„Szepes vármegye” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
lándzsásnemesek
Ennek kialakulását 1301-től számolhatjuk
31. sor: 31. sor:
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2005 júliusából}}
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2005 júliusából}}


A vármegye területe a [[11. század]]ban lakatlan vagy gyéren lakott erdőség volt. A, majd őket követték a [[szászok]] és a szlávok. Területe eredetileg [[Borsod vármegye]] része volt és a [[12. század]] végén, a [[tornai erdőispánság]] szervezésével párhuzamosan kezdődött a megyeszervezés. Teljesen kiépült királyi [[várszervezet]] és [[várbirtok]] azonban nem jött létre, az első ispánt [[1216]]-ból ismerjük. Végül szilárd királyi vármegyei előzmény nélkül a 13–[[14. század]] fordulóján jött létre a [[nemesi vármegye]].<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref>
A vármegye területe a [[11. század]]ban lakatlan vagy gyéren lakott erdőség volt. A, majd őket követték a [[szászok]] és a szlávok. Területe eredetileg [[Borsod vármegye]] része volt és a [[12. század]] végén, a [[tornai erdőispánság]] szervezésével párhuzamosan kezdődött a megyeszervezés. Teljesen kiépült királyi [[várszervezet]] és [[várbirtok]] azonban nem jött létre, az első ispánt [[1216]]-ból ismerjük. A terület késői betelepítése miatt a vármegyében kevés nemes élt, ráadásul többségük német (szász) volt, tehát hatalmi ambícióit nem annyira egy nemesi megyében, mint inkább a cipszer közösségben kívánta kiélni (Kristó, p. 50.) A nemesi megye tisztségei közül a '''curialis comes''' 1248-ban, az alispán 1294-ben jelent meg, de szilárd királyi vármegyei előzmény híján a 13–[[14. század]] fordulóján [[nemesi vármegye]] jött létre.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref> Ennek kialakulását 1301-től számolhatjuk, amikor [[Aba Amadé]] lett a főispán (Kristó, p.50.)


