„Déllő-tó” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Az első kecskeméti közpark a Déllő-tó lecsapolásával keletkezett. |
Az első kecskeméti közpark a Déllő-tó lecsapolásával keletkezett. |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kép:a a-dello-to-lecsapolas-elott.jpg|thumb|250px|right|A Déllő-tó a lecsapolás előtt]] |
|||
[[Kecskemét]] első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. '''Déllő-tó''' helyén [[Gyenes Mihály]] ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni. |
[[Kecskemét]] első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. '''Déllő-tó''' helyén [[Gyenes Mihály]] ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni. |
||
Végül a [[Gyenes Mihály]] tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél [[hektár]] nagyságú kert már az 1840-es években ''„a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré”'' változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek. |
Végül a [[Gyenes Mihály]] tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél [[hektár]] nagyságú kert már az 1840-es években ''„a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré”'' változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek. |
||
A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül. |
A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül. |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. |
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. |
||
| 13. sor: | 11. sor: | ||
A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat. |
A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat. |
||
Forrás |
==Forrás== |
||
* [http://www.hirosnaptar.hu Hírös Naptár (2008. január)] |
|||
* Joós Ferenc: Barangolások Kecskeméten (Kecskemét, 1968) |
|||
[[Kategória:Kecskemét|Dello-to]] |
[[Kategória:Kecskemét|Dello-to]] |
||
A lap 2008. január 23., 13:35-kori változata
Kecskemét első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. Déllő-tó helyén Gyenes Mihály ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni. Végül a Gyenes Mihály tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél hektár nagyságú kert már az 1840-es években „a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré” változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek. A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül.
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, Ajtony ellen hadba induló Szent István király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. - Uram – kérték királyukat -, vígy bennünket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopóktól. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat.
Forrás
- Hírös Naptár (2008. január)
- Joós Ferenc: Barangolások Kecskeméten (Kecskemét, 1968)