„Mikola Petrovics Szjuhaj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Köztörvényes elítéltek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 44. sor: | 44. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
* Kovács Sándor: ''Máramarosi bércek között,'' Romantika Kiadó, 2007, <nowiki>ISBN 978-963-87287-3-9</nowiki>, pp. 240–243. |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
A lap 2021. december 2., 21:30-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Mikola Petrovics Szjuhaj | |
 | |
| Mikola Petrovics Szjuhaj sírja Alsókalocsán, rajta a feneketlen vödörrel | |
| Született | 1898. április 3.[1][2] Alsókalocsa |
| Elhunyt | 1921. augusztus 16. (23 évesen)[1][2] |
| Nemzetisége | ruszin |
| Foglalkozása | tolvaj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Petrovics Szjuhaj témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mikola Petrovics Szjuhaj (ukránul: Микола Петрович Сюгай; Alsókalocsa, 1898. április 3. – 1921. augusztus 16.), közismert nevén Suhaj betyár ukrán-ruszin betyár, népi hős; bűnöző.
Ivan Olbracht 1933-ban megjelent regénye nyomán lett széles körben ismert. A Suhaj nevet a csehszlovák csendőrségi jelentésekben használták a nehezebben kimondható Szjuhaj helyett így ezen a néven vált ismertté.
Élete
1898-ban született Alsókalocsa Szuhar nevű településrészén. Iskolába nem járt, alkalmi munkákból élt. 1917-ben behívták katonának az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, a magyar hadsereg 85-ös balassagyarmati ezredéhez került lövésznek. Onnan a frontra küldték, útközben azonban megszökött. Alsókalocsán elfogták és visszaküldték az alakulatához. Onnan azonban újra megszökött és a háború végéig az Alsókalocsa környéki erdőkben bujkált, így az első világháború harcaiban nem vett részt.
A bujkáló Szjuhaj elfogására indítottt akcióban két csendőrt lőtt le. Az időközben román, majd később csehszlovák fennhatóság alá került Alsókalocsa környékén további összetűzései voltak az aktuális állam hatóságaival. A környékbeli személyek, főleg zsidó vándorkereskedők ellen elkövetett gyilkosságokkal a csehszlovák csendőrség elsősorban Szjuhajt gyanúsította. Lopás vádjával letartóztatták és börtönbe zárták. Felesége azonban két tehén árának megfelelő pénzzel megvesztegette a csendőröket és sikerült kiszabadítania.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
Források
- Kovács Sándor: Máramarosi bércek között, Romantika Kiadó, 2007, ISBN 978-963-87287-3-9, pp. 240–243.