[[1412]]-ben [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] magyar király tizenhárom szepesi várost (Szepesolaszi, Igló, Poprád, Szepesbéla, Durand, Felka, Leibic, Mateóc, Ménhárd Ruszkin, Szepesszombat, Szepesváralja, Sztrázsa) és három várat (Gnézda, Podolin és Lubló) elzálogosított a lengyel királynak. Ezek csak [[1772]]-ben, [[Lengyelország három felosztása|Lengyelország első felosztásakor]] kerültek vissza Magyarországhoz. Élükön ''sztaroszta'' ([[kormányzó]]) állt, aki nem avatkozott belső életükbe.<ref>{{Cite web |url=http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1412_november_8_zsigmond_elzalogositja_a_szepesi_varosokat/ |title=1412. november 8. {{!}} Zsigmond elzálogosítja a szepesi városokat |accessdate=2021-05-22}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://lexikon.katolikus.hu/T/tizenh%C3%A1rom%20szepesi%20v%C3%A1ros.html |title=tizenhárom szepesi város |accessdate=2021-05-22}}</ref>
[[1412]]-ben [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] magyar király tizenhárom szepesi várost (Szepesolaszi, Igló, Poprád, Szepesbéla, Durand, Felka, Leibic, Mateóc, Ménhárd Ruszkin, Szepesszombat, Szepesváralja, Sztrázsa) és három várat (Gnézda, Podolin és Lubló) elzálogosított a lengyel királynak. Ezek csak [[1772]]-ben, [[Lengyelország három felosztása|Lengyelország első felosztásakor]] kerültek vissza Magyarországhoz. Élükön ''sztaroszta'' ([[kormányzó]]) állt, aki nem avatkozott belső életükbe.<ref>{{Cite web |url=http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1412_november_8_zsigmond_elzalogositja_a_szepesi_varosokat/ |title=1412. november 8. {{!}} Zsigmond elzálogosítja a szepesi városokat |accessdate=2021-05-22}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://lexikon.katolikus.hu/T/tizenh%C3%A1rom%20szepesi%20v%C3%A1ros.html |title=tizenhárom szepesi város |accessdate=2021-05-22}}</ref>
56. sor: 56. sor:
[[Fájl:Slovakia Spis.gif|bélyegkép|jobbra|250px|Az egykori Szepes vármegye fekvése a mai [[Szlovákia|Szlovákián]] belül]]
[[Fájl:Slovakia Spis.gif|bélyegkép|jobbra|250px|Az egykori Szepes vármegye fekvése a mai [[Szlovákia|Szlovákián]] belül]]
{{bővebben|Cipszerek}}
{{bővebben|Cipszerek}}
A [[12. század|12]]–[[13. század]]ban [[szász]]ol telepedtek le a [[Felvidék]]en. Legelső csoportjuk még III. Béla király uralkodása idején, az 1180-as években érkezett; Késmárkon 1190-ben már jelen voltak. A Szepesség német ''Zips'' elnevezése alapján ''cipszereknek'' nevezett szászok a középkori vármegye legjelentősebb gazdasági és kulturális szereplői voltak. A betelepített szászok vezetője ''Arnold'', a ''Görgey-család'' első ismert őse, kinek ''Arnold'' nevezetű fia töltötte be a [[főispán]]i tisztet. A [[tatárjárás]] idején az ő ''Jordan'' nevezetű fia menekítette Szepesség lakosságát a hegyekbe.<ref>[[Bánó Attila]]: Régi magyar családok</ref> Miután a tartományurak ellen harcoló [[I. Károly magyar király|I. Károly]] hadait [[1312]]-ben az Amadék és [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] serege a Szepességbe szorította, a szepesi szászok a király mellé álltak, s az oldalán harcoltak a [[Rozgonyi csata|rozgonyi csatában]]. A szászok letelepedésük kezdete óta érvényes kiváltságait I. Károly [[1317]]-ben megerősítette, mely szerint saját törvényeik és hatalmi szerveik felett a vármegye főispánja csak névleges hatalmat gyakorolt. [[14. század]]i fénykorukban a 24 város szövetséget hozott létre. A [[15. század]] közepén [[Jiskra János|Jiskra]] rablóhadjáratai pusztítottak a térségben. A [[16. század]] közepétől kezdődően a szászok többsége a németországi reformáció hatására felvette az [[evangélikus kereszténység|evangélikus]] vallást. A [[17. század]]ban az egyre növekvő gazdasági terhek és az [[ellenreformáció]] hatására kezdetét vette a német lakosság elköltözése, s helyükre [[Szlovákok|szlovák]] telepesek érkeztek. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] támogatására cipszer ezredet hoztak létre. Fennmaradt kiváltságaikat [[II. József magyar király|II. József]] rendeletei és az 1876. évi közigazgatási reform teljesen felszámolták.<ref>Beluszky Tamás írása a Múltunk Emlékei 2006 augusztusi lapszámában.</ref>[[Fájl:Zdiar1.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Zsgyár]] falu a [[Bélai-havasok]] lábánál]]
A [[12. század|12]]–[[13. század]]ban [[szász]]ol telepedtek le a [[Felvidék]]en. Legelső csoportjuk még III. Béla király uralkodása idején, az 1180-as években érkezett; Késmárkon 1190-ben már jelen voltak. A Szepesség német ''Zips'' elnevezése alapján ''cipszereknek'' nevezett szászok a középkori vármegye legjelentősebb gazdasági és kulturális szereplői voltak. A betelepített szászok vezetője ''Arnold'', a ''Görgey-család'' első ismert őse, kinek ''Arnold'' nevezetű fia töltötte be a [[főispán]]i tisztet. A [[tatárjárás]] idején az ő ''Jordan'' nevezetű fia menekítette Szepesség lakosságát a hegyekbe.<ref>[[Bánó Attila]]: Régi magyar családok</ref>
Miután a tartományurak ellen harcoló [[I. Károly magyar király|I. Károly]] hadait [[1312]]-ben az Abák és [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] serege a Szepességbe szorította, a szepesi szászok a király mellé álltak, és az ő oldalán harcoltak a [[rozgonyi csata|rozgonyi csatában]]. A szászok letelepedésük kezdete óta érvényes kiváltságait I. Károly [[1317]]-ben megerősítette, mely szerint saját törvényeik és hatalmi szerveik felett a vármegye főispánja csak névleges hatalmat gyakorolt.
[[14. század]]i fénykorukban a 24 város szövetséget hozott létre. A [[15. század]] közepén [[Jiskra János|Jiskra]] rablóhadjáratai pusztítottak a térségben. A [[16. század]] közepétől a szászok többsége a németországi reformáció hatására felvette az [[evangélikus kereszténység|evangélikus]] vallást. A [[17. század]]ban az egyre növekvő gazdasági terhek és az [[ellenreformáció]] hatására a német lakosság kezdett elköltözni, és helyükre [[szlovákok|szlovákok]] települtek be.
Fennmaradt kiváltságaikat [[II. József magyar király|II. József]] rendeletei és az 1876. évi közigazgatási reform teljesen felszámolták.<ref>Beluszky Tamás írása a Múltunk Emlékei 2006 augusztusi lapszámában.</ref>[[Fájl:Zdiar1.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Zsgyár]] falu a [[Bélai-havasok]] lábánál]]

Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] támogatására cipszer ezredet hoztak létre.
A vármegye lakossága [[1891]]-ben 163 291 lakos volt, ebből:
A vármegye lakossága [[1891]]-ben 163 291 lakos volt, ebből:
* 93 214 (57,1%) [[Szlovákok|szlovák]]
* 93 214 (57,1%) [[szlovákok|szlovák]]
* 44 958 (27,5%) [[Németek|német]]
* 44 958 (27,5%) [[németek|német]]
* 17 518 (10,7%) [[Ruszinok|ruszin]]
* 17 518 (10,7%) [[ruszinok|ruszin]]
* 4 999 (3,1%) [[Magyarok|magyar]]
* 4 999 (3,1%) [[magyarok|magyar]]
* 2 602 egyéb
* 2 602 egyéb


A vármegye lakossága [[1910]]-ben 172 867 lakos volt, ebből:
A vármegye lakossága [[1910]]-ben 172 867 lakos volt, ebből:
* 56,1% [[Szlovákok|szlovák]]
* 56,1% [[szlovákok|szlovák]]
* 22,2% [[Németek|német]]
* 22,2% [[németek|német]]
* 10,8% [[Magyarok|magyar]]
* 10,8% [[magyarok|magyar]]
* 7,1% [[Ruszinok|ruszin]]
* 7,1% [[ruszinok|ruszin]]

== Közigazgatása ==
=== Járásai ===
A vármegyét a 19. század közepéig négy járásra osztották. Ez a felosztás a megyét tagoló hegyláncokhoz, illetve folyóvölgyekhez igazodott. A négy járás északról délre:
* a ''Magurai'' (a [[Szepesi-Magura|Szepesi-Magurán]] túl, a [[Dunajec]] völgyében),

* a ''Kárpátaljai'' (a Magura, a [[Magas-Tátra]] és a [[Lőcsei-hegység]] között, a [[Poprád (folyó)|Poprád]] völgyében),


* a ''Lőcsei'' (a Lőcsei-hegységtől délre, a [[Hernád (folyó)|Hernád]] völgyében) és
== Közigazgatás ==
* a ''Hegyi'' (később ''Bányai'', a [[Gölnic]] völgyében)
=== Járási beosztás ===
Szepes vármegye a 19. század közepéig megőrizte négyes járási felosztását. A négy járás a megyét tagoló hegyláncok, illetve a köztük elterülő folyóvölgyek természeti tájaihoz igazodott, és északról délre a ''Magurai'' (a [[Szepesi-Magura|Szepesi-Magurán]] túl, a [[Dunajec]] völgyében), a ''Kárpátaljai'' (a Magura, a [[Magas-Tátra]] és a [[Lőcsei-hegység]] között, a [[Poprád (folyó)|Poprád]] völgyében), a ''Lőcsei'' (a Lőcsei-hegységtől délre, a [[Hernád (folyó)|Hernád]] völgyében) és a ''Hegyi'' (később ''Bányai'', a [[Gölnic]] völgyében) elnevezést viselte.


volt.
A [[kiegyezés]] utáni években a járások száma kettővel nőtt: a Kárpátaljai járás keleti és nyugati fele ''Poprádvölgyi'' és ''Tátrai'' járásként élt tovább, a Lőcsei járás nyugati feléből pedig megalakult a ''Hernádvölgyi''.
A [[kiegyezés]] utáni években a járások száma kettővel nőtt: a Kárpátaljai járás keleti és nyugati fele ''Poprádvölgyi'' és ''Tátrai'' járásként élt tovább, a Lőcsei járás nyugati feléből pedig megalakult a ''Hernádvölgyi''.


