„Déllő-tó” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kategorizálatlan lapok gyepálása
Syp (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[Kecskemét]] első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. '''Déllő-tó''' helyén [[Gyenes Mihály]] ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni.
[[Kecskemét]] első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. '''Déllő-tó''' helyén [[Gyenes Mihály]] ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni.
Végül a [[Gyenes Mihály]] tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél hektár nagyságú kert már az 1840-es években ''„a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré”'' változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek.
Végül a [[Gyenes Mihály]] tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél [[hektár]] nagyságú kert már az 1840-es években ''„a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré”'' változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek.
A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül.
A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül.


9. sor: 9. sor:




A Délló-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket.
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket.
- Uram – kérték királyukat -, vígy bennünket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopóktól.
- Uram – kérték királyukat -, vígy bennünket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopóktól.
A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat.
A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat.

A lap 2008. január 22., 22:12-kori változata

Kecskemét első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. Déllő-tó helyén Gyenes Mihály ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni. Végül a Gyenes Mihály tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél hektár nagyságú kert már az 1840-es években „a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré” változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek. A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül.


Fájl:A Déllő-tó sétatérré vált.jpg


A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, Ajtony ellen hadba induló Szent István király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. - Uram – kérték királyukat -, vígy bennünket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopóktól. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat.