„Kettőshangzó” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Robot: következő hozzáadása: pt:Ditongo |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
[[da:Diftong (sproglyd)]] |
[[da:Diftong (sproglyd)]] |
||
[[de:Diphthong]] |
[[de:Diphthong]] |
||
⚫ | |||
[[eo:Diftongo]] |
[[eo:Diftongo]] |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
[[fr:Diphtongue]] |
[[fr:Diphtongue]] |
||
[[gd:Dà-fhòghair]] |
[[gd:Dà-fhòghair]] |
||
[[gl:Ditongo]] |
[[gl:Ditongo]] |
||
[[ |
[[he:דיפתונג]] |
||
[[id:Diftong]] |
[[id:Diftong]] |
||
[[io:Diftongo]] |
|||
[[it:Dittongo]] |
[[it:Dittongo]] |
||
[[he:דיפתונג]] |
|||
[[nl:Tweeklank]] |
|||
[[ja:二重母音]] |
[[ja:二重母音]] |
||
[[ |
[[nl:Tweeklank]] |
||
[[nn:Diftong]] |
[[nn:Diftong]] |
||
[[no:Diftong]] |
|||
[[pl:Dwugłoska]] |
[[pl:Dwugłoska]] |
||
[[pt:Ditongo]] |
|||
[[ro:Diftong]] |
[[ro:Diftong]] |
||
[[ru:Дифтонг]] |
[[ru:Дифтонг]] |
||
⚫ | |||
[[sco:Diphthong]] |
[[sco:Diphthong]] |
||
⚫ | |||
[[simple:Diphthong]] |
[[simple:Diphthong]] |
||
[[sk:Dvojhláska]] |
[[sk:Dvojhláska]] |
||
⚫ | |||
[[sv:Diftong]] |
[[sv:Diftong]] |
||
[[uk:Дифтонг]] |
[[uk:Дифтонг]] |
A lap 2008. január 3., 00:23-kori változata
Kettőshangzónak, kettős magánhangzónak vagy diftongusnak nevezzük két magánhangzó elemeire bonthatatlan, egy szótagban kiejtett kapcsolatát. A kiejtés szempontjából megkülönböztetünk valódi kettőshangzókat, illetve írásban egy hangot jelölő magánhangzó-kapcsolatokat. A kettőshangzók elemeire írásban sem bonthatók. A kettőshangzó ellentétje a hangrés (hiátus), vagyis amikor két egymás melletti magánhangzó két különböző szótaghoz tartozik.
A valódi kettőshangzók
A valódi kettőshangzók mindig egy igen röviden ejtett zártabb magánhangzóból (ún. félhangzó, a leggyakrabban [j] vagy [w]), valamint egy valódi szótagalkotó nyíltabb magánhangzóból állnak. A diftongust alkotó magánhangzók sorrendje szerint megkülönböztetünk emelkedő, illetve ereszkedő kettőshangzót. Az emelkedő kettőshangzóban a félhangzót alkotó zártabb magánhangzó áll az első helyen, majd a szótagot alkotó nyíltabb magánhangzó; az ereszkedő kettőshangzó esetében a sorrend fordított.
- Emelkedő kettőshangzók például: ea, ia, ie, ua, ue, uo stb.
- Ereszkedő kettőshangzókra példa: ae, ai, au, ei, eu, oi stb.
A kettőshangzók sok indoeurópai nyelvre jellemzőek (mint a germán nyelvek, a latin és az újlatin nyelvek, vagy az ógörög), de számos más nyelvben is előfordulhatnak (például finn). A magyarban eredetileg nincsenek kettőshangzók, csupán az au és eu fordul elő ebben a minőségben, néhány görög–latin eredetű szavunkban (autó, Európa).
A történeti kettőshangzók
Hagyományosan szintén kettőshangzónak szokás hívni az írásban egy hangot jelölő magánhangzó-csoportokat. Ezek e jellemzőjük miatt írásban elválaszthatatlanok, ugyanakkor valójában nem kettőshangzók, mivel a kiejtésben egyetlen hangként valósulnak meg. Mindazonáltal ezek a diftongusok a legtöbb esetben nyelvtörténetileg valódi kettőshangzók voltak valamikor, amit az írásképük is tükröz. A latin nyelvben például az ae és oe csoportokat a modern kiejtés szerint e-nek illetve rövid é-nek olvassuk, amelyek már a kései latin kiejtést tükrözik, pedig – a restituált kiejtés szerint – egykor valódi kettőshangzókat (ai, oi) jelöltek.
A hármashangzó (triftongus)
Bizonyos nyelvekben hármashangzók vagy triftongusok is előfordulnak. Ezek a kettőshangzókhoz hasonló magánhangzó-kapcsolatok, tőlük mindössze annyiban térnek el, hogy képzésükben három magánhangzó – két zártabb (félhangzó) és egy szótagalkotó, ún. központi magánhangzó – vesz részt egy szótagot alkotva. Hármashangzót találunk például az Uruguay szóban, ahol a v-szerűen ejtett u és a j-nek ejtett y félhangzók, a szótagalkotó központi magánhangzó pedig az a.
Források
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
- Diptongo – DRAE
- Triptongo – DRAE