Meronímia és holonímia

Meronímia és holonímia
meronímia
Most éppen börtönben…
Most éppen börtönben…
Rendező	Bacsó Péter
Műfaj	szatíra, dráma, vígjáték, politikai, kultusz
Forgatókönyvíró	Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben	Kállai Ferenc Őze Lajos Both Béla
Zene	Vukán György
Operatőr	Zsombolyai János
Vágó	Boronkay Sándor
Hangmérnök	Peller Károly
Gyártás
Gyártó	Mafilm
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Játékidő	103 perc (cenzúrázott) 107 perc (cenzúrázatlan)
Forgalmazás
Forgalmazó	MOKÉP Pannonia Entertainment Ltd. (felújított)
Bemutató	Cenzúrázott: 1969. május 23. (Cannesi Filmfesztivál) 1979. június 6. 2018. november 8. (felújítás) Cenzúrázatlan: 1993. június 30. 2019. június 1. (felújítás)
Korhatár	Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
Következő	Megint tanú (1994)
Kapcsolódó film	Te rongyos élet (1984)
Sablon • Wikidata • Segítség

A tanú Bacsó Péter által 1969-ben rendezett, egész estés magyar film. Műfaját tekintve filmszatíra, filmdráma, filmvígjáték.

Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, azonnal betiltotta, a Szirmai István 1969. szeptemberi halálát követően pozícióba került Aczél György. Tíz évig dobozban volt, és 1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott Filmek Fesztiváljára készültek. 1981-ben még a XXIV. cannes-i filmfesztiválon is szerepelt, de nem versenyfilmként, hanem az Un certain regard szekcióban, olyan nagy sikerrel, hogy azonnal megvásárolta harminckét ország. A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. A hazai első legális vetítések egyike az 1977-es Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban. 1979. június 6-ától a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig, hónapokig. A mozifilm a Mafilm gyártásában készült, s a MOKÉP forgalmazásában jelent meg.

1980-ban könyv formájában is megjelent (a film történetétől részben eltérő részekkel).

2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar film közé.

Folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel, ám az első rész sikerét már nem érte el.

Színdarab változata is van A tanúnak, amelyet 2012-ben mutattak be..

A filmet digitálisan felújították, s ezt 2018-ban mutatták be.

2019-ben előkerült a film eredeti cenzúrázatlan változata, amit digitálisan felújítva a 2019-es cannes-i fesztiválon mutattak be, ezt követően júniustól került a hazai mozikba.

Cselekmény

A lebukás.
Középen: Iványi József

Csetneky, a „kisnyilas”
Kátay Endre

1950-et írunk. A főhős, Pelikán József, a bamba dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit, mióta neje megszökött egy román uszálykormányossal. A film elején Pelikán nem kap húst a boltban, hogy gyerekeinek enni adhasson, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia” – vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális, ún. feketevágásnak minősült. A tervet végrehajtják: a pincében az apa levágja Dezsőt, közben pedig a Pelikán gyerekekből álló ad hoc úttöróőrs énekpróbát tart (Ej-haj, száll az ének…), hogy hangjuk elnyomja a disznó visítását. Mire „állampolgári” beljelentés nyomán kiszáll a biciklis rendőrjárőr, rendben lezajlik a vágás.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egyik régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most miniszter, és éppen horgászik. Dániel a vízbe pottyan, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi és ágyba dugja, nehogy megfázzon. Közben egy „komoly, névtelen, írógéppel írt feljelentés” miatt ismét megjelennek náluk a rendőrök. Dániel nagy hévvel magyarázza a közegeknek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; a háború alatt őt is bújtatta a nyilasok elől, majd – mielőtt Pelikán megakadályozhatná – elhúzza az asztalt és megmutatja nekik a lejárót a pincébe, ahol szépen tálba rakva sorakoznak a feldolgozott disznó darabjai. A feketevágás ezzel bizonyítást nyer, aminek láttán Dániel már nem tudja, de nem is akarja megmenteni Pelikánt, mert „– Kommunistákra tízszeresen-százszorosan vonatkozik a törvény!”, akit azonnal le is tartóztatnak, és elvisznek, a bizonyítékul szolgáló húst pedig lelocsolják petróleummal. Így Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a család éhen marad.

