„Jukaték-maja nyelv” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Hangminta: szabad fájllal pótolható |
|||
24. sor: | 24. sor: | ||
==Hangtan== |
==Hangtan== |
||
===Magánhangzók=== |
===Magánhangzók=== |
||
A jukaték-maja nyelvben öt [[magánhangzó]] hangszínt különböztetnek meg: ''a'' {{IPA|/a/}}, ''e'' {{IPA|/ɛ/}}, ''i'', ''o'' {{IPA|/ɔ/}} és ''u''. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, valamint magas és mély hanglejtésűek; a hosszúságot a magánhangzó kettőzésével, a magas hanglejtést pedig ékezettel jelölik (tehát a mély hanglejtés jelöletlen). A szókezdő magánhangzót gyakran nem ejtik ki. |
A jukaték-maja nyelvben öt [[magánhangzó]] hangszínt különböztetnek meg: ''a'' {{IPA|/a/}}, ''e'' {{IPA|/ɛ/}}, ''i'', ''o'' {{IPA|/ɔ/}} és ''u''. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, valamint magas és mély hanglejtésűek; a hosszúságot a magánhangzó kettőzésével, a magas hanglejtést pedig ékezettel jelölik (tehát a mély hanglejtés jelöletlen). A szókezdő magánhangzót gyakran nem ejtik ki. Mondatvégi helyzetben a magas tónus ereszkedő, míg máshol emelkedő. Az alacsony tónus végig alacsony marad. Hosszú magánhangzók laringelizáltak lehetnek, amit néha teljes intervokális glottális stop valósít meg. Ezt írásban a két jegy közé tett aposztróf jelöli, például a többes szám ''-oʼob'' jelében. |
||
===Mássalhangzók=== |
===Mássalhangzók=== |
||
A [[mássalhangzó]]rendszer főként zöngétlen zár- és zár-rés-hangokból {{IPA|/p, t, ʦ, ʧ, k/}}, illetve glottalizált (ejektív) {{IPA|/pˤ, tˤ, kˤ/}}; egyetlen zöngés zárhangból {{IPA|/b/}}, zöngétlen réshangokból {{IPA|/s, ʃ, x, h/}}, orrhangokból és likvidákból {{IPA|/m, n, l, r/}}, hangszalagzárhangból {{IPA|/ʔ/}}, valamint két [[félhangzó]]ból {{IPA|/j, w/}} áll. A glottalizált mássalhangzókat erősebben és utána rövid szünetet hagyva kell kiejteni; a hangszalagzárhang két magánhangzó közötti rövid szünetnek ([[Hangűr|hangrésnek]]) felel meg (ezek a hangok megtalálhatóak az [[arab nyelv]]ben is). |
A [[mássalhangzó]]rendszer főként zöngétlen zár- és zár-rés-hangokból {{IPA|/p, t, ʦ, ʧ, k/}}, illetve glottalizált (ejektív) {{IPA|/pˤ, tˤ, kˤ/}}; egyetlen zöngés zárhangból {{IPA|/b/}}, zöngétlen réshangokból {{IPA|/s, ʃ, x, h/}}, orrhangokból és likvidákból {{IPA|/m, n, l, r/}}, hangszalagzárhangból {{IPA|/ʔ/}}, valamint két [[félhangzó]]ból {{IPA|/j, w/}} áll. A glottalizált mássalhangzókat erősebben és utána rövid szünetet hagyva kell kiejteni; a hangszalagzárhang két magánhangzó közötti rövid szünetnek ([[Hangűr|hangrésnek]]) felel meg (ezek a hangok megtalálhatóak az [[arab nyelv]]ben is). Írásban aposztróf különbözteti meg őket nem glottalizált párjuktól. |
||
===Helyesírás és kiejtés=== |
===Helyesírás és kiejtés=== |
A lap 2021. szeptember 19., 17:15-kori változata
Jukaték-maja Maaya t’aan | |
Kiejtés | maːja t’aːn |
Beszélik | Mexikó, Belize |
Terület | Yucatán-félsziget, Közép-Amerika |
Beszélők száma | ~700 ezer fő |
Nyelvcsalád | Amerikai indián nyelvek Maja nyelvcsalád maja ág jukaték csoport jukaték-maja nyelv |
Írásrendszer | ma latin ábécé |
Rang | nincs az első 100 között |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | sehol nem hivatalos |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | nincs |
ISO 639-2 | myn |
ISO 639-3 | yua |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maaya t’aan témájú médiaállományokat. |
A jukaték-maja vagy egyszerűen – a hétköznapi értelemben vett – maja nyelv (saját elnevezéssel maaya t’aan, ejtsd kb. „mája ttán”; spanyolul idioma maya vagy yucateco) a maja nyelvcsalád jukaték csoportjába tartozó tonális agglutináló indián nyelv, amelyet a közép-amerikai Yucatán-félszigeten (Mexikó, illetve kisebb részben Belize területén) mintegy 7~800 ezren beszélnek, legközelebbi rokonai a kicse és a mam nyelv. Klasszikus állapotáról főleg a Chilam Balamból („A nagy próféták könyve”) vannak ismereteink.
