és tölti be a kínálat és a kereslet közötti űrt. A pótlólagos vásárlóerőt be kell juttatni a gazdaságba, de vigyázni kell, hogy az árumennyiség ne növekedjen, hiszen így is felesleg van.

Eszközei

A beavatkozás eszközei:

  • Recesszió esetén az adók csökkentését és újabb közkiadási programok beindítását célszerű megtenni. Ennek hatására többletkereslet jelenik meg. Ezen felül a monetáris politika eszközeivel pénzmennyiséget növelhetünk és kamatlábat csökkenthetünk.
  • Gazdaság felpörgése esetén a magas inflációs rátával találkozunk, a költségvetési politika az adókulcsok emelésével és a közkiadások visszafogásával válaszolhat. A monetáris politika segítségével a pénzkínálat mennyiségét lehet csökkenteni a kamatlábak emelése mellett.

Az automatikus ún. diszkrecionális eszközök lényege, hogy az egyes problémák maguktól megoldódnak. Ilyen stabilizátorok a progresszív adózás, munkanélküli segély (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg). A diszkrecionális eszközök mellett eseti beavatkozásra is szükség van, úgy, mint közmunka, eseti kifizetések vagy adókulcsok változtatása. A rendelkezésre álló munkaerő hatékony kihasználásához utak építése, infrastrukturális beruházások megvalósítása a legoptimálisabb megoldás. Az adókulcsok változtatásával, az egyes jövedelmi sávokban az elvonás nagyságának módosulásával nem lehet azonnali eredményeket elérni.

Források, jegyzetek

Vígvári András: Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek. Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 2002.

Meyer Dietmar-Solt Katalin: Makroökonomia. Aula Kiadó 1999.

Közgazdasági Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1977.

Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó Budapest 2000.

  1. A transzferek a háztartások és a vállalatok felé teljesített egyszeri vagy rendszeres viszonzatlan állami pénzkifizetések.