Pelikán börtönbe kerül. Itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még 1944-ben kiverte a fogait. Már-már nekiront, hogy bosszút álljon rajta, amikor belép szobatársuk, egy katolikus püspök. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a beszélőn a lánya, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, hacsak nem éppen vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Lehet, hogy védőügyvédje (!) a legsúlyosabb ítéletet fogja kérni, mivel a statuálás a fontos (ezt Pelikán egyáltalán nem érti), de végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű földijével is (aki már 1942-ben is feljelentette) és jól megfenyegeti (nyilván ő a névtelen följelentő). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön a „nagy fekete autó”, és elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb Virág elvtárshoz, aki megvendégeli, és tájékoztatja arról, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív modorában elmagyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi poszton – hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérni fogunk magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagylaltozni viszi a gyerekeit. Amikor hazatérnek, már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő két „fia”. A krumplivacsora közben eldurrantott zacskó (Pelikán kisfiának csínye) ürügyén Virág testőrei szétlövik a szekrény tetején sorakozó befőtteket.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor odaér, hatalmas sort lát a Fedett bejáratánál. Kérdi a jegyszedőtől, miért nem engedi be az embereket, mire az bizalmasan a fülébe súgja, hogy „odabent úsznak”. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel „fürdőgatyában” nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt, hogy mindenkit engedjen be, akinek van jegye. A tömeg betódul, és felszabadultan a medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát, gorillái ruhástul a vízbe ugranak, és kimentik a forgatagból. Pelikán pedig ismét börtönbe kerül.

Ott újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a nagy fekete autó Virág elvtárshoz, aki elmondja neki, hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). (Virág közben lehordja élemedett korú titkárnőjét annak térdig érő „kurta” szoknyája miatt: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”.) Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést… Angolpark! Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?! Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – helyesel lelkesen Virág.

Pelikán átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút, hanem helyette a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő proletárokkal és szörnyek helyett állami és pártvezetők arcképeivel. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átideologizált szellemvasúton, de a saját képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Fájl:A tanú Both Béla II.JPG

Bástya elvtárs beleharap a „magyar narancsba”

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Bástya elvtárs az intézetbe látogat, ám az erre az alkalomra szervezett ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. A gyomorbeteg Virág ekkor saját citromját veszi elő a zsebéből, és csúsztatja Pelikán kezébe, hogy azt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?!” – kérdi a citromba harapó Bástya fancsali, dühös képpel. Pelikán Virág elvtárs unszolására megismétli: „Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.”, mire Bástya elvtárs kényszeredetten mosolyogva néz körül. Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi Róbert szereplésével.

Virág elvtárs pedig végre kér valamit: megmondja Pelikánnak, akit minyonnal kínál, hogy ő lesz a koronatanú a kémkedéssel vádolt Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág. „Mindent?” – kérdi a megszeppent, értetlen Pelikán. „Mindent” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikán teljesen összezavarodik, elveszti a valóságérzékét, gépiesen ismételgeti az ávós szlogent, miszerint „az a gyanús, ami nem gyanús.” Végül a párt szava győzedelmeskedik benne.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton esik át, lúdtalpbetétet kap, beszédtechnikai órákon vesz részt, betanítják a szerepre, felöltöztetik – vagyis tudományos alapossággal formálják a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár képére. Akkor is a betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra való készülése miatt felügyelet nélkül maradt Duna-gát átszakad, és mindent elönt a folyam. A házukból kiöntött falubelijei számára sincs más mondanivalója, mint a Virág elvtárstól tanult bölcsességek: „Ja, elvtársak, az élet nem egy habostorta!” – ami finoman szólva sem teszi éppen népszerűvé. „Itt valami tényleg nem stimmel” – eszmél fel.

Mivel Gulyás is fontos tanú a tárgyaláson, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem tesz terhelő vallomást Dániel ellen, összeszólalkozik viszont Gulyással, akit a szembesítéskor nyilas pribéknek nevez. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, s Pelikánt is kémnek nevezi. Pelikán ezért újra rács mögé kerül, immár mint halálraítélt. Mire viszont eljön a kivégzés napja, sem a hóhér, sem a helyettese, sem annak a helyettese nem jelenik meg a bitófánál, hiába vár rá a smasszer és Pelikán. Együtt, kiáltozva hívogatják a börtönudvaron az állami ítélet-végrehajtót: „– Doktor Kotász! Doktor Kotász!” Ezzel felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki pizsamában lejön, belenéz az irataiba, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” Mire az együgyű Pelikán, aki nem ismeri ezt a szót: „– Inkább tessék akasztani!”, majd a smasszer legnagyobb dühére – „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap… Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – szabadon engedik.

Pár év múlva a tömött pesti villamoson Pelikán újra találkozik az azóta senkivé zsugorodott, mellőzött, rosszkedvű Virág elvtárssal, aki rezignáltan kijelenti: „Nem baj… Nem baj, visszasírnak még maguk engem!” Mire Pelikán válasza: „Hát, erre azér’ nem mernék megesküdni.”

A film záró idézete:

„	„Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg multjától.”	”
– Marx

Szereplők

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Több művész, többek között Kátay Endre és Velenczey István neve hiányzik a listáról.

Pelikán József – Kállai Ferenc Virág Árpád – Őze Lajos Bástya elvtárs – Both Béla Dániel Zoltán miniszter – Fábri Zoltán Gizi, Pelikán lánya – Monori Lili I. rendőr – Iványi József Gulyás Elemér – Bicskey Károly börtönigazgató – Győrffy György Virág elvtárs „fiai” – Kézdy György, Korbuly Péter a durrantó kisfiú – Ifj. Németh István Gogolák elvtársnő – Versényi Ida jegyszedő – Tándor Lajos testőr – Pecsenke József borbély-hóhér (valószínűleg) Molnár Miklós (operaénekes)

vasutas – Horváth József operettszínész – Rátonyi Róbert Csetneki – Kátay Endre püspök - Bálint György minisztériumi illetékes – Velenczey István miniszteri titkárnők – Rákosi Mária, Pádua Ildikó gépírónő – Dudás Mária Potocsni elvtársnő (szerep-betanító) – Metzradt Georgette pszichológus – Vámos László orvos – Jákó Pál író – Mezey Lajos bíró – Bánó Pál börtönőr – Fehér Tibor fegyházigazgató – Novák István

Színészek

„31. hétre prolongálva”
Ennyi reklám lehetett

Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskey Károly „száműzetésének” aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja volt.

Főiskolások, amatőrök

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter, valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. A statiszta Metzradt Georgette beszédtanárként Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott. Pecsenke József grafikusként kereste kenyerét. A papírzacskóval durrantó kisfiút, ifj. Németh Istvánt a rendező a bérházukból ismerte, s vitte magával a filmgyárba.

Cenzúrázatlan változat

• Egy hosszabb jelenetben látható, ahogy a börtönben a katolikus egyház ezer éves fennállásáról és a szocializmus ehhez képest pár évéről beszélnek. Ebben a változatban nem szivaroznak a börtönben.
• Pelikán elvtárs meglátogatja Dániel Zoltánt a börtönben, ahol őt már teljesen megtörték. Pelikán ennek hatására dönt úgy, hogy tanúskodik.
• A börtönös jelenet végén az őr azt mondja Pelikánnak: Tűnjön el, mert dühbe gurulok!. A „dühbe gurulok” helyett eredetileg azt mondta: „a seggibe lövök”, de a cenzúra miatt át kellett szinkronizálni, a szájáról viszont le lehet olvasni az eredeti, stílushűbb szöveget. A cenzúrázatlan változatban az eredeti szöveggel hallható.
• Amikor Pelikánt az őr a kivégzés helyszínére viszi, megérkezésükkor a cenzúrázatlan változatban a kamera megmutatja az ítélet-végrehajtásra készen álló akasztófát is.
• Az utolsó jelenetet, amelyben Pelikán és Virág elvtárs találkoznak a villamoson, teljes egészében kivágták (azért, mert azt utóbb, ideológiai okokból, a pozitív végkicsengés miatt kellett beilleszteni). Ezért a film azzal végződik, hogy Pelikán bizonytalanul bolyong a nagyvárosban. Megáll egy újságot olvasó fiatalember mellett, és megkérdezi, milyen nap van, majd hogy milyen hónap. Az megmondja neki, de Pelikán még a Duna állásáról is érdeklődik, mire a fiatelember megkérdezi, nem kellene Pelikánnak az ő menyasszonya is.
• A Marx-idézet ebben a változatban a film elején van a stáblista és a József Attila-idézet között.

