„Lovasi Jenő” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Lovagszent (vitalap | szerkesztései)
15 szerkesztés
a Cím változtatása
Lovagszent (vitalap | szerkesztései)
15 szerkesztés
22. sor: 22. sor:
A korábban megjelent írásos források a helyi kommunista erők szóbeli közlései valamit a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának szigorúan titkos, 1959. április 28-i jelentése alapján Lovasi Jenő halálát öngyilkosságnak minősítették.<ref>{{Cite book |title=Állambiztonsági Levéltári iratok, ÁBTL-3.1.9 – V-150379}}</ref> Ez a család és a korabeli nem-kommunista oldal elbeszélése alapján valótlan. Halála a mai napig tisztázatlan körülmények között történt.
A korábban megjelent írásos források a helyi kommunista erők szóbeli közlései valamit a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának szigorúan titkos, 1959. április 28-i jelentése alapján Lovasi Jenő halálát öngyilkosságnak minősítették.<ref>{{Cite book |title=Állambiztonsági Levéltári iratok, ÁBTL-3.1.9 – V-150379}}</ref> Ez a család és a korabeli nem-kommunista oldal elbeszélése alapján valótlan. Halála a mai napig tisztázatlan körülmények között történt.


Utolsó lakhelyét – Lovas, Fő utca. 2. szám alatt – unokája 2019-ben visszavásá­rolta, születésének 110. évfordulóján, 2021. szeptember 18-án tiszteletére a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet emléktáblát  avatott. Erre az alkalomra jelent meg az unokája által szerkesztett rövid életrajz is. <ref>{{Cite book |title=Sorstörténetek - Fejezetek Lovasi Jenő életéből, Szerk: Kovács Mária Györgyi,Veszprém, 2021.}}</ref>
Utolsó lakhelyét – Lovas, Fő utca. 2. szám alatt – a család 2019-ben visszavásá­rolta, születésének 110. évfordulóján, 2021. szeptember 18-án tiszteletére a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet emléktáblát  avatott. Erre az alkalomra jelent meg az unokája által szerkesztett rövid életrajz is. <ref>{{Cite book |title=Sorstörténetek - Fejezetek Lovasi Jenő életéből, Szerk: Kovács Mária Györgyi,Veszprém, 2021.}}</ref>


__LEGYENTARTALOMJEGYZÉK__
__LEGYENTARTALOMJEGYZÉK__

A lap 2021. szeptember 26., 15:54-kori változata

Lovasi Jenő (1911 – 1956), a 19. honvéd határvadász zászlóalj hadnagya 1941-ben. Mellén az Erdély visszafoglalásakor kiadott Erdélyi Emlékérem.

Lovasi Jenő m.kir főhadnagy (1911. szeptember 16. – 1956. november 10.), az 1956-os Lovasi Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke.

Fiatal évei

Lovasi Jenő 1911. szeptember 16-án született Veszprémben, anyai ágon a lovasi Balogh családdal tartott rokonságot. Eredeti nevét (Stumperger) 1935-ben felmenőire való tekintettel Lovasira magyarosította. Bátyja Solt (Strumperger) Gyula (1908-1941), élelmezésügyi és gazdászati főhadnagy. A család Veszprémben a Szabadi út 42-ben (később Horthy Miklós majd Bajcsy Zsilinszky út) lakott.

Lovasi Jenő az alapfokú is­kolák elvégzését követően Békés vármegyébe költözött: nővérének férje (Nemes József) Beliczey Miklós Békés vármegyei főispán gazdatisztje volt. Makón érettségizett a Návai Lajos Felsőkereskedelmi Fiúiskolában (1931), majd Szegeden kapott katonai kiképzést. 1932-ben emléklappal ellátott zászlósi kinevezést kapott. A háború előtt Újkígyóson volt leventeoktató (1934-1937), majd 1938 augusztusági főoktató. 1938 októberében feleségül vette a magyarbánhegyesi Zsíros Károly lányát, Magdát és a családdal együtt gazdálko­dott.

A 2. világháború és az azt megelőző évek

1938-ban hadnagyi rangot kapott. A 19. magyar határvadász században szolgált és  tagja volt a Magyar Királyi Honvédség Erdélybe be­vonuló alakulatainak. 1942-től főhadnagyként szol­gált a keleti fronton egészségügyi tisztként. 1945. május 7-én fogságba esett – valószínűleg a későbbi Csehszlovákia területén-, hadifogolyként  Grúziába került a 236-os lágerbe. A hadifogságból 1948. július 1-jén engedték szabadon és 11-én vették nyilvántartásba a debreceni hadifogoly-átvevő táborban.  Felesége, Zsíros Magda időközbeni halála miatt visszaköltözött a Du­nántúlra és Lovason telepedett le.

