„Hunkár Antal” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
14. sor: 14. sor:
|aláírás=
|aláírás=
}}
}}
Hajdenczi '''Hunkár Antal''' ([[Öttevény]], [[Győr vármegye]], [[1783]]. [[január 2.]]–[[Szolgagyőr]], [[Nyitra vármegye]], [[1862]]. [[december 16.]]), [[Veszprém vármegye]] [[főispán]]ja, reformpolitikus, [[táblabíró]], földbirtokos.<ref name="hunkárantalgyász">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/129473#|title=Széchenyi nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Hunkár Antal}}</ref>
Hajdenczi '''Hunkár Antal''' Gáspár Menyhért Boldizsár ([[Öttevény]], [[Győr vármegye]], [[1783]]. [[január 2.]]–[[Szolgagyőr]], [[Nyitra vármegye]], [[1862]]. [[december 16.]]), [[Veszprém vármegye]] [[főispán]]ja, reformpolitikus, [[táblabíró]], földbirtokos.<ref name="hunkárantalgyász">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/129473#|title=Széchenyi nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Hunkár Antal}}</ref>
==Élete==
==Élete==
A római katolikus nemesi származású hajdenczi Hunkár családnak a sarja. Apja Hunkár Mihály, földbirtokos, anyja, Meyer Johanna.<ref name="hunkárantalkeresztelője">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:VCH1-KJX|title=familysearch.org Hunkár Antal római katolikus keresztelóje}}</ref>
A római katolikus nemesi származású hajdenczi Hunkár családnak a sarja. Apja Hunkár Mihály, földbirtokos, anyja, Meyer Johanna.<ref name="hunkárantalkeresztelője">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:VCH1-KJX|title=familysearch.org Hunkár Antal római katolikus keresztelóje}}</ref>

A lap 2021. augusztus 30., 19:27-kori változata

hajdenczi Hunkár Antal
Született1783. január 2.
Öttevény, Győr vármegye,
Elhunyt1862. december 16. (79 évesen)
Szolgagyőr, Nyitra vármegye,
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
FoglalkozásaVeszprém vármegye főispánja, reformpolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1848–1849)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz hajdenczi Hunkár Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hajdenczi Hunkár Antal Gáspár Menyhért Boldizsár (Öttevény, Győr vármegye, 1783. január 2.Szolgagyőr, Nyitra vármegye, 1862. december 16.), Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus, táblabíró, földbirtokos.[1]

Élete

A római katolikus nemesi származású hajdenczi Hunkár családnak a sarja. Apja Hunkár Mihály, földbirtokos, anyja, Meyer Johanna.[2]

1836. december 8-án este a hires-hirdhedt betyár Sobri Jóska Hunkár Antalt, a híres ezredest fosztotta ki. Veszprém megye északi részén volt a szolgagyőri kastély, ahol lakott Hunkár Antal. A banda előbb a cselédséget fogta el, összekötözte, és a pincébe dugta. Amikor így minden út biztosítva volt, Sobri megrohanta a ház urát. Mindent összeszedett, ami a kastélyban volt. Hunkár ezredes alaposan felháborodott a történteken. Másnap befogatott és egyenesen Becsbe ment panaszra, V. Ferdinánd magyar királyhoz, majd József nádorhoz fordult. Kemény hangon, katonásan követelte, hogy az ország védje meg őt, nemes embert a betyároktól. A császárnál tett panasznak csakhamar foganatja lett: kilenc dunántúli vármegyéből valóságos hadsereget indítottak Sobriék kézre kerítésére, és el is fogták.[3]

Az 1839-ki és 1847-ki országgyülésen Hunkár Antal Veszprém vármegye követe. Veszprém vármegye táblabírája és ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen, 1848-ban Veszprém vármegye főispánja és kormánybiztosa. 1849. január 25.-től február 12.-ig bácskai kormánybiztos, május 8.-tól a kegyelmi szék bírája. A szabadságharc bukása után emigrált. 1861-ben a határozati párt képviselője volt.[4]

Jegyzetek

  1. Széchenyi nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Hunkár Antal
  2. familysearch.org Hunkár Antal római katolikus keresztelóje
  3. Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)1964-01-17 / 13. szám
  4. Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)