Cziráky Antal Mózes

cziráki és dénesfalvai gróf Cziráky Antal Mózes (Sopron, 1772. szeptember 8. – Pozsony, 1852. február 22.) császári és királyi kamarás, országbiró, a Magyar Tudományos Akadémia alapító és igazgató tagja

Élete

Gróf Cziráky László és gróf Zichy Julianna fia volt. A gimnáziumot Nagyszombatban, a bölcseletet 1787–1789-ben Pozsonyban, a jogot Pesten végezte. 1791-ben mint jogász tanulótársaival magyar egyletet alakított a magyar nyelv és irodalom előmozdítására, melynek élén mint elnök működött. 1792-ben I. Ferenc koronázásakor aranysarkantyús vitéz lett. 1793-ban Pest megye megválasztotta tiszteletbeli jegyzővé; 1794-ben a magyar királyi helytartótanácsnál fogalmazó, 1796-ban ugyanott titoknok, 1800-ban tanácsos, 1808-ban a magyar udvari kancelláriánál referendárius és egyszersmind Esztergommegye főispáni helytartója lett. 1811-ben hasonló minőségben Vas megyébe tétetett át. 1817-ben a felső-magyarországi megyékbe küldetett mint biztos, hol az akkor uralkodott éhínség enyhítésén munkálkodott. Ezen évben a magyar királyi udvari kamara alelnöke és belső titkos tanácsos lett. 1823-ban a szent István rend középkeresztjével, 1825-ben tárnoki s fehér megye főispáni méltóságával jutalmaztatott. 1827-ben országbirói hivatalra emeltetett. 1828-ban a pesti egyetem elnökévé neveztetett ki, hol 1829. március 2. tartotta székfoglaló beszédjét. Ujabb érdemei elismeréseül 1830-ban a szent István rend nagykeresztjét nyerte. 1836. szeptember 16. a cseh koronázási ünnepélynél a prágai rendgyülekezetben az Aranygyapjas rend lovagjává, majd a hazánk fővárosát és dunamelléki vidékeit pusztító árvíz után a segélypénzek kiosztására rendelt bizottmány elnökévé; 1839 áprilisában pedig saját kérelme folytán az országbirói s egyetem-elnöki hivatalától fölmentetvén, ő felsége álladalmi s értekezleti miniszterévé neveztetett ki. E méltóságát 1848 márciusáig viselte. A Magyar Tudományos Akadémiában 1852. december 20. Pauler Tivadar tartott fölötte emlékbeszédet. A tudományokkal is foglalkozott és a Magyar Tudományos Akadémiának, melynek igazgatója volt, 3000. a Ludoviceumnak 4000 forintot adományozott. Beszéde s verse (A kir. főherczeg nádorispánynál tartatott éjtszakai víg mulatságnak leirása) megjelent a Pesti Nyelvmivelő Társ. Munkálatai I. darabjában (1792.)

Munkái

1. Pesti magyar nevendék társaságban választott előlülőnek beköszönő beszédje. Pest, 1791.

2. Gyászoló beszéd, melyel második Leopold megboldogult felséges császárt és királyt a pesti magyar társaság gyülekezetében szent György havának 12. 1792. élő szavával megtisztelte. U. ott.

3. De ordine equitum auratorum Hungriae exercitatio. U. ott, 1792.

4. Ordo historiae juris civilis hungarici, cum appendice de artibus Corporis Juris Hungarici. U. ott, 1794.

5. Laetitia et gratulatio publica occasione recens constituti regni Hungariae palatini. Posonii, 1796.

6. Disquisitio historica de modo consequendi summum imperium in Hungaria a primordiis monarchiae in haec tempora. Budae, 1820. (Névtelenűl.)

7. Nagymélt. gróf Cz... mint ns. Vas vármegye administratorának a tisztválasztáskor 1824. nov. mondott beszédei. H. n.

8. Fejér vármegye főispányi székébe 1827-ben történt beiktatása alkalmatosságával tartatott beszédek. Székesfehérvár, 1827.

9. Conspectus juris publici regni Hungariae ad annum 1848. Historicis animadversionibus illustratus. Viennae, 1851. Két kötet. (Ism. Uj M. Muezum 1851–52. I. 673. l. Magyarúl: A magyar közjog alapelvei czímmel kiadta Hegedűs Lajos. Pest, 1861. 2. kiadás 1869. 3. k. 1872. U. ott.)

Még több beiktató beszédet tartott Esztergomban, Szombathelyt, Székesfehérvárott, Egerben, Pesten és más helyt is magyarúl és latinúl. Beszéde a Buda és Pest között építendő állandó híd ügyében a Tudom. Gyűjteményben (1835. V.) jelent meg. A pesti magyar szinháznak szánt telket 1823-ban a barátok terén 45,000 forintért vette meg.

Levele Ürményi Józsefhez. Pest, 1796.

Arcképei: rézmetszet Ehrenreich A.-tól Lider rajza után év n.; kőnyomat Wolf F. rajza után a bécsi kőny. intézetben jelent meg Ponori Thewrewk József kiadásában év n., és Eybl rajza (1841.) után Leykum A. intézetében Bécsben

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.