Televíziós megjelenések

• Cenzúrázott: M1, M2, Duna, Körös TV, TV2 (1. logó), RTL Klub, Filmmúzeum, Duna World, Film+, M3, M5, Miskolc TV, ATV
• Cenzúrázatlan: ATV, M5, TV2 (4. logó), Super TV2, Duna World, Újbuda TV

Könyvváltozat

A könyvváltozat tartalmazza a sötétzárkás jelenetet, illetve a jelenetet a film végén, amikor Pelikán találkozik a villamoson Virág elvtárssal, de a filmmel ellentétben a találkozás nem évek múlva, hanem rögtön a szabadulása után történik. A börtönőr az eredeti „Seggibe lövök” mondatot mondja.

Könyv alakban

• A Tanú; Magvető, Bp., 1980 (Rakéta Regénytár) ISBN 9632709616
• Krunski svedok. Roman (A tanú); szerbre ford. Radoszlav Miroszavljev; Narodna knjiga, Beograd, 1984
• A Tanú. Filmregény, 1969; 3. bőv. kiad.; Pelikán–Pannon, Bp., 1992
• A tanú / Megint tanú – Társszerző: Fábry Sándor (Pelikán Kiadó, 1995) ISBN 9638095237
• 3 tanú / A Tanú / Megint Tanú / Te rongyos élet…!; karikatúrák: Lehoczky Károly; Kossuth, Bp., 2001 ISBN 9630942550

Érdekességek

• A film zenéjét a jeles jazz-zenész, zongorista és zeneszerző Vukán György írta – ez volt a debütálása a filmzenék terén.
• Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.
• Bástya elvtárs figurája a személyi kultusszal övezett második idol, a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja, Both Béla első filmszerepe.
• Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs, a szabósegédből ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője (Pelikán József öltönyéhez fűz megjegyzéseket). Ám ez nem igazán érthető utalás, mert a filmben Virág elvtárs hobbija az órásmesterség – a szabó szakma említése túl direkt lett volna, ezt a kultúrpolitikai vezetés nem engedélyezte. Azonban az 1980-ban közreadott Bacsó Péter-féle kisregényben az éjszakai kihallgatást megelőzően Virág elvtárs már nem órákkal bíbelődik, hanem varrógépen ügyködik.
• Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban a Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Újhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke – volt.
• Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.
• A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, a kisnyilas karaktere. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más, ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
• Az Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd című „álcázó” kánon az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette, és elvitte, csak néhány standfotó maradt meg belőle.
• Azért a Csárdáskirálynő című operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi mellett Honthy Hannát is szerepeltetni, aki azonban túl magas gázsit kért volna.
• Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
• A film egyik humoros jelenete a Budapesti Vidám Parkban játszódott, ahol az igazgatóvá avanzsált Pelikán túlzott ügybuzgalomból a „Szocialista Szellem Vasútjává” rendezte át az addigi Szellemvasutat. A jelenetet a Vidám Park Viharvasútjában forgatták.
• Ugyancsak a vidámparkos jelenetnél látható a főbejárat feletti „Angolpark” felirat, amit az államosítás utáni „Vidámpark” szövegű, vastraverzekre szerelt fénycsőfeliratot eltakarva drótoztak föl, nagy meglepetést keltve a forgatásról mit sem sejtő járókelőkben (a filmen aztán az elé kötötték fel a hevenyészett, betűnként más színű „Vidám” feliratot). A cselekmény szerint maga Pelikán találta ki Angol Park helyett a Vidám Park nevet, hogy ezzel is mérjünk csapást az angol imperialistákra.
• Egy évvel A tanú után készült el Kállai Ferenc újabb filmje, az Én vagyok Jeromos. Ebben egy Pelikánhoz hasonlóan egyenes és becsületes, de kissé naiv vidéki körzeti orvost alakít, akinek a Duna a telkén húzódó gátjával, valamint a gátakat fenntartó vállalattal gyűlik meg a baja (Pelikán is gátőr volt). A gúnyosan rendszerkritikus filmet ugyan bemutatták, de utána évtizedekre dobozba került A tanúhoz hasonlóan.
• A film végén Pelikán hazaindul a börtönből, a Körúton bolyongva érdeklődik, hogy milyen nap és milyen hónap hányadika van. A filmben itt elhelyezett felirat szerint ezután több év telik el, amikor a körúti villamoson összeakad a már bukott Virág elvtárssal. A több év ellenére ugyanabban a ruhában van, amiben a börtönből kiengedték. A felirat nélkül a jelenet folyamatos lenne, Pelikán kiszabadul, a Körúton bolyong, felszáll a villamosra, ahol összeakad a már hatalmát vesztett Virággal. Az azonos ruha arra utalhat, hogy a jelenetet eredetileg így tervezhették, de a később elhelyezett felirattal találkozásukat és Virág elvtárs bukását későbbre, 1956 utánra tolták. A könyv változatban a villamoson való találkozás közvetlenül Pelikán szabadulása után történik.
• Őze Lajos mint Virág elvtárs egy jelenetben egy régi órát szerel. Az évekkel későbbi Az ötödik pecsét című filmben egy külsőleg Virágra hasonlító órásmestert alakít, sőt utolsó filmjében a Hány az óra, Vekker úr?-ban is órásmestert alakít, azonban a forgatás közben bekövetkezett halála miatt jeleneteit Jordán Tamással forgatták újra.
• A kultuszfilm teljeskörű digitális restaurálása 2018-ban történt. Az egyetlen cenzúrázatlan korabeli kópiát digitális technika segítségével rekonstruálták. A kivágott részeket a Filmlabor szakemberei be tudták illeszteni a filmbe, és 4K minőségben restaurálták a filmhez.
• A filmben négy rendező is játszik: Fábri Zoltán, Both Béla (a Nemzeti Színház korabeli igazgatója), Vámos László és Versényi Ida.

