Frekvencia (film)

Frequency Frequency (Frequency)
2000-es amerikai film
Fájl:Frequency film.jpg
Rendező	Gregory Hoblit
Producer	Gregory Hoblit Hawk Koch Toby Emmerich
Vezető producer	Robert Shaye
Műfaj	sci-fi film fantasyfilm akciófilm
Forgatókönyvíró	Toby Emmerich
Főszerepben	Dennis Quaid James Caviezel
Zene	Michael Kamen
Operatőr	Alar Kivilo
Vágó	David Rosenbloom
Gyártás
Gyártó	New Line Cinema (USA)
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	New York Toronto
Játékidő	118 perc
Költségvetés	31 000 000 $
Képarány	2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó	New Line Cinema Netflix
Bemutató	2000 2000. április 28. 2000. augusztus 24. (Németország)
Korhatár	R (USA) 16 (Magyarország)
További információk
weboldal IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

A Frequency 2000-es amerikai sci-fi, dráma és thriller.

Alább a cselekmény részletei következnek!

A Frequency egy igen változatos műfajú film, alapvetően "időutazásos", tehát sci-fi keretbe ágyazza a történetet, ezenkívül thriller is, mivel egy sorozatgyilkos leleplezése lesz a cél, időn és tereken keresztül, emellett pedig érzelmekkel teli családi film is, amiben egy apa és egy fiú közel kerül egymáshoz 30 év távolságából.

Cselekmény

A főhős, John Sullivan egy 36 éves rendőr, akinek kicsit kiüresedett a lelke, mikor hat éves korában egy baleset következtében elveszítette tűzoltó édesapját, és azóta is annyira magába zárkózott, hogy éppen most hagyja el a barátnője, aki megunta, hogy csak kis részletet kap a fiúból, leginkább a felületet. 1999-et írunk, és John gyerekkori haverjával beüzemeli apja régi rádióját, aztán valami nagyon érdekes dolog történik: a rádió másik oldalán apját találja, 1969-ben, aki épp az akkori baseball meccs döntőjét várja. A misztikus találkozást valószínűleg az tette lehetővé, hogy mind 1969-ben, mind 1999-ben egy különleges napjelenség adódott: a fikció szerint a napsugarak által generált elektromos mező rést nyitott a tér-idő kontinuumon, a rés pedig elnyelt egy műholdat, ami összekötötte az apát és a fiút, 30 év távolságából. Ez a találkozás John Sullivannak hamar annak a lehetőségét fogja jelenteni, hogy beleavatkozzon a múltba, és ne hagyja, hogy apja meghaljon abban a tűzvészben, 1969-ben. A film ezen a ponton emlékeztethet minket a Vissza a jövőbe trilógia alapfikciójára, de a Frequency továbbmegy egy sima időutazáson, és a párhuzamos univerzumok közé terel minket, ahol már nem kell annyira félni az időparadoxontól, mivel itt John egy másik idődimenzióval kommunikál, amiben a változások megváltoztatják az ő jelenét is.

John-nak először meg kell győznie apját arról, hogy kapcsolatuk valóságos, nem beugratásról van szó. Majd elárulja az apjának, hogyan menekülhet meg a tűzvészből, ezáltal Frank Sullivan túléli a balesetet, és a John szobájának a falán levő képen megjelenik az idős Sullivan-papa, viszont eltűnik az édesanyja arca, aki pedig az eredeti verzió szerint bájos idős hölgyként jelent meg a jelenben. Innentől meg kell kicsit fogódznunk, hogy követni tudjuk a két idő különböző elágazásait, viszont megkönnyíti a helyzetünket (és az alkotókét is), hogy kiderül, a mamát egy sorozatgyilkos ölte meg, aki ápolónőkre specializálta magát, úgyhogy nincs más feladat, mint Frank Sullivannak (Dennis Quaid) megtalálni és hatástalanítani 1969-ben a sorozatgyilkost, és akkor minden családtag túléli a múltat. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, hiszen az apa-fiú beszélgetések után apró részletek fognak megváltozni a múltban, úgyhogy nagyon észnél kell lennie Franknek, hogy szelíd tűzoltóként elkapja a múltban és a jelenben is veszélyes sorozatgyilkost. Izgalmas krimibe csap át itt a film, ráadásul az anyát játszó Elizabeth Mitchell (a most 30 éves színésznőt a Gia – Kifutó a semmibe c. filmben láthattuk) annyira kedves és bájos mindegyik időben, hogy a nézők nagyon drukkolnak neki, nehogy áldozattá váljon. De a két Sullivan remek nyomozó-párost alkot, plusz a folyamatos rádiókapcsolat által John a jelenbeli tudásával segítheti apja nyomozását.

Dennis Quaid élete egyik legjobb alakítását nyújtja Frank szerepében, remekül közvetíti azt a mérhetetlen szeretetet családja iránt, ami Frankre leginkább jellemző, emellett bemutatja azt a kisfiús lelkű férfit, aki egyformán rajong a baseballért és a tűzoltásért. A legkedvesebb jelenet, amiben Quaid-et az egész filmre szólóan megszeretjük, az az, amikor azt hiszi a rádión bejelentkező fiáról, aki túl sok részletet tud a családjáról, hogy egy veszélyes idegen, és elkezd keménykedni a rádión keresztül, kilátásba helyezve minden férfias bosszút, ha az idegen rosszat akarna a családjának. Itt az apa dadog az izgatottságtól, heveskedik, és a nézők már meg is kapták azt a Frank Sullivan-képet, amit a film alkotói szerettek volna bemutatni. Dennis Quaidnek gyerekkori álma volt tűzoltónak lenni, és most ezt a filmben megvalósíthatta: a forgatás előtt sok időt töltött a New York-i tűzoltókkal, és néhány jelenetben ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálhassa meg a zűrösebb "tüzes" jeleneteket, ne egy kaszkadőr.