A lap 2021. július 29., 19:39-kori változata

Szepes vármegye
Szepes vármegye címere
Szepes vármegye címere
OrszágMagyar Királyság
KözpontLőcse
Főbb településekKésmárk, Gölnicbánya, Igló, Poprád
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségeklengyelek, szlovákok, németek
Földrajzi adatok
Terület3654[1] km²
Térkép
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Domborzati térkép
Domborzati térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepes vármegye témájú médiaállományokat.
Szepes vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Szepes vármegye (szlovákul Spiš, németül Zips, lengyelül Spisz, latinul Scepusium) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részében. Területén jelenleg Szlovákia és Lengyelország osztozik. A vármegyével megegyező földrajzi–történelmi terület elterjedt elnevezése Szepesség.

Földrajza

Az egykori vármegye területét nagyrészt hegyvidék alkotta. Területéhez tartozott lényegében az egész Magas-Tátra. Ettől délre található a Szepesi-síkság. Egykori területén fekvő további hegységek a Szepesi-Magura és a Lőcsei-hegység. Keleten és délen a Branyiszkói-hegység, a Kassai-hegység, a Fekete-hegyek és a Rozsnyói-hegység határolták. Legfontosabb folyói a Hernád és a Gölnic.

Északról Ausztria Galícia nevű tartománya, keletről Sáros vármegye, délről Abaúj-Torna és Gömör és Kis-Hont, nyugatról Liptó vármegye határolta.

Történelme

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A vármegye területe a 11. században lakatlan vagy gyéren lakott erdőség volt. A, majd őket követték a szászok és a szlávok. Területe eredetileg Borsod vármegye része volt és a 12. század végén, a tornai erdőispánság szervezésével párhuzamosan kezdődött a megyeszervezés. Teljesen kiépült királyi várszervezet és várbirtok azonban nem jött létre, az első ispánt 1216-ból ismerjük. A terület késői betelepítése miatt a vármegyében kevés nemes élt, ráadásul többségük német (szász) volt, tehát hatalmi ambícióit nem annyira egy nemesi megyében, mint inkább a cipszer közösségben kívánta kiélni (Kristó, p. 50.) A nemesi megye tisztségei közül a curialis comes 1248-ban, az alispán 1294-ben jelent meg, de szilárd királyi vármegyei előzmény híján a 13–14. század fordulóján nemesi vármegye jött létre.[2] Ennek kialakulását 1301-től számolhatjuk, amikor Aba Amadé lett a főispán (Kristó, p.50.)

1412-ben Luxemburgi Zsigmond magyar király tizenhárom szepesi várost (Szepesolaszi, Igló, Poprád, Szepesbéla, Durand, Felka, Leibic, Mateóc, Ménhárd Ruszkin, Szepesszombat, Szepesváralja, Sztrázsa) és három várat (Gnézda, Podolin és Lubló) elzálogosított a lengyel királynak. Ezek csak 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor kerültek vissza Magyarországhoz. Élükön sztaroszta (kormányzó) állt, aki nem avatkozott belső életükbe.[3][4]

Az törökök támadása nem érintette a területet. Lengyelországot 1655 és 1660, majd 1700 és 1709 között megszállták a svédek, de a Szepesség határát egyik esetben sem lépték át, hogy ne kockáztassanak egy háborút a Habsburgokkal.

Az 1920-ban Lengyelországhoz csatolt terület

Az 1848-as forradalomtól eltekintve történelme viszonylag békés volt. Területét 1918-ban elfoglalta a csehszlovák hadsereg, majd 1920-tól hivatalosan is a Csehszlovák Köztársaság része lett, eltekintve néhány északnyugati falvától: Dercsény, Feketebérc, Frigyesvágása, Szepesgyörke, Bélakorompa, Kislápos, Alsólápos, Felsőlápos, Nedec, Újbéla, Répásfalu, Újterebes, amelyeket Lengyelországhoz csatoltak. Az I. bécsi döntés területét nem érintette; a nagyobbik rész a második világháború idején a formailag független Szlovákia bábállam része volt.