Hangtan
Magánhangzók
A jukaték-maja nyelvben öt magánhangzó hangszínt különböztetnek meg: a /a/, e /ɛ/, i, o /ɔ/ és u. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, valamint magas és mély hanglejtésűek; a hosszúságot a magánhangzó kettőzésével, a magas hanglejtést pedig ékezettel jelölik (tehát a mély hanglejtés jelöletlen). A szókezdő magánhangzót gyakran nem ejtik ki. Mondatvégi helyzetben a magas tónus ereszkedő, míg máshol emelkedő. Az alacsony tónus végig alacsony marad. Hosszú magánhangzók laringelizáltak lehetnek, amit néha teljes intervokális glottális stop valósít meg. Ezt írásban a két jegy közé tett aposztróf jelöli, például a többes szám -oʼob jelében.
Mássalhangzók
A mássalhangzórendszer főként zöngétlen zár- és zár-rés-hangokból /p, t, ʦ, ʧ, k/, illetve glottalizált (ejektív) /pˤ, tˤ, kˤ/; egyetlen zöngés zárhangból /b/, zöngétlen réshangokból /s, ʃ, x, h/, orrhangokból és likvidákból /m, n, l, r/, hangszalagzárhangból /ʔ/, valamint két félhangzóból /j, w/ áll. A glottalizált mássalhangzókat erősebben és utána rövid szünetet hagyva kell kiejteni; a hangszalagzárhang két magánhangzó közötti rövid szünetnek (hangrésnek) felel meg (ezek a hangok megtalálhatóak az arab nyelvben is). Írásban aposztróf különbözteti meg őket nem glottalizált párjuktól.
Helyesírás és kiejtés
A mai maja helyesírás a latin ábécét használja és – apróbb területi eltérésekkel – nagyjából fonetikus. A magyartól eltérő olvasatú betűk az alábbiak:
- ch – magyar cs
- j – magyar ch (mint a spanyol j)
- p’, t’, k’ – glottalizált p, t, k
- s – magyar sz
- tz – magyar c
- x – magyar s
- y – magyar j
- w – nagyon röviden ejtett félhangzós u (mint az angol w)
- ’ – hangszalagzárhang (glottális zárhang)
- a magánhangzók hosszúságát kettőzéssel, a magas hanglejtést ékezettel jelzik.
Nyelvtan
A maja a magyarhoz hasonlóan agglutináló nyelv. Nyelvtani nem nincs, a természetes nemeket – akárcsak a magyarban – szóösszetétellel jelölik: ah = férfi, ix (ejtsd: (i)s) = nő; pl. ah tzambesah ’tanár’, ix tzambesah ’tanárnő’. A határozott névelő a le (pl. le winik ’az ember’), a többes szám jele az -ob (le winikob ’az emberek’ vagy pl. xipal ’fiú’, xipalob ’fiúk’).
A jelzős szerkezetkben a melléknév a főnév előtt áll, mint a magyarban: pl. nojoch, ’nagy’: nojoch kax ’nagy falu’, nojoch polob ’nagy fejek’. A melléknevek fokozása illeszkedő magánhangzó + l hozzáadásával történik, pl. tibil ’jó’ → tibilil ’jobb’.
A személyes névmásoknak három fajtája van: önállóan használt, főnévi elő- és belragként használt (pl. birtokos névmási szerepben), valamint igei toldalékként használt; összefoglalva az alábbi táblázatban láthatók.
