„Berlin” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Huckleberry (vitalap | szerkesztései)
195. sor: 195. sor:
Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sokmillió [[euró]] közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát.
Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sokmillió [[euró]] közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát.


A mai Berlin gazdaságának húzóágazatai a következők: biotechnológia, gyógyszeripar, megújuló energiaipar (ezen belül leginkább a napenergia hasznosítása), média, turizmus. A gazdaságra egyre inkább jellemző a kutatás-fejlesztés valamint a média (filmgyártás, elektronikus és írott sajtó) ágazat fejlődése, ami főként a város hagyományosan kiemelkedő és nemzetközileg elismert egyetemeinek valamint a kreatív munkavállalók magas koncentrációjának eredménye.
Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: [[Springer]], [[Bayer Schering Pharma]], Berlin-Chemie, [[Deutsche Bahn]], [[KPMG]], [[MTV]], [[Siemens]], [[Universal Music]], Vattenfall Europe.

Tipikus berlini sikertörténet Adlerhof. Az azóta megszünt NDK Tudományos Akadémiájának épületeiben (ahol egykor [[Angela Merkel]] is kutatott) kutatók ezrei maradtak a rendszerváltás után munka nélkül. Nagy részük a 90-es évek elején cégeket alapított, melyekben szellemi tőkéjüket tovább tudták hasznosítani. A sikeresebb vállalkozásokat Berlin a 90-es években támogatni kezdte. Ma 13.000-en dolgoznak a közben megalakult vagy odatelepedett 700 cégben Adlerhof területén, az állami támogatás már csak 2 %-a a profitnak.

Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: [[Springer]], [[Bayer Schering Pharma]], Berlin-Chemie, [[Deutsche Bahn]], [[KPMG]], [[MTV Central]], [[VIVA]], [[Siemens]], [[Universal Music]], Vattenfall Europe.


Berlin [[bruttó hazai termék]]e 2006-ban 80,3 Milliárd €, az éves növekedés 1,5% volt.
Berlin [[bruttó hazai termék]]e 2006-ban 80,3 Milliárd €, az éves növekedés 1,5% volt.

A lap 2008. január 10., 17:23-kori változata

é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′

Berlin
Berlin
Berlin címere Berlin Németországban

Ország Németország
Tartomány Berlin
Kormányzati kerület szabad város
Kerület szabad város
Alapítás éve 1237
Népesség 3 402 312 (2006)
Terület 891,85 km²
Népsűrűség 3815/km²
Tengerszint feletti magasság 35–118 m
Koordináták Coordinate: Unknown argument format
Irányítószám 10001–14199
Körzeti hivószám 030
Rendszámtábla kód B
Polgármester Klaus Wowereit (SPD)
Honlap www.berlin.de

Berlin Németország fővárosa, egyben városállamként Németország egyik tartománya és a Berlin-Brandenburg régió centruma. 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa. Lakosságszámát tekintve az EU második legnagyobb városa (London után és Madridot megelőzve).

Története során Berlin többször volt német államok fővárosa (Mark Brandenburg, Porosz Királyság). 1871 és 1918 között a Német Császárság, 1945 és 1989 között az NDK, majd 1990-től az egyesült Németország fővárosa.

Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja.[1] A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.[2] A város híres továbbá különös és izgalmas történelmi közelmúltjáról, éjszakai életéről és sokszínű építészetéről.[3]

Fekvése

Berlin a Spree folyóval. A háttérben a 368 m magas TV-torony, Németország legmagasabb épülete.

A város központja a Spree folyó partján, annak 5 km széles ún ősfolyamvölgyében fekszik. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–24-ig Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Hossz (Kurfürst-)híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Sachsen-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén a Berlin területén nagy tavak találhatók, melyek egyrészt a Havelből (pl. Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó fekszik, melyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (pl. Krumme Lanke, Schlachtensee).

A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. Világháború romjainak összehordásával keletkezett. Az ilyen "rom-hegyek" (németül: Trümmerberg) minden német városban megtalálhatók, melyek komolyabb háborús károkat szendvedtek el (Berlinben is több van).

