„Spanyol inkvizíció” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a apró |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
==Lásd még |
==Lásd még== |
||
* [[Inkvizíció]] |
* [[Inkvizíció]] |
||
A lap 2007. november 23., 03:25-kori változata
A spanyol inkvizíció (spanyolul: El Santo Oficio de la Santa Inquisition) 1478-ban alakult meg Spanyolországban, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella uralkodása alatt. A spanyol inkvizíció független volt a római egyháztól, így világi mozgalomnak tekinthető.
Nemcsak egyes keresztényeket üldöztek, hanem az áttért muzulmánokat és zsidókat is. A hírhedt autodafé az inkvizíció egyik legsötétebb fejezetét jelenti. A spanyol inkvizícióból fejlődött ki a mexikói, ami egészen a függetlenség kivívásáig működött.
Az intézményt védeni szándékozó kortörténészek szerint a spanyol inkvizíciót Ferdinánd és Izabella azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek; továbbá az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek – hacsak nem a természet törvényeit szegték meg – nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá. Ezzel szemben figyelembe kell venni a zsidókkal szembeni 1391. évi és az inkvizíció megalapítása után egyre gyakoribbá váló támadásokat, amelyek következményeitől tartva számos zsidó a kikeresztelkedésben keresett menedéket. Az inkvizíció vezetője, Tomás Torquemada fogalmazta meg az ediktiumot, amellyel Ferdinánd és Izabella a spanyolországi zsidókat 1492-ben kiűzte az országból.
Valamennyi inkvizíció közül a spanyol inkvizíció ért véget utolsóként, 1834-ben.