Szám/személy | Önálló (névmási) | Főnévi (birtokos) | Igei |
---|---|---|---|
E/1. | ten | in-/w- | -en |
E/2. | tech | a-/aw- | -ech |
E/3. | lay/leti | u-/y- | -∅ |
T/1. | toon | k(a)- | -oon |
T/2. | teex | aw- … -eex | -eex |
T/3. | loob/letiob | a/j- … -oob | -oob |
Példák a birtokos névmási használatukra: inyatan ’asszonyom’, ayatan ’asszonyod’, usutzum ’fivére’, kasutzum ’fivérünk’, ayuneex ’apátok’, ayunoob ’apjuk’, kasuztumoob ’fivéreink’. Összetett birtoklás a magyarral ellentétben a birtok áll elől: uyatan insutzum ’fivérem asszonya’.
A mutató névmás szerepét a határozott névelő és távolság szerint az -a, illetve az -o/-e végződés tölti be: le winika ’ez az ember’, le winiko ’az az ember’. A kérdő névmások: max ’ki?’ és maxob ’kik?’.
A tőszámnevek a 20-as számrendszerre épülnek: 1 hun, 2 ka, 3 ox, 4 kan, 5 ho, 6 wak, 7 wuk, 8 waxak, 9 bolon, 10 buluk, 11 la hun, 12 la ka stb.; 20 hun kal, 40 ka kal, 60 ox kal stb. A ’sok’ fogalmát a tul (élő) és p’el (élettelen) szavak jelölik.
Az ige
Az igéknek van tárgyas és tárgyatlan, illetve aktív és passzív alakja (az első hasonló a magyar határozott/határozatlan igeragozáshoz). A jelen időt a tan + főnévi személyrag jelöli, összevont alakban tin, tan, tun. A tárgyatlan igék aktív alakját az igető + kötőhang + l jelzi, pl. lubul ’esik’, hetel ’nyit’, ragozva pl. tin hetel ’én nyitok’. A tárgyas ige az -ik ragot kapja, pl. tin hetik ’én nyitom’. A különböző módozatokat toldalékokkal képzik. A tárgyas igék műveltető alakját pl. az -s- belrag jelzi: tin kimsik ’halálát okozom’; a folyamatos vagy habituális szemlélet jele a -tal, pl. tin kuxtal ’élek’. A felszólító módot az -en rag jelzi: heten! ’nyiss!’, a tagadást pedig a ma-/matan- vagy mawil- előképző: main hetel ’nem nyitok’.
A tárgyatlan igék határozatlan jövő idejét a bin+igető+ak+igei személyrag összetételével képzik, pl. binkimaken ’meg fogok halni’, binkimakech ’meg fogsz halni’, binkimak ’meg fog halni’ stb. A múlt időt egyszerűen a tőhöz kapcsolt személyrag jelöli: luben ’estem’, lubech ’estél’ stb. (a -tal végű, tartós cselekvést kifejező igék múlt idejét az -ah utóraggal képzik).
A tárgyas igék jövő ideje kétféle úton képezhető: he+igei személyrag + tő+ik+e, pl. hen kimsike ’meg fogom ölni’; vagy bin+főnévi személyrag + tő+e: binin hete ’nyitni fogom’. A múlt idő t+személyrag + igető+ah: pl. tin xulah ’befejeztem’.
A teljes igei alakok bonyolultak lehetnek, időt, valamint egyéb kategóriákat jelölő előragokkal. A tárgyas/tárgyatlan alakot, igefajtát, módot, szemléletet, alanyt, tárgyat utóragok jelzik. A különböző viszonyokat jelentő előképzők közül némelyik – a magyarhoz hasonlóan – személyraggal társul, pl. igeivel: yetelen ’velem’, yetelech ’veled’, mások névszóival: intial ’értem’, atial ’érted’. Egy összetett igealak magában foglalhatja a tárgyat is: pl. xotchenahen ’fát vágtam’ (xot ’vág’, che ’fa’).
Néhány kifejezés
- Bix a beel – Hogy vagy? (szó szerint: ’Hogy megy az utad’)
- Ma’alob, kux teech – Jól, és te?
- Bey xan teen. – Én szintén.
- Bix a k’aaba’ – Hogy hívnak? (szó szerint: ’Hogy szól a neved’)
- In k’aaba’e’ Jorge. – A nevem Jorge.
- Jach ki’imak in wóol in k’aj óoltkech. – Örülök, hogy megismertelek.
Érdekesség: A maja nyelvben a kérdő és a felkiáltójel használata nem kötelező, mivel erre külön alaktani formák szolgálnak.
Források
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , pp. 644–646.