Lakossága

Fájl:Berlin Einwohnerentwicklung 1880 2006.jpg
Berlin lakosságszámának változása 1880 és 2006 között

Berlin 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb városa, messze megelőzve a második és harmadik Hamburgot és Münchent, melyek együttvéve sem érik el Berlin lakosainak számát. A Berlin-Brandenburg régió 5,9 millió lakost számlál és ezzel a második legnagyobb Németországban a Rhein-Ruhr vidék után.

Lakosságszámát tekintve Berlin az EU második legnagyobb városa (London után és Párizst, Rómát és Madridot megelőzve).

Berlin lakossága 1870 után kezdett rohamosan növekedni: 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Az 1920-as években a növekedés felgyorsult, ami nagy mértékben az 1920-as Nagy-Berlin-Törvénynek köszönhető, melynek során több községet Berlinhez csatoltak és a város határai kiterjedtek. A lakosságszám a II. világháború kitörése előtt érte el a maximumot, a majdnem 4,5 millió főt. A háború alatt a lakosság száma 3 milló alá zuhant, majd az 1950-es évektől kezdve folyamatosan 3,1 és 3,5 millió fő között ingadozik (lásd ábra). A város lakosainak összetételére jellemző, hogy a Német Újraegyesítés (1991) óta a várost 1,7 millió lakos hagyta el és 1,8 millió új lakos költözött be. 2004-ben pl. 115 267 ember költözött Berlinbe, köztük 42 063 külföldről. Ugyanebben az évben 113 581 berlini lakos hagyta el a várost, közülük 31.244 költözött külföldre.[4]

Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. század végén történt Franciaországból, amikor Frigyes Vilmos, a "nagy választófejedelem" mintegy 20 000 hugenotta menekült letelepedését engedélyezte. A "réfugiés" azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai Gendarmenmarkt környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kulturális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. század második felétől egyre fontosabb a szláv bevándorlás is. A II. világháború után egyre több "vendégmunkás" ékezett Nyugat-Berlinbe többek között Dél-Európából és Törökországból és szerződéses dolgozó Vietnámból Kelet-Berlinbe. Berlinben található, 200 000 fővel a világ legnagyobb török közössége Törökországon kívül. 1990 után újabb bevándorlási hullám jelent meg legfőképpen Oroszországból, ahonnan egykori német kisebbségiek illetve leszármazottjaik valamint zsidók telepedhedtek le Berlinben.

Berlin a II. világháború óta különös politikai helyzete és a szabad kulturális élete miatt fontos célvárosnak számitott és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a Fallal volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonasági kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki.

Vallás

A Berlini Dóm a Spreeszigeten

Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-a katolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magát iszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának.[5]

Dialektus

A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (pl. flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonann érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak.

Története

1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái.

Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. A város a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Köln) már 1238-ban. 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. 1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes pedig Köln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. János Cicero óta (148699) Berlin a brandenburgi fejedelmek székvárosa. 1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot. A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos, a «nagy választófejedelem» Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő waldenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a várfalakat, az őrséget ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt. II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek.

A Reichstag, a német törvényhozás épülete

A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban azok száma már 172 132-re emelkedett. 1806 októberében a franciák szállták meg Berlint, és e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott.

A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Schinkel a régi múzeumot. IV. Frigyes Vilmos az új múzeumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a német császárságnak fő- és székvárosa lett és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egy város sem múlta felül.

Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari Köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.

A második világháború alatt

A Vörös Hadsereg katonái 1945. május 2-án kitűzik a szovjet zászlót a Reichstagra.

A második világháború alatt összesen 450.000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.

A kettéosztott város

A berlini fal
Az egykori Checkpoint Charlie.

1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett.

1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-ig).

Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlini Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt.

1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították.

A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt, 1990-től Berlin ismét Németország fővárosa lett, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba.

