Kārlis Ulmanis

Kārlis Ulmanis
Lettország 1. miniszterelnöke
Hivatali idő 1918. november 19. – 1934. április 11.
Lettország 4. elnöke
Hivatali idő 1934. április 11. – 1940. Július 21.
Született	1877. Szeptember 4. Bērze, Lettország
Elhunyt	1942. Szeptember 20. Türkmenbaşy, Türkmenisztán
Sírhely	Türkmenisztán
Párt	Lett Gazdák Uniója
Foglalkozás	politikus diplomata
Iskolái	University of Nebraska–Lincoln
Halál oka	vérhas
Díjak	Order of the White Eagle (1937) Érdemérem Lāčplēša Kara ordenis Order of Viesturs Három Csillag érdemrend nagykeresztje Cross of Liberty 1st Class of the Order of the Cross of the Eagle Belga Lipót-rend fősávja a Koronarend nagykeresztje Knight Grand Cross of the Order of Pius IX‎ Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus Knight grand cross of the order of the crown of Italy Grand Cross with collar of the Order of Vytautas the Great Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ Grand Cross of the Order of Polonia Restituta Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland a francia Becsületrend nagykeresztje a francia Becsületrend lovagja Fehér Oroszlán-rend Order of the Polar Star - Commander's Grand Cross Grand Cross of the Order of Vasa Order of the White Star, Collar Class
Kārlis Ulmanis aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kārlis Ulmanis témájú médiaállományokat.

Kārlis Augusts Vilhelms Ulmanis ( 1877. szeptember 4. - 1942. szeptember 20.) lett politikus volt. A 20. századi Lettország legbefolyásosabb politikusa. A lett nacionalizmus alakja és Lett Gazdák Uniója nevű párt vezére. Autorier, paternalista rendszert vezetett be, amely eléggé sajátos volt Európában.

A lettek többsége a lett szabadság jelképeként tekint rá, illetve az ő rendszerét tekintik a "lett aranykornak". Néhány Ulmanis által létrehozott hagyományt, mint például a Draudzīgais-t még a mai időkben is ápolják. A szovjet időkben egy fasiszta elnyomónak bélyegezték meg, holott Ulmanis rendszere - Smetona és Päts rendszere mellett - az első olyan rendszer volt, amely felvette a harcot a nácizmussal szemben. A fasiszta párt vezetőjét, Gustavs Celmiņš bebörtönözte, a kommunista párt vezetőjét Vilis Lācis pedig törvényen kívül helyezte. 1940-ben a szovjet erők megszállták a balti országokat, Ulmanis szovjet fogságba esett - Konstantin Päts-el együtt. 1942-ben Türkmenisztánban halt meg.

Fiatalkora

Egy tehetős gazdálkodó családban látta meg a napvilágot. Ulmanis a Lipcsei Egyetemen tanult közgazdaságot. Ezután Lettországban dolgozott íróként, előadóként és mezőgazdasági tanácsadóként. Az 1905-ös forradalom kitörése miatt elmenekült külföldre, hogy elkerülje a letartóztatást. A száműzetés ezen időszakában az Amerikai Egyesült Államokban a Nebraska–Lincoln Egyetemen tanult August Ulmann néven. Itt mezőgazdaságból szerzett Bachelor fokozatot. A tanulmányok után a texasi Houstonba költözött.

Szeretett volna tejfeldolgozó vállalkozást létrehozni, azonban anyagi nehézségekbe ütközött. 1913-ban visszatért Lettországba, miután tájékoztatták arról, hogy a politikusok és az értelmiségiek amnesztiát kaptak. A hazatérés és az élet újrakezdése rövid ideig tarthatott csak az első világháború kitörése miatt.

Ulmanis magánéletéről kevés információ maradt fent. Az biztos, hogy sosem házasodott meg. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy miért nem kezd viszonyt senkivel vagy miért nem kötött már házasságot, csak annyit mondott: Én Lettország jegyese vagyok, és nekem elég.

Rengeteg pletyka és szóbeszéd terjedt arról, hogy állítólag vagy aszexuális vagy homoszexuális, de semmivel nem tudták ezt alátámasztani. Gyermekei nem születettek, de a bátyjának unokája, Guntis Ulmanis később Lettország elnöke let

Politikai karrierje a független Lettországban

Az első világháború utolsó évében megalapította a Lett Gazdák Unióját, ami az akkori Lettország egyik legjelentősebb politikai pártja volt. Erősen jobboldali értékeket vallott, például konzervativizmus, jobboldali paternalizmust, agrárpolitikát, nacionalizmust. Ulmanis egyike volt a Néptanács megalapítónak, akik 1918. november 18-án kikiáltották Lettország függetlenségét, Ulmanis pedig az ideiglenes kormány miniszterelnöke lett.