Szállóigék

A tanú talán Magyarország egyik legjelentősebb kultuszfilmje, ami évtizedeken keresztül mit sem veszített a népszerűségéből, aminek egyes mondatai szállóigékké, a köznyelv részévé váltak. Pár példa:

• „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”
• „Az élet nem egy habostorta!” – amely nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye: eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
• „Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!" – A Rákosi-rendszerben valóban történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére – politikai nyomásra (id. Porpáczy Aladár növénynemesítő akadémikus vezetésével), eleve kudarcra ítélve. És természetesen szovjet példát követve, ahol a déli részeken (Kaukázus, Fekete-tenger melléke stb.) évszázadok óta megterem a mandarin, narancs, citrom, és ahol adott volt a klíma és megfelelő talaj.

Érelmezések és kritikák

Pelikán egyszerű, becsületes, szerény természetű, de naiv ember. A kommunistákhoz közeledett, amikor üldözték őket, és azt hiszi, hogy a kommunista rendszer igazságos társadalmat fog alkotni. Öntudatosan teljesíti feladatát, amely megfelel adottságainak és képzési szintjének, melyeknek egyébként tudatában van, és nem kíván töbet, de nem élhet nyugodtan a rendszer körülményei között. Előbb csak azzal kell szembesülnie, hogy nehezen tudja ellátni gyerekeit élelemmel, de később a rendszer abszurditásaival is, amelyek közül egyesek gyilkosak. Őszinte erőfeszítéseket tesz, hogy megfeleljen a rendszer abszurd követelményeinek, de végül erkölcsi öntudata nem engedi, hogy hozzájáruljon egy ember indokolatlan elítéléséhez. Juliana Brandt filmkritikust a film egyes elemei a pikareszk regényre emlékeztetik, amelyben egy antihős boldogulni próbál több gazda szolgálatában és így felfedi igazi természetüket. Kudarcai révén feltárja a világ hibáit.

„Pelikán József én vagyok” – jelentette ki egy beszélgetés alkalmával Bacsó Péter – „Én is abszolút lojálisként kezdtem 1945-ben, hittem a szocialista utópiában, harcosa voltam az eszmének.” Csakhogy ő nem maradt naiv, mint Pelikán.