Városrészek, utcák, terek és parkok

A beépített és a zöld területek Berlin kerületeiben

Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta betömött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Kölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königsstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstraße, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy fasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstraße, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipziger Straße.

Jelentős utca még a Wilhelmstraße, amely a Friedrichstraßeval egyközűen húzódik el, a Köpenicker Straße DK-en, a széles Jägerstraße stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastraße stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstraße és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel parkosítottak, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, az egyetemmel, a királyi könyvtárral operaházzal, a Párizsi-tér (Pariser-Platz) a Linden másik végében; ettől északnyugatra a Königsplatz a Siegessäulevel, a birodalmi gyűlés új palotájával és a Kroli-féle színházzal; az Opera-tér közelében a Lustgarten a múzeum, a székesegyház és a királyi palota közt; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstraße D-i végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichshain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban alapított Humboldthain, a 30 ha területet elfoglaló állatkert, gazdag állatgyűjteményekkel és igen szép épületekkel (legkiválóbb: az arab stílusban épült antilopház és az elefántház); a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.

Kiemelkedőbb épületek és műemlékek

Brandenburgi kapu
Berlinale Palast épülete a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál alatt

Berlinnek 55 lutheránus, 5 katolikus temploma és 4 zsinagógája van. Ezek között jelentősebbek: a Lustgarten keleti oldalán álló székesegyház, amelynek lerombolását 1892 őszére tervezték, hogy új, 10 millió márkába kerülő templommal helyettesítsék; a gót Klosterkirche, a legszebb középkori épület.

A királyi palota, 200 m hosszú és 117 m széles épület, 2 nagyobb és 2 kisebb udvarral; már 1551-ben kezdték el építeni; egyes részeinek átalakitásán most is dolgoznak, külsejét ékesítik: az I. kapu fölött négy allegorikus alak (hadi-, természet- jogtudomány és történelem), az egyik udvarban Szt.György szobra a sárkánnyal Kisstől és a teraszon két lovat fékező bronz alak. A királyi palota közelében vannak: a Ruhmeshalle (azelőtt Zeughaus) gazdag fegyvergyűjteménnyel és a porosz uralkodók hadi tetteit dicsőítő képekkel; a régi múzeum, 18 jón oszlopon nyugvó előcsarnokkal (amelyhez a 4 kolosszális, ércből öntött alakcsoporttal díszített nyilt lépcső vezet fel), gazdag éremgyűjteménnyel, római szobrokkal Pergamonban kiásott régiségekkel, olasz skulpturákkal és régibb képek gyűjteményeivel (Raffaello kartonjai után szőtt szőnyegek, a Vatikánban levők másolatai), az új múzeum, Kaulbachnak az emberiség történetét ábrázoló 6 képével, gipszöntvényekkel, egyiptomi múzeummal, antikváriummal, rézmetszetgyűjteménnyel és német skulpturákkal; a nemzeti képtár újabb mesterek képeivel. Egyéb jelentékeny épületek: a néprajzi múzeum, Schliemann által kiásott tárgyakkal, archeológiai, antropológiai és rendkívül gazdag néprajzi gyűjteményekkel; a Wäsemann tervei szerint épült városháza, amelynek belseje gazdagon van díszítve; I. Vilmos császár palotája; Frigyes császárné palotája; a Monboijou-kastély; az egy épülettömeggé csatolt gazdasági, bányászati főiskola és természetrajzi múzeum; a királyi akadémiai épület; a kiállítási épület; az athéni propileumok mintájára épült, 12 dór oszlopú kettős portikusból álló Brandenburgi kapu az Unter den Linden végében, amelynek attikáján egy quadrigán a győzelem istennője áll; az iparmúzeum, értékes gyűjteményekkel; a Königswache; a börze; a birodalmi bank; a birodalmi főpostaépület; az operaház; a királyi színház, az új parlamenti épület stb. Berlin városát több mint 40 nagyobb szobor és emlékoszlop ékesíti, amelyek közt a hadvezérek szobrai vannak legnagyobb számmal; a legjelentékenyebbek: Nagy Frigyes kiváló (13.5 m. magas) lovasszobra a Linden K-i végében, Rauchnak egyik mesterműve; a nagy választó lovasszobra, a hosszu hídon; III. és IV. Frigyes Vilmos lovasszobra; Blücher, Gneisenau, York és más porosz vezérek szobrai; Schiller, Goethe, Lessing márványszobrai; a 61 m. magas Siegesdenkmal, amelyet az 1864., 1866. és 1870/71, győzelmek emlékére emeltek.