Később az újra létrejött Csehszlovákia, majd az 1993-tól független Szlovákia Eperjesi kerületének része lett. Északi, Lengyelországhoz csatolt kis körzete a Kis-lengyelországi vajdasághoz tartozik.

Lakossága

Az avarok bejövetele előtt kelták, majd szlávok telepedtek le itt; a terület gyéren lakott maradt. A honfoglalás után a korábban letelepültek utódaiból szolgálónépek lettek.

Lándzsásnemesek

A magyar népesség első csoportjaként az eredetileg gömörőröknek nevezett határőrök a 12. században kezdtek áttelepülni ige Gömör és kisebbrészt Torna vármegyéből.

Bővebben: lándzsásnemesek

A szepesi szászok

Az egykori Szepes vármegye fekvése a mai Szlovákián belül
Bővebben: Cipszerek

A 12–13. században szászol telepedtek le a Felvidéken. Legelső csoportjuk még III. Béla király uralkodása idején, az 1180-as években érkezett; Késmárkon 1190-ben már jelen voltak. A Szepesség német Zips elnevezése alapján cipszereknek nevezett szászok a középkori vármegye legjelentősebb gazdasági és kulturális szereplői voltak. A betelepített szászok vezetője Arnold, a Görgey-család első ismert őse, kinek Arnold nevezetű fia töltötte be a főispáni tisztet. A tatárjárás idején az ő Jordan nevezetű fia menekítette Szepesség lakosságát a hegyekbe.[5]

Miután a tartományurak ellen harcoló I. Károly hadait 1312-ben az Abák és Csák Máté serege a Szepességbe szorította, a szepesi szászok a király mellé álltak, és az ő oldalán harcoltak a rozgonyi csatában. A szászok letelepedésük kezdete óta érvényes kiváltságait I. Károly 1317-ben megerősítette, mely szerint saját törvényeik és hatalmi szerveik felett a vármegye főispánja csak névleges hatalmat gyakorolt. 14. századi fénykorukban a 24 város szövetséget hozott létre. A 15. század közepén Jiskra rablóhadjáratai pusztítottak a térségben. A 16. század közepétől a szászok többsége a németországi reformáció hatására felvette az evangélikus vallást. A 17. században az egyre növekvő gazdasági terhek és az ellenreformáció hatására a német lakosság kezdett elköltözni, és helyükre szlovákok települtek be.

Fennmaradt kiváltságaikat II. József rendeletei és az 1876. évi közigazgatási reform teljesen felszámolták.[6]

Zsgyár falu a Bélai-havasok lábánál

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc támogatására cipszer ezredet hoztak létre. A vármegye lakossága 1891-ben 163 291 lakos volt, ebből:

A vármegye lakossága 1910-ben 172 867 lakos volt, ebből:

Közigazgatása

Járásai

A vármegyét a 19. század közepéig négy járásra osztották. Ez a felosztás a megyét tagoló hegyláncokhoz, illetve folyóvölgyekhez igazodott. A négy járás északról délre:

  • a Lőcsei (a Lőcsei-hegységtől délre, a Hernád völgyében) és
  • a Hegyi (később Bányai, a Gölnic völgyében)

volt. A kiegyezés utáni években a járások száma kettővel nőtt: a Kárpátaljai járás keleti és nyugati fele Poprádvölgyi és Tátrai járásként élt tovább, a Lőcsei járás nyugati feléből pedig megalakult a Hernádvölgyi.

Az 1876-os megyerendezés során Szepes vármegyébe olvasztották az addig külön törvényhatóságot alkotó Szepesi 16 város kerületét,[7] továbbá Késmárk és Lőcse szabad királyi városokat, végül Gölnicbánya törvényhatósági jogú várost, mely utóbbi csak 1870-ben lett a megyéből kiemelve.

1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[8] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. Az utolsó átszervezés 1894-ben történt, amikor két új járást szerveztek, ezzel azok száma nyolcra nőtt, egyiknek a székhelyét áthelyezték, és mindegyik nevét a székhelyéhez igazították.