A film egyben szatirikus, komikus és drámai, sőt, tragikus. A komikum forrásai az abszurd helyzetek és a rendszer embereinek karikatúraszerű megjelenése. Bikács Gergely szerint a 2000-es évek nézője szemében Pelikán személye vitathatónak tűnhet, mivel nincs meg neki az a „kisemberi” ravaszság, amely például Jaroslav Hašek Švejkjét jellemzi, aki csak tetteti, hogy naiv. Ezért Pelikán arra a következtetésre juttathaja a nézőt, hogy a kommunista diktatúra olyan naiv emberekre támaszkodott, mint ő. Ugyanaz a kritikus úgy véli, hogy a filmben a legjobban megvalósított figura a Virágé, amely élő karikatúra szemvillanásaival, gesztusaival, halk beszédével, szavával, hatalomvágyával és ugyanakkor a felettesével szembeni meghunyászkodásával.

Koltai Tamás szerint „a film – egyébként nem »nagy« film, hanem művészi kordokumentum – az átélésre épít”, ezért azok, akik nem voltak felnőttek 1990 előtt sok mindent nem érthetnek meg a filmből: sem az általános helyzetet, sem azt, hogy mi volt egy koncepciós per, sem a magyar narancsot, sem a szállóigéket.

Források

• Bikácsy Gergely: A tanú (1969). Bacsó Péter. online FILMTÖRTÉNET, 2004. május 6. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Bognár Katalin: „Dezsőnek meg kell halnia”. Disznózsír és politika. Magyar Nemzeti Múzeum, 2020. december 20. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Brandt, Juliana: La filiation picaresque dans Le témoin de Péter Bacsó (Pikareszk örökség Bacsó Péter Tanújában). In Feigelson, Kristian – Valkola Jarmo: Cinéma hongrois. Le temps et l’histoire (Magyar film. Idő és történelem). (franciául) Párizs: Presses Sorbonne Nouvelle. 2003. 87–95. o. = Théorème, 7. ISBN 2-87854-255-X Hozzáférés: 2021. július 22. PDF  
• Fazekas Eszter: „Az ember úgy is lehet bűnös, hogy nem is tud róla”. Bemutatjuk A tanú eredeti, cenzúrázatlan változatát. Nemzeti Filmintézet. Filmarchívum, 2019. május 14. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Frei Gabriella: A Thália Színház mutatja be A tanú című film alapján készült darabot. Napvilág.Net, 2012. november 9. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• György Sándor Balázs: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!". NAPI TÖRTÉNELMI FORRÁS, 2016. július 12. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Harmat Árpád Péter: A Rajk-ügy története. Történelem cikkek, 2015. október 2. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Kerényi-Nagy Viktor (szerk.): Budatétényi Rózsakert. Budapest: Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ. 2017. ISBN 978-963-12-8735-6 Hozzáférés: 2021. július 22. PDF  
• Koltai Tamás: A helyzet fokozódik. SZÍNHÁZ.NET, 2012. december 8. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Körmendi Judit. „Fábri Zoltán filmfőszerepben” (PDF), Film Színház Muzsika, 1969. május 3. (Hozzáférés ideje: 2021. július 22.) 
• Pándi Balázs: A tanú eddig ismeretlen, cenzúrázatlan változatát vetítik Cannes-ban. index. CINEMATRIX, 2019. április 26. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• Perczel Olivér: Az Angol parktól a Vidám parkig: A fővárosi szórakoztatóipar állami kézbe vételéről. archívNET, XIV. évf. 4. sz. (2014)
• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest: Osiris. 2010. ISBN 978-963-276-179-4 Hozzáférés: 2021. július 22.  
• Szántó Eszter: A tanú visszatér a magyar mozikba. 24.hu, 2018. október 25. (Hozzáférés: 2021. július 22.)

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Meronímia és holonímia témában.

• Gervai András: Pelikán József én vagyok! Beszélgetés Bacsó Péterrel. In Gervai András: A tanúk: Film – történelem. (hely nélkül): Saxum Kiadó Bt. 2004. 93–110. o. ISBN 963-9308-98-6  
• A tanú (1969) – Eredeti, cenzúrázatlan változat. PORT.hu. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
• A tanú – a film teljes, cenzúrázatlan változata

Kapcsolódó szócikkek

• Bacsó Péter
• Megint tanú