Berlin környéke

A Havel partja Berlinben.

Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra: a Tegeli erdő, a hasonló nevű tóval, az előbbitől északra: Charlottenburgtól délre a Spandaui erdő terül el: ettől délre pedig a Grunewald, számos mulatóhellyel: délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, DK-en van még a nagy kiterjedésű Köhlische Heide.

Gazdaság

A Treptowers a Spree partján

Berlin a 19. század végén már Európa egyik jelentős ipari központja volt. A város nevéhez kötődő cégek pl. a Siemens (alapítva 1847), a Borsig (alapítva 1837), az AEG (alapítva 1883) és a 1864-ban alapított Schering AG. A II. Világháborúban Berlin gépgyártása és elektrotechnikai ipara a fegyvergyártás szolgálatába állt. Már a gyakori bombázások alatt jellemző volt, hogy cégek a kutatás-fejlesztés ágazatot, majd később a központot is kevésbé veszélyeztetett vidéki területekre helyezték (leggyakrabban az akkor még igencsak szegénynek számító Bajorországba). A város bombázása és a berlini harcok az ipari termelést teljesen tönkretették.

Az infrastruktúra és az ipar újjáépítése a háború után sok helyen szó szerint a nulláról indult. A város politikai kettéosztottsága és Nyugat-Berlin blokádja nem kedvezett a gazdaság ujjáéledésének. Fontos segítséget jelentett az Egysesült Államok Marshall-tervbeli segítsége Nyugat-Berlin számára. Mivel a város nyugati fele a blokád óta nem számított biztonságos helynek, a cégek nem szívesen települtek Nyugat-Berlinbe, amit a nyugat-német politika szubvenciókkal próbált ellensúlyozni. A Berlin-szubvenciók fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében és részesei annak, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után a város gazdasága nem indult akkora fejlődésnek, amekkorát az elemzők vártak. A támogatásokhoz szokott gazdaság nem igazán tudott hozzászokni a szabad piacgazdasághoz.

A Potsdamer Platz

Kelet-Berlin az NDK gazdaságának a központja volt. Ennek ellenére a merev, centralizált és ugyancsak agyontámogatott kelet-berlini tervgazdaság soha nem tudott a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe bekerülni; leginkább az elavult műszerek és a nyersanyag- valamint devizahiány akadályozta ebben. A rendszerváltozás után a Vasfüggöny mögötti politikai rendszerek összeomlásával omlott össze a kelet-berlini gazdaság is. A nyugat-német gazdaság – érthetően - nem vásárolta az elavult és versenyképtelen kelet-német termékeket, inkább abban volt érdekelt, hogy a saját termékeit keleten el tudja adni. Évekig tartott, amíg kelet-berlini boltokban helyi termékek is megjelentek.

Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sokmillió euró közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát.

A mai Berlin gazdaságának húzóágazatai a következők: biotechnológia, gyógyszeripar, megújuló energiaipar (ezen belül leginkább a napenergia hasznosítása), média, turizmus. A gazdaságra egyre inkább jellemző a kutatás-fejlesztés valamint a média (filmgyártás, elektronikus és írott sajtó) ágazat fejlődése, ami főként a város hagyományosan kiemelkedő és nemzetközileg elismert egyetemeinek valamint a kreatív munkavállalók magas koncentrációjának eredménye.