1886-tól a megye járásai és azok székhelyei az alábbiak voltak:

  1. Bányai járás (Gölnicbánya, 1894-től neve Gölnicbányai járás)
  2. Hernádvölgyi járás (Igló, 1894-től neve Iglói járás)
  3. Lőcsei járás (Lőcse)
  4. Magurai járás (Szepesófalu, 1894-től neve Szepesófalvi járás)
  5. Poprádvölgyi járás (Podolin, 1894-től neve Ólublói járás, székhelye Ólubló)
  6. Tátrai járás (Szepesszombat, 1894-től neve Szepesszombati járás)
  7. Késmárki járás (Késmárk, 1894-ben alakult)
  8. Szepesváraljai járás (Szepesváralja, 1894-ben alakult)

Városai

Szepes várának légifotója

Bár a Szepesség már a középkor óta egyike volt Magyarország legvárosiasodottabb vidékeinek és 1870-ben 19 város volt a területén, Szepes vármegyéhez mégsem tartozott egyetlen város sem. A Szepesi 16 város kerülete ugyanis 1876-ig külön törvényhatóságot alkotott, és ugyanígy nem tartozott a vármegyéhez a területén fekvő két szabad királyi város, Késmárk és Lőcse sem, ráadásul 1870-ben a megyétől független törvényhatósági jogú várossá alakult Gölnicbánya is. A polgári közigazgatást megalapozó 1870-es és 1871-es törvények alapján a szepesi 16 város mindegyike rendezett tanácsú várossá alakult.

Az 1876-os megyerendezés során került sor a Szepesi 16 város kerületének a vármegyébe olvasztására és ugyanekkor szűnt meg Késmárk, Lőcse és Gölnicbánya különállása is. Ekkor rövid ideig 19 rendezett tanácsú város tartozott a megyéhez, ami rendkívül nagy szám volt, messze több, mint bármelyik más megyében. (1877-ben Magyarországon, nem beleértve Horvátországot és Fiumét, 155 város volt).

A rendezett tanácsú városokra azonban a törvény olyan többletfeladatokat rótt, amelyek ellátása a városi polgároktól többletadóterhet kívánt, ezért azt is megengedte, hogy a kisebb népességű és gazdasági erejű települések önként lemondjanak e rangról és nagy-, esetleg kisközséggé alakuljanak. Ezzel a lehetőséggel a szepesi városok sokkal nagyobb arányban éltek, mint az ország más részein lévők, közülük csupán hét vállalta folyamatosan a kiemelt ranggal járó terheket.

Szepes vármegye rendezett tanácsú városai 1876 és 1920 között az alábbiak voltak.

  • 1882 előtt végleg községgé alakultak:
  1. Duránd
  2. Felka
  3. Mateóc
  4. Ménhárd
  5. Ruszkin
  6. Strázsa
  • 1882 és 1888 között végleg községgé alakult:
  1. Gnézda
  • 1891-ben végleg községgé alakultak:
  1. Podolin
  2. Szepesszombat
  • Átmenetileg községgé alakultak:
  1. Ólubló (1891-ben nagyközséggé, 1901-ben újra várossá, majd 1910-ben végleg nagyközséggé alakult)
  2. Leibic (1891-ben nagyközséggé, majd 1894-től újra várossá alakult)
  3. Szepesbéla (1891-ben nagyközséggé, majd 1900-tól újra várossá alakult)
  • Mindvégig városok voltak:
  1. Késmárk
  2. Lőcse
  3. Gölnicbánya
  4. Igló
  5. Poprád
  6. Szepesolaszi
  7. Szepesváralja

Turizmusa a 19. században

Bővebben: Magyarországi Kárpát-egyesület

Jegyzetek

  1. ↑ A Katolikus Lexikon szerint a vármegye területe 3605 km², az 1910-es közigazgatási térkép alapján 3668 km².
  2. ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  3. ↑ 1412. november 8. | Zsigmond elzálogosítja a szepesi városokat. (Hozzáférés: 2021. május 22.)
  4. ↑ tizenhárom szepesi város. (Hozzáférés: 2021. május 22.)
  5. ↑ Bánó Attila: Régi magyar családok
  6. ↑ Beluszky Tamás írása a Múltunk Emlékei 2006 augusztusi lapszámában.
  7. ↑ 1876. évi XXXIII. törvénycikk némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. [2014. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 6.)
  8. ↑ 1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról)

További információk

Commons:Category:Szepes County
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepes vármegye témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szepes_vármegye&oldid=24069719”