John Sullivant Jim Caviezel játssza, akit eddig a hazai mozikban nem túl sok filmben láthattunk, most viszont a film után hajlamosak leszünk nem elfelejteni sem az arcát, sem a nevét. Játszott az Őrület határán (The Thin Red Line) c. filmben, illetve korábban az Otthonom, Idaho c. Gus Van Sant-filmben láthattuk egy olasz jegyárusként. Később még felbukkant Kevin Costner öccseként a Wyatt Earp-ben, illetve a G.I. Jane-ben, az egyik mellékszerepben. John Sullivan-ként profi színészi játékot kapunk tőle, hibátlanul érzékelteti arcának rezdüléseivel a fokozódó feszültséget és az érzelmi örvényeket, amikbe "az idők során" belekerül. John szerepe azért is volt kicsit érzelmileg leterhelő Jim számára, mivel ez egy igazi apa-fiú film, és az ő édesapja épp a forgatás előtt esett át egy komoly szívműtéten. "Annyira közelről érintett meg a forgatókönyv, mint még semmi életemben..." nyilatkozott Caviezel.

A Frequency azt az kérdést veti fel, ami mindenkit foglalkoztat valamennyire, a "Mi lenne most, ha akkor..."- kérdést, és ezt a családi szeretet, a finom érzelmi kötődések vonalán mutatja be, megnyugtató, hogy John nem ugrik rá az időutazás anyagi lehetőségeire, illetve amennyire használja a jövő-tudását, azt is csak a barátja kedvéért (a jelszó: "yahoo").

A forgatókönyv egyébként egy váratlan körből került ki, a New Line Cinema zenei igazgatójának a kezéből. Toby Emmerich mindig is rajongott az időutazásos történetekért, de ő egy olyan időutazást akart megírni, amelyben az emberek helyett az információk utazgatnak a jelen és a múlt között. Állítólag a legújabb fizikai kutatások nem zárják ki az időutazás, illetve a párhuzamos univerzumok lehetőségét, amelyben az idő és az információ egyenként több csatornát jelentenek, keresztezik egymást, ahogy ez John és Frank Sullivan esetében történt.

A film rendezője Gregory Hoblit, akinek Primal Fear (Legbelső Félelem) c. filmjét nagyra értékelték valósághű ábrázolásmódjáért, most a Frequency esetében is valódiságra és hitelességre törekedett, és a film műfaji sokszínűsége is nehéz feladat elé állította: egy science fictiont, egy drámát és egy thrillert kellett élvezetes formába összegyúrnia úgy, hogy közben az egész stáb segítségével figyelnie kellett az időkonvergencia következményeit, vagyis hogy az egyik esemény után rengeteg apró részlet megváltozik a másik kor díszleteiben, jelmezeiben, úgyhogy a forgatási napok mindig ugyanazzal a kérdéssel kezdődtek: "Milyen évet írunk ma?" A valószerűséget erősítették az olyan apró figyelmességek, mint hogy csak valódi tűzoltók szerepeltek statiszták helyett a tűzoltó-jelenetekben, a forgatási helyszín eredeti volt (a New York-i Queens-negyed), illetve azokat a jeleneteket, amikben az apa és fiú rádión beszélgetnek, egy szobában vették fel, négy kamerával, és ezáltal a két színész ott helyben hatni tudott a másikra: az eredmény figyelemreméltó. A Frequency 31 millió dolláros költségvetésből készült, már egy hónap után behozta az árát az USA-ban, és heteken keresztül az amerikai toplista 3. helyén állt, ami egy ilyen alapvetően az érzelmekre épülő filmtől nem kicsi teljesítmény.

A film nagy előnye, hogy a Sullivan-családot nem a már ismert jegyekkel felruházott átlag amerikai családként mutatja be, mert bár részleteiben egyeznek az amerikai filmek szokásos családjának attributumai a Sullivan-családéval (baseball-imádat, kertvárosi környezet, kemény munka-nyugodt otthoni légkör, kerti sütés), ettől függetlenül egy eredeti családi kép tárul elénk, hétköznapi párbeszédekkel, mindennapi megnyilatkozásokkal. A Frequency egy jól sikerült film, kellemes és izgalmas élményben lesz része a mozilátogatók azon részének, akik kíváncsiak arra, vajon mit tudhat egy frekvencia, ami állítólag megváltoztatja az életed...

Szereplőgárda

Szerep	Színész
Frank Sullivan	Dennis Quaid
John Sullivan	James Caviezel
Jack Shepard	Shawn Doyle
Julia Sullivan	Elizabeth Mitchell
Satch DeLeon	Andre Braugher
Gordo Hersch	Noah Emmerich
Samantha Thomas	Melissa Errico
Johnny Sullivan 6 évesen	Daniel Henson
Graham Gibson	Jordan Bridges
Gordo Hersch 8 évesen	Stephen Joffe
Commander O'Connell	Jack McCormack
Butch Foster	Peter MacNeill
Gordy Jr. 10 évesen	Michael Cera
Sissy Clark	Marin Hinkle
Chuck Hayes	Richard Sali

Külső hivatkozások

• Frequency a PORT.hu-n (magyarul)
• http://www.cspv.hu/00/21/old14/index.html
• http://www.cspv.hu/cspv_film/_info.html?schwhat=&search=1&search_str=frequency&Submit=nyom%E1s