A háború utáni évek

Lovason szőlészettel és borászattal foglalkozott az anyai ágon megörökölt – és az államosítások során egyre fogyó – földeken. 1949. május 28-án feleségül vette Stefanovszky Jenő - a veszprémi Korona Szálló egykori bérlője[1], később lovasi szőlőbirtokos és bor­nagykereskedő - fiatalabbik lányát, Magdolnát. Az 1950-es évek elején mind az ő, mind felesége csa­ládjának ingatlanait államosították és egy lakóház kivételével (Lovas Fő út 2, akkor Fő u 6.) mindent elvettek tőlük. Felesége családját (Stefanovszky család) osztályidegennek minősítették és kulák listára kerül­tek, ahonnan a számos későbbi kérelem ellenére sem került le a család neve, bár földterületekkel már nem rendelkeztek.[2] Stefanovszky Magdát, aki nehezen viselte a kialakult helyzetet, a szombathelyi szanatóriumban kezelték, ahol 1956 tavaszán halálos baleset érte. Lovasi Jenő a Veszprémi Gabonaforgalmi Vállalatnál majd a Balatonfüredi Sütőipari Vállalatnál dolgozott anyagforgalmi előadóként (raktáros). Vélhetően ekkor került kapcsolatba a balatonfüredi ill. veszprémi szervezkedésekkel.

Tevékenysége az 1956-os forradalomban Lovason

Lovasi Jenő aktívan részt vett az 1956-os forradalomban, mint haditevékenységekhez értő, jó szervező és vezetői képességekkel rendelkező, a községben elismert és kedvelt embert, a Lovasi Nem­zeti Forradalmi Bizottság elnökének választották. A faluban a forradalmi megmozdulások 1956. október 27-én kezdődtek, és komolyabb politikai vagy hadászati események nem történtek.[3] Elhangzottak a szokásos beszédek, felvonulások és néhány puskával felszerelve megalakult a Nemzetőrség. Lovasi Jenőnek  fontos szerepe volt abban, hogy a forradalom alatt a községben fennmaradtak a békés állapotok, a községben tartózkodó ávósok az atrocitások elkerülése érdekében gyors úton távoztak. Az oroszok bevonulásának a hírére 1956. november 5-én vagy 6-án átadták a fegyvereket a katonaság egységeinek.[4]

Lovasi Jenő 1956. november 10-én tisztázatlan körülmények között saját házában meghalt. Árván maradt két kislányát Lovasról elűzött anyósa, özv. Stefanovszky Jenőné, a Varjas család és távoli rokonok nevelték fel.

Lovasi Jenő emlékezete

A korábban megjelent írásos források a helyi kommunista erők szóbeli közlései valamit a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának szigorúan titkos, 1959. április 28-i jelentése alapján Lovasi Jenő halálát öngyilkosságnak minősítették.[5] Ez a család és a korabeli nem-kommunista oldal elbeszélése alapján valótlan. Halála a mai napig tisztázatlan körülmények között történt.

Utolsó lakhelyét – Lovas, Fő utca. 2. szám alatt – a család 2019-ben visszavásá­rolta, születésének 110. évfordulóján, 2021. szeptember 18-án tiszteletére a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet emléktáblát  avatott. Erre az alkalomra jelent meg az unokája által szerkesztett rövid életrajz is. [6]


  1. ↑ Márkusné Vörös Hajnalka – szerk: Püspökkert, Veszprémi Kaleidoszkóp 3. Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, 2015. 
  2. ↑ VeML XXVI. 163 Lovas község tanácsi iratai, tanácsülési jegyzőkönyvek és levelezések 
  3. ↑ Agg Zoltán – szerk Forradalom és tanácsok – Adalékok Veszprém megye közigazgatási történetéhez (1956, 1982-1990) Veszprém, 2000. 
  4. ↑ Hudi József - szerk, Lovas község története, Veszprém, 2001., Veszprém megyei Levéltár Kiadványai 16. 
  5. ↑ Állambiztonsági Levéltári iratok, ÁBTL-3.1.9 – V-150379 
  6. ↑ Sorstörténetek - Fejezetek Lovasi Jenő életéből, Szerk: Kovács Mária Györgyi,Veszprém, 2021. 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lovasi_Jenő&oldid=24249724”