Tipikus berlini sikertörténet Adlerhof. Az azóta megszünt NDK Tudományos Akadémiájának épületeiben (ahol egykor Angela Merkel is kutatott) kutatók ezrei maradtak a rendszerváltás után munka nélkül. Nagy részük a 90-es évek elején cégeket alapított, melyekben szellemi tőkéjüket tovább tudták hasznosítani. A sikeresebb vállalkozásokat Berlin a 90-es években támogatni kezdte. Ma 13.000-en dolgoznak a közben megalakult vagy odatelepedett 700 cégben Adlerhof területén, az állami támogatás már csak 2 %-a a profitnak.

Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: Springer, Bayer Schering Pharma, Berlin-Chemie, Deutsche Bahn, KPMG, MTV Central, VIVA, Siemens, Universal Music, Vattenfall Europe.

Berlin bruttó hazai terméke 2006-ban 80,3 Milliárd €, az éves növekedés 1,5% volt.

Közlekedés

A berlini főpályaudvar (Hauptbahnhof)

Berlin tömegközlekedése a német viszonyokhoz képest is fejlettnek mondható. A közösségi közlekedést az autóbuszokat, villamosokat és metróhálózatot (U-Bahn) is üzemeltető BVG [1]és a gyorsvasutat (S-Bahn) üzemeltető S-Bahn Berlin (DB) [2] látja el. Ezen két cég és a német vasúttársaság (DB) [3] Berlinben és környékén tarifaközösséget hozott létre. Így a városon belüli utazásra, akár a menetrendszerinti távolsági vagy regionális (RegionalBahn, RegionalExpress) vonatokat is igénybe lehet venni. A városban 15 S-bahn, 9 U-bahn, 22 villamos, kb. 150 autóbuszvonal üzemel. A város közlekedését elősegíti az A100-as számú városi autópálya is. Budapesttől eltérően a legnagyobb kereszteződésekben is lehet balra kanyarodni, amelyet a szembejövő forgalom és a város keleti felén a villamosforgalom is nagymértékben nehezít. Jelentős a város biciklistársadalma is. A kiépített kerékpársávoknak és a villamos-, U és S-bahn vonalakon engedélyezett kerékpárszállításnak köszönhetően.

Híres emberek

Itt születtek

Oktatás, kutatás

A Humboldt Egyetem főépülete

Egyetemi város, legnagyobb múltra a Humboldt Egyetem tekint vissza, a kettéosztottság nyomán a nyugati városrészben alakult meg a Freie Universität (Szabad Egyetem), majd a külön műszaki egyetem (Technische Universität Berlin). A Freie Universität 2007 októberében elnyerte az elitegyetem státuszt és így a kutatás támogatásáért többletfinanszírozást kap az államtól. A Humboldt Egyetem és a Freie Universität közös orvosi kara a Charité, mely egyben Európa legnagyobb egyetemi klinikája is. Az egyetemek mellett 70 kutatóintézet található a városban, melyekben összesen 50.000 kutató dolgozik.

Látnivalók

Múzeumok

Pergamon Múzeum, Istár-kapu

1904-ben a Bode-Museums megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamon Múzeum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdülhaimid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Amman repülőtér közelében.

Sport

Olimpia

1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiát. A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek:

Labdarúgás

A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán, majd Dárdai Pál játszott és a közelmúltig Király Gábor védett.


Testvérvárosai

Berlin testvérvárosai a következők[6]:

 

Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal[7]:

 

Források

  1. Leading cities in cultural globalisations/Media(angol), GaWC, 2007 június 27.
  2. Berlin's art scene, … (angol), Los Angeles Times, 2007 július 6.
  3. Culturally, Berlin Is Ascending, if Slowly (angol), New York Times, 2007 június 15.
  4. Statistisches Bundesamt: Statistisches Jahrbuch 2005 für die Bundesrepublik Deutschland
  5. Weniger als die Hälfte aller Berliner ist religiös gebunden, Statistisches Landesamt, 2007 június 17.
  6. Städteverbindungen Berlins im Ausland (letöltve: 2006.12.18.)
  7. Städteverbindungen Berlins im Ausland (letöltve: 2006.12.18.)

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Berlin témájú médiaállományokat.